Ettől azonban nem kell tartani: bár az X-Men – Apokalipszis, ha nem is hat annyira az újdonság erejével, mint az X-Men – Az elsők, és egy kicsivel elnagyoltabb is, mint Az eljövendő múlt napjai, rossznak azért nem nevezhető.

Az alkotók folytatták a hagyományt, és a történet ezúttal is a múltban játszódik: míg az első rész a kubai rakétaválság idejébe röpített vissza, a második pedig a hetvenes évekbe, a vietnami háborút lezáró béketárgyalások korába, a harmadik epizód a hidegháború végének megágyazó időszak, a nyolcvanas évek elejének atmoszféráját idézi fel. Ekkor Xavier profeszszor fiatal mutánsok képzését szolgáló intézete már javában működik, Magneto egy lengyelországi acélműben dolgozva, családos emberként, inkognitóban próbálja élni az átlagemberek egyszerű életét, Mistique pedig a világot járja, hogy kimentse és biztonságos helyre vigye az emberek által üldözött mutánsokat.

Eközben azonban Egyiptomban egy titkos szekta éppen azon ügyködik, hogy felélessze En Sabah Nurt, minden mutánsok atyját, aki több mint öt és fél ezer éve alussza kényszerű álmát egy összeomlott piramis mélyén. Próbálkozásukat siker koronázza, a feltámasztott, isteni erejű mutáns pedig eldönti, hogy tanítványokat gyűjt, majd segítségükkel elpusztítja az emberi világot, hogy létrehozza saját birodalmát. Ehhez megnyeri Magnetót is, akinek családja a hatóságok áldozatául esik, így az X-Men csapatnak, illetve néhány, tinédzserkorú mutánsnak kell felvállalnia a szinte reménytelen harcot ellenük.

A korábbi X-Men sorozatból megismert alapkarakterek találkozásának történetét, és a klaszszikus X-men csapat létrejöttét bemutató harmadik részben a rendező Bryan Singer nagyon kimaxolt mindent, történetben és látványvilágban is: itt már nem ballisztikus rakétákkal, nem mutánsvadász robotokkal, hanem magával az apokalipszissel kell megküzdeniük a szereplőknek. A látványvilág ehhez mérten grandiózus, csakhogy ebben az esetben is igaz, hogy a kevesebb több lett volna. A sztori ellentmondása éppen az, hogy – ahogy a korábbi epizódokban – az X-ek itt is megpróbálnak beilleszkedni az emberi társadalomba, de éppen hogy itt tesznek tanúbizonyságot a leginkább emberfeletti hatalmukról. Apokalipszis szinte már valóban isten, az általa „felturbózott\" Magneto egyedül is képesnek tűnik elpusztítani a bolygót – a fiatal Jean Grey pedig már itt is jelzi, hogy erejéhez jóformán senkié nem mérhető.

A túlságosan is grandiózus történet ellenére néhány esetben még a korrekt karakterábrázolásra is maradt energia. Michael Fassbender továbbra is telitalálat, kitűnően alakítja a holokauszttúlélő, az emberi világgal szembeni gyanakvásán túllépni csak időlegesen képes Magnetót, és a Trónok harca Sansa Starkjaként megismert Sophie Turner is nagyon jó Jean Grey szerepében. A magát néha túl komolyan vevő sztorit néha azért humorral próbálják feldobni – és ez sikerül is, a szupergyors Higanyszál lassított felvételeken bemutatott mentőakciói ezúttal is ütnek. Mindent egybevetve az X-Men – Apokalipszis nem a legjobb darab az új szériában, mivel mindent nagyon túltolnak benne, de azért távol áll attól, hogy kiábrándító legyen. A képregény kedvelőinek pedig egyenesen kötelező darab.

X-Men – Apokalipszis (X-Men: Apocalypse – amerikai sci-fi akciófilm, 144 perc, 2016). Rendezte: Bryan Singer. Szereplők: Michael Fassbender, James McAvoy, Oscar Isaac, Jennifer Lawrence, Sophie Turner, Evan Peters, Rosy Byrne. Írta: Bryan Singer, Michael Dougherty, Dan Harris, Simon Kinberg. Kép: Newton Thomas Sigel. Zene: John Ottman.

Értékelés az 1-10-es skálán: 7

Ettől azonban nem kell tartani: bár az X-Men – Apokalipszis, ha nem is hat annyira az újdonság erejével, mint az X-Men – Az elsők, és egy kicsivel elnagyoltabb is, mint Az eljövendő múlt napjai, rossznak azért nem nevezhető. Az alkotók folytatták a hagyományt, és a történet ezúttal is a múltban játszódik: míg az első rész a kubai rakétaválság idejébe röpített vissza, a második pedig a hetvenes évekbe, a vietnami háborút lezáró béketárgyalások korába, a harmadik epizód a hidegháború végének megágyazó időszak, a nyolcvanas évek elejének atmoszféráját idézi fel. Ekkor Xavier profeszszor fiatal mutánsok képzését szolgáló intézete már javában működik, Magneto egy lengyelországi acélműben dolgozva, családos emberként, inkognitóban próbálja élni az átlagemberek egyszerű életét, Mistique pedig a világot járja, hogy kimentse és biztonságos helyre vigye az emberek által üldözött mutánsokat. Eközben azonban Egyiptomban egy titkos szekta éppen azon ügyködik, hogy felélessze En Sabah Nurt, minden mutánsok atyját, aki több mint öt és fél ezer éve alussza kényszerű álmát egy összeomlott piramis mélyén. Próbálkozásukat siker koronázza, a feltámasztott, isteni erejű mutáns pedig eldönti, hogy tanítványokat gyűjt, majd segítségükkel elpusztítja az emberi világot, hogy létrehozza saját birodalmát. Ehhez megnyeri Magnetót is, akinek családja a hatóságok áldozatául esik, így az X-Men csapatnak, illetve néhány, tinédzserkorú mutánsnak kell felvállalnia a szinte reménytelen harcot ellenük.A korábbi X-Men sorozatból megismert alapkarakterek találkozásának történetét, és a klaszszikus X-men csapat létrejöttét bemutató harmadik részben a rendező Bryan Singer nagyon kimaxolt mindent, történetben és látványvilágban is: itt már nem ballisztikus rakétákkal, nem mutánsvadász robotokkal, hanem magával az apokalipszissel kell megküzdeniük a szereplőknek. A látványvilág ehhez mérten grandiózus, csakhogy ebben az esetben is igaz, hogy a kevesebb több lett volna. A sztori ellentmondása éppen az, hogy – ahogy a korábbi epizódokban – az X-ek itt is megpróbálnak beilleszkedni az emberi társadalomba, de éppen hogy itt tesznek tanúbizonyságot a leginkább emberfeletti hatalmukról. Apokalipszis szinte már valóban isten, az általa „felturbózott” Magneto egyedül is képesnek tűnik elpusztítani a bolygót – a fiatal Jean Grey pedig már itt is jelzi, hogy erejéhez jóformán senkié nem mérhető.A túlságosan is grandiózus történet ellenére néhány esetben még a korrekt karakterábrázolásra is maradt energia. Michael Fassbender továbbra is telitalálat, kitűnően alakítja a holokauszttúlélő, az emberi világgal szembeni gyanakvásán túllépni csak időlegesen képes Magnetót, és a Trónok harca Sansa Starkjaként megismert Sophie Turner is nagyon jó Jean Grey szerepében. A magát néha túl komolyan vevő sztorit néha azért humorral próbálják feldobni – és ez sikerül is, a szupergyors Higanyszál lassított felvételeken bemutatott mentőakciói ezúttal is ütnek. Mindent egybevetve az X-Men – Apokalipszis nem a legjobb darab az új szériában, mivel mindent nagyon túltolnak benne, de azért távol áll attól, hogy kiábrándító legyen. A képregény kedvelőinek pedig egyenesen kötelező darab. n Balogh Levente X-Men – Apokalipszis (X-Men: Apocalypse – amerikai sci-fi akciófilm, 144 perc, 2016). Rendezte: Bryan Singer. Szereplők: Michael Fassbender, James McAvoy, Oscar Isaac, Jennifer Lawrence, Sophie Turner, Evan Peters, Rosy Byrne. Írta: Bryan Singer, Michael Dougherty, Dan Harris, Simon Kinberg. Kép: Newton Thomas Sigel. Zene: John Ottman. Értékelés az 1-10-es skálán: 7