A románok esete a községházával

A hatályos paragrafusokban ugyanis nem szerepel a községháza román megfelelője, csak a primăria.

Alkalmasint a Hivatalos Közlöny magyar nyelvű kiadóinak felelőssége a mulasztás, mert az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által kiadott román–magyar közigazgatási szótár a primăria magyar megfelelőjeként a polgármesteri hivatal, városháza, községháza kifejezéseket adja meg. A magyar nyelv logikája és tömör fogalmazása indokoltabbá teszi a rövidebb, velősebb kifejezést. Mi tehát értjük, hogy miről van szó. Ők nem!

Szíves olvasásra ajánlom a feljelentőnek és a bíráknak egyaránt Alexandru Ioan Cuza fejedelemnek, Románia megteremtőjének törvényét. Ő ugyanis korszerű közigazgatást vezetett be, 1864. évi 394. számú törvényével létrehozta a jog szerinti falusi és városi közösségeket. A falu jogi státust nyert, mindenik (köz)igazgatására községházát hoztak létre, amit „elöljáróságnak” is neveztek (románul: casa comunei, numita primărie). A községháza a román közigazgatásban a királyság idején is ismert volt, azt csak a sztálini modell törölte el, amikor szovjet típusú tanácsokat alakítottak.

Az 1989-es román forradalmi átalakulás után elkezdték rostálni a törvényeket, mindenre és mindennek az ellenkezőjére alkottak jogszabályt, így aztán „igazság” címen volt és van részünk bőven csűrés-csavarásban. Ha magyarokról van szó, különösen. Kiesett tehát a román törvényekből a casa comunei, előkelőbb volt a primăria, kizárta a közösséget, úr lett a primár.

Gúzsba kötik a mi nyelvünket is a merev fordítással, a tanácsok nem lehetnek önkormányza­tok, mert mindjárt gyanúsak leszünk. Attól félnek, hogy történelmi hagyományokat elevenítünk fel, miközben olyan magyar hivatali neveket szülnek, aminek magyarul se füle, se farka. Jut eszembe az udvarhelyi atyafi, aki a két világháború között, amikor csak román névcsinálmányokat volt szabad használni – Sánta Márihoz, a jóshoz kérte a bilettát, mert Alsóboldogfalvát Santa Maria de Josnak keresztelték hirtelenjében.

De hát látott a székely már sok mindent a századok során, vakoltak be címereket, keresztet, feliratot, térképet, amit azután a történelem kerekének fordultával felszínre hozott az idő és az emlékezet. Maradjanak tehát Kozmáson is szegek a felirat helyén (akasszanak rá karácsonyi égőfüzért!), a Községháza betűit pedig jól raktározzák el, mert jön majd alkalmas idő, amikor helye lesz annak.

A szerző a Csíki Hírlap munkatársa