2011. szeptember 16., 09:542011. szeptember 16., 09:54
Koherens cselekmény hiányában nehéz ezt a darabot darabként értékelni – a szereplők sorsa csak érintőlegesen, a helyszínnek köszönhetően találkozik, s egyikük életében sem áll be egy fordulatnál nagyobb változás –, de bátor színházi kísérletként egyértelműen megáll a lábán ez a furcsa évadnyitó.
Már a Félixfürdő felé tartó mintegy húszperces vonatutazás alatt elkezdődik a játék. Itt jegyzem meg, hogy a majdani nézők előre felkészülhessenek a dologra, hogy a vonaton a társulat két művésze marcona jegyellenőrnek öltözve ellenőrzi és kezeli a belépőjegyeket (nehogy úgy járjanak, mint e sorok szerzője, aki sajnos meghökkenésében beleröhögött a színművész képébe).
A fürdő elhagyatott állomására érve már a látvány maga is érdekes: a nézőteret hevenyészve, kiselejtezett várótermi ülésekből rakták össze, a „színpad” pedig a peron egy részét, a sínpárt, illetve az azon túli erdőcskét foglalja magába. A „díszletet” úgy találták ki, hogy a kidőlt-bedőlt fabódéról meg a telefonfülkéről még azt is nehéz megállapítani, hogy a darab kedvéért kerültek a helyükre, vagy mostanáig is ott voltak. A kényelmetlenségeket félretéve – hőség a vonatban, dongó-zümmögő rovarok és szembesütő nap a helyszínen – nagyon izgalmas figyelni, hogyan mozognak a színészek a valós térben – a peronon, a sínek széltében-hosszában, ahogyan néha eltűnnek a bozótban, ahogy szabadon játszanak a tárgyakkal, hiszen nem szab gátat a mozgásnak semmiféle fal vagy korlát.
A való világ és a színpadi játék izgalmas ötvözete ez. Olyan, mintha egy pályaudvaron az ember csak véletlenül belefülelne egy-egy párbeszédfoszlányba. Persze a „minthát” akár el is hagyhatnám, hiszen valóban pontosan ez történik. Utazunk, leszállunk, várunk a vonatra, közben pedig a felbukkanó karaktereket figyeljük: a menekülőket, a mocskos szájú, világlátott stricit, a szigorú állomásfőnököt, a kirúgott férfit. Végül felszállunk a hazafelé tartó szerelvényre, ahol a megismert sorsok epilógusaival még találkozhatunk. A szereplők neveit szándékosan nem emeltem ki, mert úgy érzem, ebben az esetben tényleg nem más, mint maga a játék a lényeg, amelynek a néző is elengedhetetlen része – egyébként mindannyian jó formájukat hozzák, és külön csodálatra méltó, hogy hogyan sikerül játéktérré alakítaniuk a valós teret, bátran mozogva a színpadra hasonlítani nem is akaró „díszletben”.
Lehet tehát, hogy a cselekmény csak a szokatlan külsőségek miatt veszett el, de nem nagy kár érte – s ezt nem azért mondom, mert nem gondolom, hogy Greig szövege magvas vagy sokatmondó volna, hanem azért, mert ez a vakmerő ötdimenziós (az ötödik a néző valós részvétele a darabban) drámai kísérlet, amelynek tanúi lehettünk, egyértelműen főszereplővé avanzsál, valószínűleg pontosan a rendezői szándéknak megfelelően. n Nagy Orsolya
Európa – Szigligeti Színház, Nagyvárad, 2011. Szerző: David Greig. Rendező: Szabó K. István. Játéktér: Torkos István. Szereplők: Dobos Imre, Fábián Enikő, Vindis Andrea m.v., Pitz Melinda, Ifj. Kovács Levente, Pál Hunor, Csatlós Lóránt, Kardos M. Róbert, Szotyori József, Csepei Róbert, Tóth Tünde, Firtos Edit, Kovács Enikő, Gajai Ágnes, Ababi Csilla
Román városokban vetítenek friss, népszerű magyar filmeket a Magyar filmek @ 29. Európai Filmek Fesztiválja keretében – közölte a Liszt Intézet Bukarest.
A Kolozsvári Magyar Opera szombaton 19 órától tartja a Valahol Európában című nagy sikerű musical premierjét.
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.