„Minden évfolyamon ragyogó dolgozatok születtek, ugyanakkor kiemelkedő teljesítményt nyújtott a 11. és 12. osztályosok közül a két első helyezett, mindketten tízes osztályzatot kaptak. Ez azt mutatja, hogy erőteljes fejlődés érzékelhető, és a munka gyümölcse 11–12. osztályra érik be” – értékelt Zsemlyei Borbála. Arra is kitért, hogy gyenge dolgozatokkal nem is találkozott a zsűri, hiszen az országos szakaszra a legjobbak legjobbjai jutnak tovább. A szórványmegyékből is sok diák érkezett a nagyenyedi megmérettetésre: Beszterce-Naszód, Fehér, Szeben megyéből, sőt Bukarestből és Bákóból is.

Ezt az is mutatja, hogy nem lehet kiemelni egyetlen megyét sem, ahonnan lényegesen többen nyertek volna” – mondta a zsűri elnöke. Hozzátette, az első három helyezett minden évfolyamról továbbjut az Apáczai Csere János Magyar Nyelv, Irodalom és Kultúra Nemzetközi Tantárgyversenyre, amelyet Székelyudvarhelyen tartanak két hét múlva.

A gimnáziumi osztályok számára összeállított tételekben volt egy szintézis az adott évfolyam tantervének megfelelően és szabad szöveget is kellett írni megadott műfajban. „Akik nyertek, azok mind a kettőben nagyon jól teljesítettek. Persze mindig van, akinek a kreatív feladat megy jobban, és olyan is, aki a tananyagból felkészültebb” – értékelt az elnök. Kérdésünkre, hogy a tételek mennyire összpontosítanak a kortárs irodalomra, Zsemlyei Borbála elmondta, ez már alacsonyabb szinten is megfigyelhető: például

kilencedikben bibliai motívumokra kellett kitérni, tizedikben a romantika, tizenegyedikben klasszicizmus témájában kellett különböző szövegek alapján szintézist írni, de a kortárs irodalom is megjelent a tételekben. A zsűrielnök arra is kitért, hogy a szervezőknek köszönhetően nagyon jó hangulatú volt a verseny, a megnyitón Sebestyén Márta gyönyörű koncertjét hallgathatták meg a résztvevők, akik megismerhették a város nevezetességeit,

A rendezvény megnyitóján Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt mondta, csodálja a részt vevő diákokat, akik ma, 2018-ban, ezen a megbolondult huszonegyedik századelőn az irodalom és a nyelv felé fordulnak. „Az embernek időnként az az érzése támad, hogy ebben a korban minden, de minden fontosabb lett, mint az irodalmi mű, mint az olvasás, mint a világ és magunk megismerése az irodalmon keresztül” – fogalmazott Kelemen Hunor.