Ami a „Ki a magyarokkal az országból!” rigmus mögött van – Sportszociológus a lelátók világáról, az erőszak mozgatórugóiról

annál is inkább, mert ezeknek az éveknek az alaphangulatát a csausiszta-nacionálkommunista kurzus, a személyi kultusz, a sovén magyarellenes retorika és a nyers politikai propaganda határozta meg.

Az egyetemi adjunktus ismertetése szerint így az eseménytelen hétköznapok és a beszűkült médiakínálat nagyon vonzó társadalmi térré alakították a stadionokat, annál is inkább, mert tévében ekkorra már alig lehetett meccseket nézni. Természetesen a fő attraktor a foci volt, amely elsősorban a munkás férfiakat vonzotta, a nézőtérre pedig hangsúlyosan erre a társadalmi osztályra jellemző focikultúra és nyelvezet volt elsősorban jellemző.

„De ennek a komplex miliőnek a jelentősége akkor is túlmutatott a labdarúgáson: a szórakozás, az ismerkedés, a baráti kölcsönös megerősítés, valamint a férfias virtuskodás, a maszkulin beavatási rítusok tereként funkcionált” – vázolta Péter László.

korábban írtuk

Szembemegy korábbi döntésével a FRF, újrajátszatja a magyarellenesség miatt félbeszakadt futballmérkőzést

Újrajátszatja a Román Labdarúgó Szövetség (FRF) a Sepsi OSK és az FCU 1948 Craiova közötti, a vendégszurkolók magyarellenes skandálása miatt félbeszakított mérkőzést. Minderről a szakszövetség fellebviteli bizottsága döntött csütörtöki ülésén.

Médiatartalommá vált foci, kellékké vált néző és játékos

Manapság azonban mindez radikálisan megváltozott. A „nép focija” mára globálisan mediatizált profi látványsport lett, vagyis médiatartalom, rettenetesen népszerű tévéműsor. 1992 előtt – ekkor jön létre az etalonnak számító angol Premier League a műholdas tévécsatornák kezdeményezésére és a politikum hathatós támogatásával és nagy örömére – a „lényeg” még a stadionban zajlott, és a sport gyakorlatát jelentette.

– vagyis a lényeg már a gyakorlat társadalmi környezetére tevődött át. Ez a foci gazdasági és politikai érdekek mentén szervezett, azokat fejezi ki: a szurkoló és a játékos is ennek kelléke” – írta le a BBTE-n többek között sportszociológia tantárgyat is oktató szakember.

Hozzátette: a labdarúgás maga persze továbbra is rettenetesen vonzó, sőt vonzóbb, mint valaha: ezért van ennyi mérkőzés (csak egy hétvégén százas nagyságrendben nézhetünk bajnokikat, a csak a romániai tematikus sportcsatornák hetente majdnem 4000 percnyi, sporttal kapcsolatos tartalmat közvetítenek), ezért a legnépszerűbb tévéműsor, és ezért hajlandó egy-egy gigaklub 220 milliós átigazolási díjat kifizetni egy sztárjátékosért. „Hogy kiért-miért mennek ma ki az emberek a stadionba? Ugyanazért: mert jó szórakozás és kiválóan lehet szocializálódni, másokkal együtt lenni. És főleg mert jól lehet szórakozni, többségük rendszertelenül jár ki, egyre növekszik a nők aránya.

– sorolta Péter László.

Középosztályi származásuk miatt a fenti típusok többséget alkotnak a stadionokban, lényegében Romániában is, ahol amúgy az átlagos nézőszám alacsony (átlagban 2700 néző látogatott ki a tavalyi Szuperliga-meccsekre). Gyűjtőfogalomként rájuk a »poszt-fan« kifejezés alkalmazható, hiszen viselkedésük összességében nem agresszív, eltér a hagyományos szurkolóétól” – tájékoztatott Péter László.

Kevesen vannak, társadalmi összetételük heterogén ugyan, de főleg fiatalabbak, és jellemző rájuk a szimbolikus erőszak és az idegengyűlölet és/vagy nacionalizmus mellett a verbális erőszak, olykor a fizikai is. „Olaszországban, Romániában, Magyarországon, Oroszországban sokkal többen vannak, Angliában, Spanyolországban jóval kevesebben. Ők a hagyományos régi szurkolók posztmodern variánsa, akik szintén fanatikus hívei a csapatnak, de lényegében mindenkivel szemben állnak, legfőképpen a klubtulajdonosi körrel” – jellemezte ezt a réteget a BBTE oktatója.

korábban írtuk

Halogatják a magyarellenesség büntetését Romániában – Európában is inkább csak papíron létezik zéró tolerancia

Hosszú hetek óta húzzák-nyúzzák a magyarellenesség miatt játék közben lefújt bajnoki mérkőzés ügyét a Román Labdarúgó-szövetség szakbizottságai. Ugyanakkor nehéz találni hangzatos nyugati precedenst.

Valós társadalmi probléma a futballhuliganizmus

A modern labdarúgás egyik rákfenéje a futballhuliganizmus, amit Nyugaton rég visszaszorítottak, illetve kordában tartanak. Hogy lesz egy szurkolóból huligán? Egyáltalán fociszurkoló-e a huligán, vagy pedig nagyobb részt a sporton kívüli világban gyökerezik magatartása, gondolkodásmódja? – tettük fel a kérdést a sportszociológusnak.

Péter László szerint a futballhuliganizmus valós társadalmi probléma, azért is, mert mivel a focira rémesen sokan figyelnek, a közfigyelem központjában állnak. Illetve úgy lehet a közfigyelem központjába kerülni – és sok társadalmi nagycsoport szeretne oda kerülni –, ha a lelátón balhét kever. „Igen, e téren is van egy Nyugat–Kelet-lejtő” – szögezte le a szakember, aki több, sportszociológiai témájú könyvet is írt már pályafutása során.

Emlékeztetett: Nyugaton az erőszakosnak tartott csoportokat egyszerűen kitiltották a stadionból, mert a szponzoroknak és a politikusoknak elegük lett, hogy rontják a játék vonzerejét, vagyis elsősorban a profit útjába álltak. Drága jegyeket, bérletrendszert vezettek be, egymástól elválasztott szektorokat alakítottak ki, kamerákat és a székeket szereltek be, miközben korábban, a nyolcvanas évek végéig nagyjából mindenhol csak teraszok voltak, ahol a nézők álltak és szabadon változtathatták a helyüket.

„A többnyire burkolt rasszizmus, a türelmetlenség és verbális inzultus továbbra is jelen van a lelátókon, de a lényeg nem ez, hanem az, hogy mit tesznek a sportot adminisztráló intézmények és az állami hatóságok e téren.

Különösképpen, mert a média hajlamos általánosítani, morális pánikot kelteni, mert így kialakítja a társadalom egésze előtt felmutatható elrettentő példát is, ezzel konformitásra bírva a többséget” – írta le a jelenséget Péter László.

Ugyanakkor hangsúlyozta: a huliganizmus – válság esetén elharapódzó – társadalmi probléma, tehát a „huligánkarrier” és „huligángenezis” is társadalmi okokra vezethető vissza. Oka lehet a szelektív társadalmi érintkezés, vagyis a közeg, amibe egy fiatal belekerül, és ahol az el- és befogadás rítusa valamilyen erőszakos cselekedet. „A futballhuliganizmus lehet egyfajta erőszakos tiltakozás is, például az ellen, hogy a gazdasági logika mentén működő klubvezetés már nem enged beleszólást a klub életébe, amibe a fanatikusok viszont bele szeretnének szólni. Vagy valaki azért lesz huligán, mert a társadalmi változások vesztesei közé került, s egyszerűen itt lehet kiengedni és levezetni a felgyűlt frusztrációkat és feszültségeket.

– mondta a sportszociológus. Szerinte kétségtelen, hogy a többségi népesség és a szponzorok, valamint a klubtulajdonosok szempontjából a huligán nem is igazi focirajongó, és az esetek többségében így is van, hiszen számára a verbális vagy fizikai erőszak társadalmi eszköz. Ettől függetlenül, mindez elfogadhatatlan, és semmilyen erőszaknak nincsen helye a sportban – húzta alá a szakember.

– jelentette ki a sportszociológus. Hozzátette: a szurkolói erőszak társadalomtörténete azt mutatja, hogy az eleve szélsőséges mozgalmak mindenkor és mindenhol szoros kapcsolatban álltak az erőszakos szurkolókkal, azokat a maguk céljaira használták fel. Rendszerellenes politikai pártok az erőszakos szurkolói körök révén mozgósítottak, félemlítették meg ellenfeleiket, a foci mentén legitimálták a maguk céljait. Cserébe a huligánok támogatottságra tettek szert.

A politikum általában is felhasználja a focit a maga céljaira, hiszen az nem csak eltereli a figyelmet a megoldandó problémákról, miközben tömegeket szórakoztat, hanem politikai tőkét és legitimitást is szerez. A politikusok nagyon gondosan és számítóan építgetik szurkolói imázsukat” – mondta Péter László.

De a politikum-közösség-tág szurkolói csoportok kapcsolata nemcsak az erőszak révén alakul. „A katalán vagy a baszk foci és kisebbségi társadalomszervezési projektek közötti konstruktív kapcsolatok azt illusztrálják, ha a labdarúgást mint kulturálisan mélyen beágyazott intézményt a közjó érdekébe állítják, akkor az a problémák megoldásában, csoportok pacifikálásában, és nem a problémák generálásában játszhat fontos és elengedhetetlen szerepet” – hívta fel a figyelmet a kolozsvári szakember.

Hideg fejjel értelmezett „Ki a magyarokkal az országból!” rigmus

Eközben a romániai lelátókon messze nem pozitív példákat tapasztalunk: ismét egyre nagyobb teret nyer a magyarellenesség – legutóbb a román válogatott Andorrában játszott szombati Eb-selejtező-mérkőzésén. Szociológiai vagy más eszközökkel, „tudományosan” igazolható-e, mindez egyfajta bizonyítékként szolgálhat-e arra, mennyire hamisak a román politikai vezetők által a Nyugat felé mantrázott kirakatüzenetek, miszerint itt a kisebbségek Kánaánja honol? – tettük fel a kérdést Péter Lászlónak.

A sportszociológus szerint a társadalom és a stadion valósága kölcsönösen modellálja egymást. „A lelátókon az utóbbi pár évben szó szerint hallhatóan teret nyert a magyarellenesség, ami igencsak aggasztó jelenség. Hogy egyre gyakoribb a magyarellenes rigmusok használata, az tény, és igen, a növekvő gyakoriság statisztikailag is megállapítható. És nem csupán a focimérkőzések alkalmával, hanem olykor más sportágak esetében is előfordult. Amit mi magyarok – jogosan – a magyarellenesség indikátorának tekintünk, az az egyértelmű és gyalázatos »Ki az országból!« rigmus, amit minden jogszabály formálisan tilt és szankcionál (vagy kellene hogy szankcionáljon). Ez a szurkolói erőszak verbális típusa. Engem személyesen ez nagyon zavar, azonban most igyekezzünk hideg fejjel értelmezni. A jelentése és relevanciája több kontextusban és szinten értelmezendő, illetve kezelendő” – jelezte az egyetemi oktató.

Ebben az esetben az üzenet címzettje a magyarság, és emiatt a hatóságok tiszte, hogy ezt megoldja, megszüntesse – szögezte le Péter László.

„Kétségtelenül idegesítő, de azért az is jelzésértékű, hogy a funari korszakban (Gheorghe Funar, Kolozsvár vadnacionalista polgármestere idejében, 1992–2004 között – szerk. megj.) mindez a nagy nyilvánosság központi üzenete volt, most pedig a stadionokba »szorult« verbális erőszak kapcsán beszélgetünk róla. Amúgy annak a szélsőségesen nacionalista kurzusnak a reziduuma, amire egyébként az AUR (Románok Egyesüléséért Szövetség, parlamenti párt) ma tudatosan épít. Ezen a szinten egyértelműen román–magyar ügy, a cél a magyarellenesség kinyilvánítása” – fogalmazott a szociológus.

„A mindenkori szurkolói szubkultúrában a minél meredekebb és botrányosabb »nagyotmondás« kötelező norma, elvárás; az „üzengetéseknek az elsődleges célja a másik fél megalázása, gyalázása, végső soron verbális megsemmisítése. S ha valami tabu, akkor hatékony eszköz erre a célra – vázolta a kolozsvári szakember. – Használják is, mert a TV révén a többi rivális keménymag is hallja, »tökösségüket« emeli ki. Megjegyzem, hogy ebben az interszurkolói kommunikációban a magyar fél sem tétlenkedik. A gyalázatos rigmus szituacionális jelentése a szurkolók közötti oda-vissza kommunikációban alakul ki. Ezen a szinten tehát elsősorban szurkolói ügy, a rigmus a verbális rivalizálás eszköze.”

Végül Péter László elmondása szerint

A foci kommercializálódása nyomán a szurkolók kiszorultak a döntéshozatalból, a klubok gazdasági vállalkozások, a vezetők pedig profitra törekednek. Mivel a szurkolók keménymagja elvesztette közvetlen befolyását, az erőszakot – esetünkben a verbális erőszakot – ebben a hatalmi küzdelemben használja. Tulajdonképpen szánt szándékkal – bosszúból – ártani kíván a tulajdonosi körnek (erre számos konkrét példa van világszerte). Ezen a szinten a rigmuskérdés elsősorban a saját klubbal szembeni, belső hatalmi ügy, a belső harc eszköze – emelte ki.

„Azt gondolom, ezen elemek és indokok elegye a problémakör, és valóban kulcskérdés, hogy a sportot adminisztráló testületek – főleg a Hivatásos Labdarúgóliga (LPF) és a Román Labdarúgó-szövetség (FRF) – és az állami hatóságok mit lépnek. Megjegyzem, hogy az interetnikus, interkonfesszionális konfliktusoknak mindenhol megvan a maga lenyomata a foci világában, Skóciától Spanyolországig.

– húzta alá a sportszociológus.

Sajnos a kirótt szankciókat már kevésbé mutatja a média, pedig az elrettentő üzenet is a megoldás része. A lépés látványos volt, és bár utólag a mérkőzést megismételték, de valamelyest megtört a jég” – válaszolta a sportszociológus.

korábban írtuk

Diószegi: lejátsszuk a Craiova elleni meccset, de akkor is a sportdöntőbírósághoz fordulunk, hogy kiderüljön, igazunk volt-e

A Sepsi OSK labdarúgó-csapata kiáll a Craiova elleni, újrajátszandó mérkőzésre, ettől azonban még nem tesz le arról, hogy a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) forduljon a szurkolói botrány miatt – jelentette ki Diószegi László.

Fontos szocializációs szerepük van a magyar kluboknak

Beszélgetésünk során arra is kitértünk, hogy míg régebben a Kolozsvári CFR-t „bozgorozták” korábbi magyar tulajdonosi háttere matt, a székelyföldi labdarúgócsapatok megerősödése manapság új löketet adott a lelátói magyarellenességnek. Közép-, illetve hosszabb távon milyen hatással lehet a román közbeszédre az immár a nemzetközi porondon is Romániát képviselő Sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK, illetve a másodosztályban szintén élvonalbeli szereplést kiharcolni akaró – idén erről lemaradó – Csíkszeredai FK hangsúlyos jelenléte a romániai fociban? – tettük fel a kérdést. Hozzátéve: a többség ezáltal lassan megszokhatja, hogy magyarul is beszélnek, szurkolnak, énekelnek, valóban magyarok is élnek Romániában, vagy csak a gyűlölet fokozására alkalmas a foci reflektorfényébe kerülés?

„Igen, ez kétségtelenül igaz, egyetértek, optimizmusra is okunk van.

és hozzájárulnak, hogy mindazt, ami az erdélyi magyarság számára fontos (közösség, nyelv, jog), fokozatosan beépüljön a román többség kollektív tudatába” – állapította meg a Krónikának Péter László kolozsvári sportszociológus, egyetemi oktató.

korábban írtuk

Összeverekedtek egymással és a magyarokat gyalázták a román szurkolók válogatottjuk Andorra elleni meccsén

Újfent kiviselték magukat a román labdarúgó-válogatott szurkolótábora botrányos megnyilvánulásairól elhíresült kemény magjának tagjai, akik Andorrában összeverekedtek egymással, ugyanakkor a magyarokat és Magyarországot szidalmazták.