A romániai diktatúra javában tombolt, amikor 1980-ban Bécsből az ott Herder-ösztöndíjas fiatalember, szokása szerint nem kis megrökönyödést okozva, szembefordult a mainstreammel, és nem nyugat felé, hanem Transzszilvánia felé, a szülőföld felé indult. 1981-től az Ellenpontok című romániai „földalatti kiadvány” egyik szerkesztője volt. 1982-ben Tóth Károly és Tóth Ilona, Ara Kovács Attila, Szőcs Géza aláírásával robbant a Memorandum és Programjavaslat a helsinki értekezlet megállapodásainak betartását ellenőrző madridi konferencia résztvevőihez.

1982 novemberének elején Szőcs Gézát a román hatóságok fényes nappal tartóztatták le Kolozsváron, a Farkas utcában. Rövidesen 71 magyarországi, majd 58 nyugaton élő magyar értelmiségi tiltakozó nyilatkozata hívta fel a nemzetközi közvélemény figyelmét a történtekre. Ugyanabban az évben Don Ritter az Egyesült Államok Kongresszusa képviselőinek nevében fordult a román diktátorhoz Szőcs Géza érdekében. A Programjavaslat valójában egy teljes politikai program volt, melynek legtöbb célkitűzése ma is időszerű.

Mindmáig tisztázatlan, milyen úton-módon, de kétszer is sikerült megszöknie a politikai rendőrség őrizetéből. A nyomozó hatóságok elől bujkálva híreket juttatott ki külföldre, míg ismét le nem tartóztatták.

Miközben a politikai rendőrség rá vadászott, ő a mozgó vonatból kiugorva kificamította a bokáját. Kificamított bokával, sántikálva, éjszaka kereste fel Borbély Ernő szüleit, annak letartóztatását követő napon – fényképet kért Borbélyról, kijuttatta Nyugatra. Valószínű, hogy Borbély Ernő, Búzás László és Bíró Katalin bár súlyos börtönbüntetésre ítélve, Szőcs Géza lélekjelenlétének köszönhetően maradtak életben.

Szőcs Gézát 1982 utolsó napjaiban a nemzetközi tiltakozás hatására a román hatóságok szabadon bocsátották. Azonnal kórházba kellett szállítani, ahol egy hónapig feküdt életveszélyes állapotban.

1984-ben és 1985-ben (miközben a romániai magyar politikai elit és a romániai magyar értelmiség elsöprő többsége lapult) Szőcs Géza a romániai kisebbségellenes állami politika korrekcióját követelő nyilvános beadványt intézett a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához.

Tudatos, következetes transzszilván gondolkodása és tettei révén Szőcs Géza jelentős román értelmiségiek nyilvános támogatását élvezte, mint Marius Tabacu, Mircea Dinescu vagy Dorin Tudoran. Utóbbi Király Károllyal együtt aláírta Szőcs Géza 1985-ben fogalmazott Javaslat – egy kisebbségi világszervezet létrehozására című kiáltványát. 1986–ban a román hatóságok, mivel meggyilkolni nem merték, hát kitoloncolták Romániából.

„Állampolgársága:
Az volt hazám, ahogy éltem –
Haza a magasban
s a mélyben.” (Születésnapomra című verse)

Értelemszerűen adódott, hogy a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) 1990 első napjaiban az akkor a Szabad Európa Rádió budapesti irodáját vezető Szőcs Gézát, valamint a szintén magyarországi száműzetésben élő Borbély Ernőt, Búzás Lászlót és Bíró Katalint hazahívta, hogy a MISZSZ képviseletében lépjenek be a romániai politikai életbe.

Néhány év múlva Szőcs Géza a MISZSZ kemény magjából alakult Reform Tömörülés (RT) tiszteletbeli elnökségét is vállalta. Mentora és példaképe volt az 1990-es évek elején közélet felé tájékozódó transzszilván magyar fiatalok zömének.

Vannak olyan veszteségek, melyek megfogalmazására suta a szó, béna a gondolat. Szőcs Géza elment. Már életében a romániai magyar közösség, de Románia teljes szellemi-politikai életének is meghatározó, transzszilván jelensége volt. „Szeretném, ha azt is tudnád: nem voltam szűkagyúan elfogult ennek a nemzetnek (és semelyiknek) a javára. Olyan furcsa korban kellett élnem...” (Szőcs Géza, Végrendelet-kommentár, 1984) május 10-én).

A MISZSZ és az RT mindenkori tagjai nevében
Csutak István