A holokauszt takarásától Brüsszelig

Felhorkant a nacionalista elit

A törvény rögtön kiváltotta a nacionalista elitek, a román kultúra önjelölt védelmezőinek felháborodását. A jogszabály tarthatatlanságát igazolni hivatott érveik azonban kimerültek abban, hogy valótlanságokat állítottak (például azzal riogattak, hogy ezután senki sem olvashat Eliadét vagy Ciorant), elfogadhatatlan következtetéseket vontak le (a legionáriusok antikommunisták voltak, ezért hősök), és kifogásolták, hogy a törvény nem utal – a holokauszthoz hasonlóan – a kommunizmusra.

Bogdan Diaconu, az Egyesült Románia Párt (PRU) elnöke – akit sokan a Jézus dák származását propagáló Gheorghe Funar szellemi családtagjának tekintenek – a kommunizmus áldozatai elleni harc eszközének, a román történelem és kultúra megsemmisítésére irányuló törekvésnek nevezte a jogszabályt, és bejelentette, hogy hatályon kívül akarja helyeztetni azt.

Még az Elie Wiesel Intézetet is meg akarja szüntetni, mivel úgymond románellenes, szét akarja rombolni az ország értékeit, és démonizálja a modernkori román történelmet. Arra viszont nem tért ki, miért is tartja „démonizálásnak\" a több százezer áldozattal járó 1941–42-es holokausztra való emlékezést. Mert azok voltak a tényleges démonok, akik ezt a borzalmas tömeggyilkosságot támogatták és végrehajtották! Vagy szerinte ez nem is történt meg?

Megjegyzendő, hogy ezek a vehemens kritikusok huszonöt éven át lényegében hallgattak a nacionálkommunista (2) agresszorokról és a \'89 előtti kulcsszemélyzeti struktúra hatalmának átmentéséről. De ahogy megjelent a román holokausztra emlékeztető törvény, rögtön felhorkantak, áldozatszerepbe bújtak, és báránybőrbe bújt farkasokként kiabálva, teátrálisan lobogtatták a porlepte kommunista kártyát.

„A legionarizmust elítélik, a kommunizmust megmentik\" – vádolta a törvénypártiakat Radu Preda, a Kommunizmus Gyilkosságait Kutató Intézet (IICCMER) ügyvezető elnöke. Kijelentését követően tiltakozásul négyen is beadták lemondásukat az intézetben. Tisztelet nekik. Az alaptalan rágalmat és a 25 évnyi passzivitást figyelembe véve úgy tűnik, Preda vádaskodásai a román legionarizmus és holokauszt megmentését szolgálták.

Az elmúlt hetek reakcióit figyelve elmondható, hogy a nacionalista elitet érzékenyen érintette ez a törvény. Az eredeti változatot képező 2002-es kormányrendelet nyomán ugyanis a bíróság nem ítélt el senkit a kérdésben, a vádlottakat kivétel nélkül felmentették a törvényes eljárás alól. Ez most kiegészült néhány praktikus elemmel és a holokauszttal, ami élesebbé tette számukra a helyzetet.

Úgy gondolom, eljött az ideje annak, hogy a románok is szembenézzenek a múltjukkal. Ez a törvény példamutató lehet ahhoz, hogy akik tényleg a szívükön viselik a közelmúlt áldozatait, hozzanak a kommunista gyilkosokat elítélő jogszabályt is, \'89 gyilkosairól nem is beszélve. Tendenciózus locsogások helyett ezen kellene dolgozni.

Szerepcsere Európában

A félreértések elkerülése végett jó tudni, hogy a legionáriusok nem képviselnek autentikus értéket. Ők zsidógyűlölők és nacionalista áhítozók, akik csak mímelik a kereszténységet. A klasszikus értelemben vett nemzetszeretetnek sincs köze ehhez a mértéktelenségbe torkolló torzuláshoz, mely alapjait tekintve a „felvilágosodás\" produktuma. Szellemi téren a baloldal sem mentes a szélsőségtől.

Lehet-e botránkoztatóbb annál, hogy a „tudományos\" szocializmus kitalálójának (Karl Marxnak) ma sokfelé vannak szobrai és csodálói a kontinensen, a véleményformálók hallgatólagos támogatásáról nem is beszélve? Az Istengyűlölő Marx egy versben nyíltan beismerte: „Eljátszottam az eget, pontosan tudom. / Lelkem, mely valaha Istené volt, most a pokol rendelkezik vele.\"

Ez a helyzet, más tényezőkkel együtt, arra utal, hogy az Európát domináló szellemiség vonatkozásában egy degradáns szerepcseréről beszélhetünk: a fej helyén a fenék ül. Akik az elmúlt évtizedek borzalmai után továbbra is nagyra tartják Marxot, azok vagy tájékozatlanok, vagy nem gondolkodtak el rajta komolyan, netán túl kevélyek ahhoz, hogy a veszélyforrást, amit ez a szerepcsere jelent, belássák.

Ebben a kontextusban nem csoda, hogy az Európai Unió bevándorláspolitikája is tele van megtévesztő elemekkel. Hihetetlen, hogy gondolkodó (?) emberek képtelenek különbséget tenni segítségre szoruló menekültek és opportunista bevándorlók közt! A legfennebb 5 százaléknyi tényleges menekültet és legalább 95 százalékot kitevő gazdasági bevándorlót egy kalapba téve prezentálni a publikumnak...

Valóban Európában élünk? Mert az ilyen színvonalú értelmezésekhez jó adag alkoholra is szükség van. Vagy inkompetenciára. Hacsak nem tudatos politikáról van szó, mely a kettős mércét használja céljai eléréséhez. Vajon miért nem akarnak ezek a menekültek például az Olaszországgal szomszédos Svájcba is eljutni? Ilyen és sok hasonló kérdés maradt megválaszolatlan a bevándorlókat illetően amellett, hogy a probléma kezelésében az európai vezetés látványosan csődöt mondott.

Evidens hát, hogy az EU-ban gerincproblémák vannak. Csoda, hogy az autonómiakérdést kerülik? Vagy hogy éppen azt a Gyurcsány Ferencet díjazzák (Altus-szerződés), melynek elvtársai tíz éve az erdélyi magyarokkal szemben gyűlöletkampányt folytattak, most pedig „emberiességről\" papolva nyomják a propagandát a mindenhonnan érkező bevándorlók mellett? Akik 2002 és 2010 között a csőd szélére vitték Magyarországot, majd a tükörbe nézés elől elbújva még a vereségüket sem voltak képesek elfogadni?

Az Európai Bizottság – mint utólag kiderült – ötmillió eurós szerződést kötött Gyurcsánnyal az uniós támogatások magyarországi felhasználásának ellenőrzésére. Olyan cégnek adtak ezzel megbízást, melynek tulajdonosa aktív politikus, egy parlamenti párt elnöke! És szerintük nincs szó összeférhetetlenségről. Elvégre minden relatív, nemde? Ezt pedig biztosan tudják. Már csak az a titok maradt, hogy milyen szempontrendszer alapján ítélték oda a megbízást az Altusnak.

Van hát mit sepregetni Brüsszelben. Bár valóban szükséges, önmagában kevés a holokauszttagadókra figyelni. A gyengeség jelét mutatja, mily könnyelműen elterjedt például a minden nemzetiben fasizmust felfedezni vélő hályog, ez a káros mellékhatásokkal járó posztmodern illúzió.

Amíg ennél nem lesz több, a cukorkákat szóró jövőrabló nagyokat röhög gyanútlan fogyasztóin, a szerepcseréhez ragaszkodó felelőtlen „fejeken\", akiknek nincs emberileg tiszta üzenetük, csak a kontinentális integráció jelentette előremenekülésben reménykednek, és bejáratott terminusokkal kardoskodnak a Keletről Nyugatra transzferált kommunista sivatag mellett. Közülük kerül ma ki a legtöbb „menekültvédő\", akik az emberiséget feltétlenül meg akarják menteni, miközben önmagukat képtelenek.

„Ó, szent együgyűség!\" (Husz János)

Jegyzetek:

1 A pert Krakkó Rudolf, a Híd Egyesület elnöke indította a Gazeta de Nord-Vest című szatmári napilap ellen, miután a román újság a 2013. decemberi autonómiakonferenciáról szélsőséges rendezvényként számolt be.

2 A román kommunizmus a nacionalizmussal karöltve működött. Ezt fedi a nacionálkommunista terminus, mely Vladimir Tismăneanu professzortól származik.