A február 20-ai dátum a gyergyói sport nagy napjai között marad meg az emlékezetben: a jégpálya „szívének”, a hűtésrendszernek, illetve a palánknak a megújulását ünnepelte közel háromezer sportbarát. Már egy órával a megnyitó kezdete előtt több százan várták a kapunyitást, s most jól jött, hogy az ünnepi beszédek hosszúra nyúltak, mert mindenki időben bejutott az országos bajnokság középdöntőjének utolsó előtti tornáján rendezett Progym–Steaua mérkőzésre.

Újra otthon

„Ahhoz, hogy további sikereket tudhasson magáénak a gyergyói jégkorong, égetően kellett ez a beruházás. Tudom, hiszem, hogy kellett ehhez a megyei tanács, a gyergyói önkormányzat, az összefogás. Megérte. Ezt mutatja a mai meccs iránti hatalmas érdeklődés. Egy játékosunk a frissen öntött jégre lépett, megcsókolta, azt mondta: Végre hazaérkeztünk – mondta nyitóbeszédében Kopacz Zoltán, a Progym elnöke. – Összefogásra van szükség a jégpálya tekintetében is, hiszen ez a létesítmény nem a Progymé, hanem a gyergyószentmiklósi embereké. Azt kívánom, hogy összefogással a jégpálya a Gyergyói-medence összes lakójáé legyen.”

A pályaavatón felszólalt Nagy Zoltán alpolgármester, Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke, Barti Tihamér alelnök, valamint Verestóy Attila szenátor is. Borboly külön kitért Mezei János gyergyószentmiklósi polgármester szerepére is, aki szintén sokat dolgozott a felújítás érdekében, az ellene folyó vizsgálat miatt azonban városvezetőként nem vehette ki részét az ünneplésből, csak nézőként foglalt helyet a lelátón. Elhangzott az is, hogy a világításrendszer cseréjét célzó összefogás sikerét majd egy későbbi alkalommal fogják megünnepelni a kezdeményezők és az összefogásban résztvevők.

„A mai nap bebizonyítja, hogy nem csak múltja van a gyergyói hokinak, de jövője is lesz. Ezen a napon be tudjuk bizonyítani, hogy az egyedüli jégpályán Székelyföldön, amelyet a helyiek tartanak fenn, nincs szükség a román jégkorongszövetségre, amikor fel kell újítani azt, ami a miénk. Mutassuk meg a bukarestieknek, hogy mi vagyunk a jobbak, legyőzzük őket: hajrá Progym!” – fogalmazott Barti Tihamér.

Az ünnepséget görögtűz zárta, ami ugyan szép volt, de igencsak rossz következménye lett: a füst megtöltötte a csarnokot, alig lehetett látni a jégen zajló eseményeket, és csak a mérkőzés utolsó harmadára oszlott valamelyest szét.

Fölényes győzelem

Háromezer néző előtt, ilyen felfokozott hangulatban a Progym-játékosok többsége még sosem lépett pályára. Az első percekben emiatt sok volt a kapkodás, a görcsös igyekezet miatt hibák csúsztak az egyébként jó színvonalú játékba. Egy ilyen hiba miatt lőhetett zavartalanul a kapu elé berobbanó Boriszenko a hálóba, így ő szerezte az első gólt a megújult pályán. Az azonban látható volt, hogy a Steaua nem annyira jó, hogy a Progym megerősödött csapatát legyőzze. Előnye nem is tartott ki sokáig, Mikeska bombázott a kék vonalról Catrinoi kapujába emberelőnyben. A szünet előtt még Kiricsenko varázsolt egyet, összezavarva a Steaua-védelmet és megszerezve a vezetést a piros-fehéreknek.

A második harmad közepén gyors egymásutánban három gól is esett, előbb Nyerges talált be, majd Zabludovszkij gólja következett, hogy aztán Kiricsenko visszaállítsa a kétgólos különbséget. Az ötödik Progym-gólt Satek szerezte, és mint utóbb kiderült, ezzel már a végeredményt is beállította: a gyergyói csapat 5-2-re győzött a pályaavatón. A gólokat kivétel nélkül légiósok szerezték, de a hazai játékosok is kivették részüket a sikerből.

A meccs utáni percek sem könnyen felejthetők. Mikeska, aki máris elnyerte a közönségkedvenc státust, tapsot vezényelt a csapatnak és nézőknek, majd felhangzott a székely himnusz, még ünnepibbé varázsolva a gyergyói jeges sport nagy napját.

Elődöntőre hangolva

A Progym már az elődöntőre hangol, hiszen az már korábban eldőlt, hogy a legjobb négy között épp a Steaua ellen harcol majd a fináléba jutásért. Emiatt az sem okozott nagy csalódást, hogy másnap a Gyergyó szétlövésekkel kikapott a Galactól, hogy utána vasárnap 10-4-re legyőzze a Sportul Studențesc alakulatát. A sereghajtó „egyetemsitákat” a Galac 17-5-re, a bukaresti „bakák” pedig 17-3-ra múlták felül. Később: Galac–Steaua.