A 331-es busz

Két széket foglal el kényelmesen az a fiatal koldus, aki harmonikát szorít magához, játszik rajta ismerős dallamokat, de a nagy melegben fel sem áll, nem jár körbe, nem kéreget. Ő sem bírja a kánikulát. A nőkön, főleg az idősebbeken nyári kalap, néhányan legyezik magukat. A légkondicionáló nem működik, az ablakok lehúzva, ám hiába, nem mozdul a levegő.

A sofőr bemondja, hogy segítsünk, ha látjuk, hogy rászorul valamelyik utastársunk. A segítőkészség, a segíteni akarás szembetűnő a több mint 2 milliós városban. Mindig akad valaki, aki megkérdi a szenvedőt, mit tehet érte. Aki felsegíti egy elgyengült idős ember szatyrát, akinek nincs elég ereje, hogy a buszlépcsőn felvigye. Nem viszolyog senki, pedig az izzadtságcseppek folynak az arcán, ruhája rátapad a testére, szatyra tisztasága is hagy kívánnivalót maga után. Sőt többen odaugranak. A buszsofőr pedig türelmesen vár. Nem zárja be az ajtót, nem akarja otthagyni az idős asszonyt, az utasok pedig türelmesek, nem elégedetlenkednek. Nincsenek sértő megjegyzések, nem küldik az öreget sem a temetőbe, sem máshová Pedig mindenki szenved a melegtől. 39 fokot mutat a hőmérő.
Nem akarom azt mondani, hogy a román fővárosban csak jólelkű emberek élnek. Azt sem mondom, hogy minden makulátlan, hogy nincsen szemét sokfelé, hogy nem csap meg időnként egy-egy udvar vagy kuka felől áradó orrfacsaró bűz, hogy nincs megszáradt kutyapiszok a járdán, hogy nincsenek bogarak. Sőt vannak patkányok és egerek is, sok a kóbor macska és kutya.  De ha nyitott szemmel járunk, és ha meg akarjuk ismerni ennek a nagyvárosnak a „lelkét\", a pozitív oldalát, akkor rádöbbenünk, hogy az emberek figyelnek egymásra. És ezeket a szokatlan gesztusokat méltányolni kell, hiszen gyakran hajlamosak vagyunk elmenni az utcán fekvők, a magatehetetlenek, a segítségre szorulók mellett.  Mert sietünk, mert félünk, mert ha „nekem sem segít senki, akkor én miért segítsek\"?

Néha ellenőrök is felszállnak a 331-esre: én már arcról felismerem valamennyit. Mindig ugyanazok. Ketten szállnak fel egyszerre, a busz első és hátsó részén. Többnyire nők, néha férfiak. Látszik rajtuk, hogy ellenőrök. Táska az oldalukon, a ruhájuk egyenruhaszerű.  Nem kezdik azonnal az ellenőrzést, néhány percig várnak. Nekem úgy tűnik, azt szeretnék, hogy ne találjanak jegy nélkül utazó embereket! Nem vágynak balhéra. Általában két megállót utaznak, nem vizsgálják meg az összes jegyet. Ha mégis horogra akad egy ügyetlen diák, aki nem vette észre őket, ezért nem sietett az ajtóhoz, mintha le akarna szállni, vagy egy kisgyermekkel utazó vidéki család, akkor velük szépen halkan elbeszélgetnek, majd hagyják elmenni. Alig láttam olyan esetet, amikor megbüntettek vagy leszállítottak valakit.  Nincs lökdösődés, anyázás, nem kell rendőrt hívni.

A 331-esre rendszeresen felszáll egy koldus, aki kis dobozkában egy-egy darab papírzsebkendőt, cérnát, cipőfűzőt, biztosítótűt, golyóstollat, cipzárt árul. Hasznos dolgokat tulajdonképpen. Hangosan kínálja portékáját: mindig akad vásárlója.

És van egy koldusunk, aki felszállás után azonnal térdre ereszkedik, és vallásos dalokat énekelve végigkúszik a padlón. Még akkor is utat nyitnak neki, ha egy gombostűt sem lehet leejteni, annyira összezsúfolódunk. Sőt pénzt is kap a „produkcióért\". A bukarestiek sokszor adnak, néha nem is kevés aprópénzt annak, aki koldul. Legyen az szakadt gyermek, vagy hajlott hátú öregember.
A 331-essel három megállót utazom. Ahol leszállok, ott egy ortodox templom bújik meg beljebb az úttól. Az utasok közül sokan keresztet vetnek, vallásuk előírása szerint háromszor. Mindig eszembe jut, hogy nekem ugyanezt tanították gyerekkoromban  a vidéki kisvárosban, ahol felnőttem. Mára elfelejtettük, kikoptattuk még a mozdulatot is. „Jó\" érvünk ellene, hogy a vallási meggyőződés nem tartozik másra, ne mutassuk, mert zavarhatja a többieket.

Itt száll le a térden kúszó koldus, majd a templom előtt folytatja megszokott életét. A templomajtó nyitva, már kora reggel, munkakezdés előtt is látok betérni fiatalt, idősebbet egyaránt. Egy kóbor kutya nyelvét kiöltve zihál a megállóban, kis tálkában valaki vizet tesz elé. A buszmegálló melletti könyvesbolt kirakatában drága bőröndök, bőrtáskák, gyerekjátékok. Egy utcával odébb bevásárlóközpont, majd a város legdrágább fedett csarnoka következik. Arra megy tovább a 331-es.

A koldus nélkül.

Kodrik Judit