– A nyolcaddöntőben simán, hét góllal felülkerekedtek Grúzián, az 5-8. helyért játszott összecsapásokon a topcsapatokkal – Spanyolország, Szerbia, Montenegró – szemben azonban nagy arányú vereséget szenvedtek. Például a montenegróiak ellen lőtt 11 góllal meccset lehet nyerni, de a 18 kapott találattal nehezen. Milyen tanulságokat vontak le ezekből a vereségekből, miként tudnak erősíteni például a védelmen?

– Még mielőtt a konkrét kérdésre válaszolnék, elmondanám, hogy mivel először rendezték az Eb-t két különböző városban, nekünk a csoportmeccsek után fel kellett utaznunk – busszal és repülőgéppel – Dubrovnikból Zágrábba. Mármost míg az adriai városban végig kellemes idő, 10-15 fok volt, Zágrábban mínusz 6, ami nagy hőmérséklet-különbséget jelent, ráadásul a nyolcaddöntő után 24 órával már negyeddöntőztünk Spanyolországgal, nem tudtuk kipihenni magunkat. Úgyhogy számos körülmény ellenünk játszott, ennek ellenére tény, hogy a spanyolok jobbak nálunk, még ha szerintem nincs is akkora különbség a két csapat között, mint amit az eredmény (24–7) mutat. Ha egy pozitívumot ki kellene emelnem abból a meccsből, akkor az az, hogy a roppant erős spanyolok maximálisan komolyan vettek bennünket, előző nap megnézték a grúzok elleni találkozónkat, kielemeztek bennünket.

– Az Eb-n is bizonyította, nem véletlen, hogy a román pólószövetség 2022-ben Önt választotta az év legjobb centerének: a tornán remek, sok emberelőnyt szállító centermunkával, 7 góllal, valamint bekkeléssel vette ki részét a válogatott négy győzelméből. Mennyire elégedett egyéni teljesítményével?

– Ha elégedett lennék, az szerintem nem lenne jó. Mindig lehet jobb az ember, az a normális, ha úgy állunk hozzá, hogy többre vágyunk, ez motivál. Valóban, még bekkelnem is kellett olykor, különösen azokon a meccseken, amikor kicsit lejtett úgymond a medence az ellenfél javára, és nagyon sok emberhátrányt kaptunk.

– Márpedig a center számára különösen nehéz a védekezés, amikor az ellenfél bekkjeivel vívott közelharc rengeteget kivesz belőle. Sejtem, hogy például a szerbek kőkemény védőspecialistájával, a Vasast erősítő Sava Randeloviccsal nem lehetett kellemes a küzdelem.

– Nagyon fárasztó. Sava rendkívül kemény bekk, nagyon erős lábtempóval rendelkezik, fizikailag felőrli a világ bármelyik centerét. De hát nem hiába van ott, ahol, kétszeres olimpiai, továbbá világ- és háromszoros Európa-bajnok.

– Az Eb-n a nyolc közé jutással eldőlt, hogy a válogatott – tíz év után – kivívta a világbajnokságon való részvétel jogát. Románia a 2013-as barcelonai vébén a 13. helyen végzett – a mostani dohai világversenyen mi a kitűzött cél?

– Egyértelmű célunk az, hogy kivívjuk az olimpiai részvételt, nem kevesebbért utazunk Katarba. Nem lesz könnyű, hiszen csak négy kvóta maradt, amire elég sok csapat pályázik még. Azzal kalkulálunk, hogy a legjobb nyolc közé kerülő csapatok biztos részvevői az idei párizsi játékoknak, viszont nagyon sok függ attól, hogy a már kvótával rendelkező nagycsapatok milyen helyezést érnek el.

– Már a csoportban nehéz dolguk lesz, hiszen a címvédő Magyarország, a bivalyerős olaszok, illetve a kazahok várnak Önökre. Mekkora esélyt lát arra, hogy megszerezzék a négy olimpiai kvóta egyikét, és 12 év után kijusson a válogatott a párizsi ötkarikás játékokra? Nem mellékesen Párizsban a pólóválogatott lenne az egyetlen csapat Romániából, más sportágban nincs esély a csapatrészvételre.

– Lépésről lépésre akarunk haladni. A címvédő Magyarországgal kezdjük a csoportot, majd az olaszok ellen zárjuk, akik mint minden világversenyre, most is éremért utaznak Dohába. A kazahokat nagyon szeretnénk megverni, ez esetben ugyanis csoportharmadikok lennénk, ezáltal majd a C csoport 2. helyezettjével játszanánk a nyolcaddöntőben. Ez lehet annak a csoportnak szinte bármelyik részvevője, hiszen Szerbia, Montenegró, Amerika és Japán egymáshoz eléggé közel álló válogatottak. Nemigen tudjuk kimatekozni, ki jöhet majd szembe velünk, szerintem lesznek ott meglepetések.

– No és mit jelentene az olimpiai részvétel az Ön pályafutásában?

– Egy álom beteljesülését. Minden versenyzőnek az az álma, hogy kijusson az olimpiára, ahol aztán adott esetben éremért játszhat. De maradjunk csak két lábbal a földön, már a kijutás maga lenne a csúcs.

– Miként értékeli a szövetségi kapitányi teendőket másfél éve ellátó, minden idők egyik legjobb román vízilabdázójaként számon tartott Bogdan Rath munkáját?

– Akiről ne feledjük el, hogy olasz válogatott is volt, és két olimpiát is megjárt. Mióta ő megérkezett a román válogatotthoz, sok minden megváltozott, legfőképp mentális szempontból. Egy fizikai felkészülést nagyjából mindenki el tud végezni, az az alap, viszont szerintem egy edző részéről nem kis dolog lépésről lépésre, mentálisan felkészíteni a játékosokat, a csapatot. A pozitív hozzáállás az egyik tényező, amit nagyon kedvelek benne, pszichikailag is felkészít meccsről meccsre, nem hagyja, hogy elszálljunk vagy visszaessünk. Rath irányítása alatt sikerült jó pár meglepetésgyőzelmet aratnunk, például a világkupa tavaly Los Angelesben rendezett szuperdöntőjében megvertük az olimpiai címvédő Szerbiát, ami után sokan tátott szájjal maradtak. Azon a tornán is végig azt mondogatta nekünk, hogy bízzunk magunkban, mert meg lehet csinálni, bármi megtörténhet. És addig mondogatta, amíg mi is elhittük, aminek meglett az eredménye, hiszen megszorongattuk a tokiói olimpián ezüstérmes görögöket, akiktől az utolsó másfél percben kaptunk ki a világkupán. Szóval pozitív irányba mozdult el a válogatott Bogdan Rath irányítása alatt.

– Belényesi Dáviddal ketten magyarok Románia válogatottjában. Mit jelent az ön számára Aradon született magyarként az ország legjobb pólósai közé tartozni?

– A Nagyváradon született Dávid évekig Magyarországon játszott, tavaly jött vissza a Nagyváradi VSK-hoz, majd idén bekerült a román felnőtt válogatottba. Még csak 20 éves, de nagyon ügyes, tavaly már szerepelt Románia U-20-as válogatottjában az Otopeni-ben rendezett világbajnokságon, onnan valósággal berobbant a felnőttek közé. A horvátországi Eb-n is bizonyította, hogy nem hiába tagja a felnőtt válogatottnak, számolni kell vele. Igen, magyarok vagyunk, ugyanakkor mindketten Románia együttesében játszunk, ami mégis csak jó érzés, mivel itt születtünk. Persze megvan bennünk az érzés, hogy magyarok vagyunk, de szerintem így is nagy dolog egy országot képviselni bármelyik világversenyen.

– És milyen érzés fogja el, amikor Magyarország válogatottja ellen játszik? Erre legutóbb az Eb-t megelőző budapesti E.on Kupán volt példa, ugyanakkor a vébén is összefutnak majd Varga Dénesékkel.

– Hát bizony kavarognak bennünk az érzések, amikor a Himnuszt hallgatjuk. Számunkra ugye mindkét himnusz mond valamit, úgy a román, mint a magyar, éppen ezért megpróbáljuk mindig a legjobbat kihozni magunkból. Dáviddal együtt meg akarjuk mutatni, hogy mi most képviselünk egy országot, de büszkék vagyunk arra is, hogy magyarok vagyunk.

– Miként vélekedik az Eb-n alaposan megfiatalított kerettel szerepelt magyar válogatott bravúros szerepléséről? Vigvári Vincéék megverték az olaszokat és a szerbeket is, és a 4. helyen végeztek.

– Meglepő, hogy ezzel a nagyon fiatal csapattal milyen messzire eljutottak. Senki nem várta, hogy az U-20-as válogatottra épülő keret ilyesmire lesz képes. Habár hozzátenném, mégsem lehet azt mondani, hogy ismeretlenek, hiszen az Otopeni-ben rendezett tavalyi junior-világbajnokságon ennek a társaságnak egy része aranyérmes lett, tehát jelezték: nem lehet félvállról venni őket.

– Végül ejtsünk szót a hazai bajnokságról is, amely furcsa módon a világesemények között úgy vette kezdetét, hogy számos klubcsapat – a Bukaresti Steaua, a Dinamo és a Nagyváradi VSK – nélkülözni kényszerül a válogatott keretbe behívott játékosait. Mi a cél a korábbi idényben 2. helyet végzett Nagyváradi VSK számára itthon és a nemzetközi porondon?

– A cél ugyanaz, mint eddig: itthon bajnokságot nyerni. Ami viszont nem könnyű feladat, mivel fő riválisunknak, a bajnoki címvédő Steauának nagyon sok válogatott játékosa van. Tavaly közel álltunk hozzájuk, nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy megverjük őket, és mi legyünk a bajnokok. A szezonban legalább tizenötször találkoztunk velük, és csak a végén, a bajnoki döntőben maradtunk alul elég simán, ami annak tudható be, hogy addigra nagyon kimerültünk, sokkal rövidebb volt a kispadunk, mint nekik. Még ennek ellenére is mi voltunk a bajnokesélyesek, idén azonban változtak a dolgok, a Steaua az esélyes, viszont azon dolgozunk, hogy borítsuk a papírformát. Nem állunk rosszul, hiszen a kupadöntőben csak büntetőkkel maradtunk alul velük szemben, a bajnoki fordulóban pedig csak egy góllal kaptunk ki Bukarestben. A nemzetközi klubversenyeken tavaly nem sikerült sem a Bajnokok Ligája, sem az Eurokupa főtáblájára feljutni, az utóbbi sorozatban olyan okok miatt, amire most nem szeretnék kitérni, de majd az új szezonban ismét nekivágunk.