2011. március 29., 08:522011. március 29., 08:52
Az ókor világa mindig is kitűnő inspirációs forrás volt a filmesek számára. Mivel a történelmileg többé-kevésbé hiteles sztorikat a közönség ugyanúgy kedvelte, mint a mitológiai témájú mozikat, nem csoda, hogy – a később az amerikai produkciókra is átterjedt, kezdetben kissé lesajnálóan az ilyen témájú olasz filmekre alkalmazott kifejezést felhasználva – saját „műfaji” megjelölést is kaptak: sword and sandal (azaz kard és szandál) filmekként emlegetik őket, és nem csupán a mozivásznon, de televíziós sorozatként is taroltak. Utóbbi műfajt lovagolta meg az egyre jobb sorozatokat gyártó HBO is, amikor néhány évvel ezelőtt leforgatta a Róma című több epizódból álló alkotást, majd most a Starz című amerikai mozicsatorna által készített sorozatot átvéve az európai közönséggel is megismerteti a számos sorozat megszületése – Smallville, Buffy, a vámpírok réme – fölött bábáskodó Steven S. DeKnight által kiötölt újabb történetet, a Spartacus: Az aréna isteneit.
Ha valaki azt hinné, hogy megint csak egy olyan, a mitológia és a történelem világát meglehetősen infantilisan értelmező „akciósorozatról” van szó, mint a 90-es években készült Xéna, a harcos hercegnő vagy a Herkules, az nagyot téved. Az Amerikában sportnak tekintett pankráció összecsapásait idéző, gyerekközönség előtt is bátran vetíthető szandálos filmek ideje lejárt, mióta megjelent Frank Miller 300 című képregénye, valamint azt azt híven, sajátos képi megoldásokat alkalmazva feldolgozó mozi. A thermopülai csatát szinte már cyberpunk-arcokat felvonultató, a képregényes alapokat a vizuális megoldások szintjén is felválalló, lassított felvételekkel bemutató film a képregényhez hasonlóan kultuszművé vált, és saját iskolát teremtett – olyannyira, hogy az egyik, a History Channelen futó, ókori témájú ismeretterjesztő sorozat is ebben a stílusban készült.
Szinte magától értetődő volt hát, hogy előbb-utóbb valamilyen televíziós sorozatban is megjelenik ez a vizuális világ. A most indult Spartacus: Az aréna istenei amúgy nem a legelső ilyen sorozat, mivel ebben tulajdonképpen a korábban vetített Spartacus: vér és homok előzményeit dolgozzák fel. Az első széria magának a legendás gladiátornak a történetét meséli el, míg a második csupán felhasználja a nevét, de csak a többi karaktert vették át. Mindettől függetlenül ugyanúgy egy alternatív ókorba kalauzolja el a nézőt, mint a 300 vagy az „anyasorozat”. A „szandálpunk” ókorban sötét, pasztellszerűen színezett háttér előtt, félhomályos sikátorokban és pompás, de romlottságtól terhes palotákban járunk, amelyek semmivel sem veszélytelenebbek, mint a gladiátorarénák. A mindennapi élet az erőszak, a hatalom és a szex körül forog, és mind az erőszakos, mind az erotikus jeleneteket a lehető legexplicitebben tárják a néző elé – a durván csonkolt végtagokból, az elvágott nyaki ütőerekből sugárban dől a vér, és szinte tízpercenként szembesülünk egy-egy esztétikusan filmezett, de már-már softcore-ba hajló erotikus snittel.
Az alaptörténet: Quintus Lentulus Batiatus, a John Hannah által kiválóan alakított gladiátorképző-tulajdonos minden áron be akar kerülni a felső tízezerbe, ehhez viszont az kell, hogy legjobb gladiátorai dicsőséget szerezzenek, és Capua városának új arénájában is felléphessenek. Ennek érdekében bármire hajlandó, de természetesen nála jóval aljasabb ellenségei is mindent elkövetnek azért, hogy számításait keresztülhúzzák.
A sorozat minden, a Római Birodalomról meglévő sztereotípiát felvonultat: a dekadencia, az intrikák, az erőszak jelentik a történet eszszenciáját – mégsem jelenthető ki, hogy sablonos, fantáziátlan alkotás lenne. (Külön geg, hogy Batiatus feleségét az a Lucy Lawless játssza, aki annó a Xéna címszerepét alakította.) Ahogy a 300 alternatív ókori világa is be tudja szippantani a nézőt, ugyanúgy a Spartacus-sorozat is hitelesen „adja el” a maga sajátosan értelmezett, véres szandálpunk-univerzumát.
Spartacus: Az aréna istenei. (Spartacus: Gods of the Arena. Amerikai történelmi drámasorozat, 2011, 6 rész. Vetítés: Vasárnap esténként az HBO-n.) Rendezte: Steven S. DeKnight. Producer: Steven S. DeKnight. Szereplők: John Hannah, Dustin Clare, Lucy Lawless, Peter Mensah, Manu Bennett. Írta: Steven S. DeKnight. Zene: Joseph Loduca. Értékelés az 1-10-es skálán: 9
A bukaresti Bulandra Színház látja vendégül a Háromszék Táncszínház Ecce Homo című előadását, amely Munkácsy-festmények színházi megközelítése. Tapasztó Ernő, a tavaly év elején bemutatott produkció egyik rendezője értékelt a Krónikának.
Időszakos kiállítás keretében mutatja be a 250 éve született Bolyai Farkas polihisztor tevékenységét a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár és a Teleki Téka Alapítvány.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum május 15-én, csütörtökön 15 órától nyitja meg KÓS 140 | Kós Károly műhelye című, legújabb időszakos kiállítását az intézmény Bartók Béla termében.
Robert de Nirótól Tom Cruise-on át Scarlett Johanssonig az amerikai mozi minden nemzedéke képviselteti magát a kedden kezdődő 78. cannes-i nemzetközi filmfesztiválon, amelynek hivatalos programjában több mint száz filmet mutatnak be.
Színvonalas kulturális programot kínál a bányavidéki magyarságnak a 2007 óta majdnem minden év májusában megszervezett Teleki Napok.
Harag György rendező születésének 100. évfordulója alkalmából gazdag kínálatot felvonultató emlékhetet szervez június 1. és 9. között a Kolozsvári Állami Magyar Színház – közölte a társulat.
Román városokban vetítenek friss, népszerű magyar filmeket a Magyar filmek @ 29. Európai Filmek Fesztiválja keretében – közölte a Liszt Intézet Bukarest.
A Kolozsvári Magyar Opera szombaton 19 órától tartja a Valahol Európában című nagy sikerű musical premierjét.
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
szóljon hozzá!