Nagy Zalán: „hús-vér” szerzők láttán csöppet sem ritka, hogy az 5–8-as diákoknak elkerekednek a szemeik, hiszen az írók, költők mindaddig a tankönyvekbe és távoli időkbe zárva éldegéltek
Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
Rendhagyó irodalomórákat tartottak az elmúlt hónapokban számos erdélyi településen a kolozsvári Helikon folyóirat szerkesztői. A Vidékek, irodalmak elnevezésű kezdeményezés keretében szervezett rendhagyó irodalomóra-sorozatról Nagy Zalán költőt, a Helikon folyóirat legfiatalabb szerkesztőjét kérdeztük, lévén ő korban még elég közel áll a diáksághoz, így talán közvetlenebb a rálátása arra, miként közelítenek a tizenévesek a kortárs irodalomhoz.
2025. március 15., 08:362025. március 15., 08:36
A Helikon szépirodalmi folyóirat szerkesztői az elmúlt hónapokban számos erdélyi helyszínen tartottak rendhagyó irodalomóra-sorozatot általános és középiskolásoknak, hogy a diákok közvetlenül, személyesen találkozhassanak az alkotókkal. Nagy Zalánt, a folyóirat legfiatalabb szerkesztőjét, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar-norvég szakos bölcsész hallgatóját kértük meg, összegezze tapasztalatait.
Vidékek, irodalmak volt az átfogó, az RMDSZ által tavaly szeptemberben elindított és idén februárban zárult irodalomtámogatási program neve. A projekt keretében Erdélyben élő írókat és műveiket népszerűsítették a szórványban, a médiában.
Népes diákközönség a zilahi találkozón
Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
„Mi összesen nyolc településen léptünk fel október és február között, főként iskolákban, »élesben«, a diákoknak bemutatkozva. Sorrendben a következő településeken:
Célunk volt eljutni olyan helyekre, ahol ezelőtt nem jártunk, utakat tettünk tehát a Szilágyságba, avagy Zilahra és környékére, szem előtt tartva, hogy innen származott a Helikon alapító-főszerkesztője, Szilágyi István” – mondta el a fiatal szerkesztő.
Felvetettük azt is: sok szó esik manapság arról, hogy nem egyszerű a fiatal, főként a mozgókép, vagy egyáltalán a kép dominanciájához szokott diákságot közel vinni az írott szó, az irodalom bűvöletéhez. Az egyetemista Nagy Zalán nem áll távol korban a középiskolás korosztálytól, megkérdeztük, helyszíni tapasztalatai alapján mi körvonalazódott számára, milyen a diákságnak a kortárs, élő irodalomhoz fűződő viszonya.
„Azt hiszem, a legtöbb íróval, »irodalombűvölővel«, akikkel beszélgettem, egyetértettünk abban, hogy a diákokat most is erősen foglalkoztatja az írott szöveg. Persze másfajta, talán egyneműbb szövegek ezek – gondoljunk csak az egyneműsödő médiára –, de elsősorban az a legfontosabb, hogy aktív kapcsolatot ápoljunk a nyelvvel.
Helikon-szerkesztők az iskolában. Nagy Zalán, Papp Attila Zsolt és Demeter Zsuzsa a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban
Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
Úgy fogalmazott, a kép dominanciáját viszont ő is érzékeli, a Helikon szerkesztősége rendszerint próbált „rájátszani” kép és szöveg viszonyára, például egyetlen fotóból kiindulva írtak a diákok történeteket, csupán a fantáziára és a nyelvre hagyatkozva.
Azt is megkérdeztük a fiatal költőtől, miként látja: az, hogy élő, „hús-vér” szerzők juttatják el az irodalmat az iskolákba, mennyiben lehet más, mint az, ha csak betűkön, szövegen keresztül találkozik a tizenéves az irodalommal.
és hogy azok hogyan vezetik el újabb (olvasmány)élményekhez. A »hús-vér« szerzők láttán csöppet sem ritka, hogy az 5–8-as diákoknak elkerekednek a szemei, hiszen az írók, költők mindaddig a tankönyvekbe és távoli időkbe zárva éldegéltek” – fogalmazott Nagy Zalán. Mint mondta, a diákságnak a kortárs, élő irodalomhoz viszonya olyan, hogy:
„Úgy érzem, sikerült ilyen helyeket teremteni, abból kiindulva, hogy órák után volt, amikor személyesen odajött hozzánk egy-egy tanuló, és éreztük a kapcsolódást” – mondta a fiatal szerkesztő.
Mărcuțiu-Rácz Dóra, Papp Attila Zsolt és Márton Evelin szerkesztők a Szilágy megyei Krasznán tartott találkozón
Fotó: Helikon folyóirat
Nagy Zalántól azt is megkérdeztük, mi a tapasztalata, az erdélyi középiskolásokat inkább a vers vagy a próza szólítja meg általában, és mik azok a „hívószavak”, tematikák, amik jól működnek az esetükben. „Kit a vers, kit a próza, de nem is lehet annyira kettéválasztani, inkább a milyenségükön van a hangsúly, nem pedig a műfaji meghatározásokon. Kortárs irodalom esetében fontos először olyan szövegeket felmutatni, amikhez egyszerűbb a kapcsolódás. Mondjuk egy Parti Nagy Lajos-vers könnyen kiválthatja a fent említett szokatlanság érzetét.
esélyt adva akár egy mélyebb kapcsolatra az adott szöveggel” – fejtette ki nagy Zalán. Hozzátette, témák szintjén ugyanaz érdekli a 15 évest, ami az 55 évest: élet-halál, identitás, szerelem stb. – csak máshogyan.
A Helikon irodalmi lapot számos erdélyi településen megismerhették a diákok
Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
Azt is megkérdeztük Nagy Zalántól, mik voltak számára a legérdekesebb, legelgondolkodtatóbb visszajelzések, amik a diákok részéről a szerzők felé érkeztek. „Kiemelnék egy órát, amire nem helikonosként mentem be, hanem egyedül, az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) színeiben – az E-MIL egyébként számos rendhagyó irodalomórát szervezett az elmúlt egy évben. Miután meséltem erről meg arról a diákoknak, felolvastam az egyik versemet, és a végére érve láttam a szemükben, hogy nem érdekli őket a vers, én pedig magamban teljesen igazat adtam nekik. Ekkor máshonnan közelítettem hozzájuk, kitaláltam egy közös alkotói játékot, hogy hozzunk létre valamit együtt, erre pedig már rá tudtak kapcsolódni. Tanulságos volt, hogy az irodalom nem magánakció, akkor van értelme és akkor történik, ha közösségi élményként tekintünk rá” – mondta a fiatal költő. Kiemelte, őt egyébként egyre jobban zavarja, amikor az érettebb szerzők imádják megmutatni, hogy „mi is van a tarsolyban”.
Nagy Zalán és Karácsonyi Zsolt, a Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője Zilahon a rendhagyó irodalomórán
Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
Azt is megkérdeztük, ha a tapasztalatait összegezné, mit gondol, költői pályája alakulására hathat-e vajon és miként hathat az, hogy személyes olvasói visszajelzéseket kaphat a fiataloktól, akik a potenciális olvasói. „Természetesen hat rám az olvasói visszajelzés, szinte mindig úgy írok, hogy egy-egy szöveg befejezése után rögtön megmutatom a hozzám legközelebb állóknak. Ha célba ér náluk a vers, akkor sikerélményem van. Ez nem azt jelenti, hogy nem magamnak írok, csupán azt, hogy ha be tudják fogadni és »menni« tudnak a verssel, akkor az jó valószínűséggel azt jelenti, hogy sikerült beleilleszkednem egy bizonyos – irodalmi – hagyományba, hiszen az idők kezdetétől mindenkiben ott vannak ezek a hagyományok, kulturális minták, kollektív tapasztalatok és érzések, amelyek hiteles ábrázolásával hiteles versek születhetnek. Ha pedig nem a hozzám közelállók részéről, hanem mondjuk diákoktól jön visszajelzés, akkor is nagyjából ugyanez a helyzet” – mondta a fiatal költő.
Játék a szavakkal
Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
A 2003-ban Marosvásárhelyen született Nagy Zalánnak rangos elismerésben részesült első verseskötete, az Atlasz vállára veszi a holdat, amely a Fiatal Írók Szövetsége és az Erdélyi Híradó Kiadó által közös gondozásában látott napvilágot 2024-ben a Hervay Könyvek sorozatban. Kérdésünkre, hogy mi a soron következő alkotói terve, úgy válaszolt, ezt nem fejtheti ki, mert az a hipotézise, hogy minél többet magyarázza valaki, hogy éppen mit csinál, annál kevésbé csinálja azt. „De titkolózni sem szeretek, és a rímhelyzet kedvéért: lesz benne személyes és közösségi tér, Föld és kozmosz, nehéz emberek, fáradt versek, Varjúvár és Farkas B.” – ennyit árult el következő alkotásairól.
Szilágysomlyón is találkoztak a diákokkal a Helikon folyóirat szerkesztőivel
Fotó: Helikon folyóirat
Rendhagyó irodalomóra a Szilágy megyei Krasznán
Fotó: Helikon folyóirat/Facebook
A szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceumban tartott rendhagyó irodalomórát Márton Evelin író, szerkesztő
Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra
Ünnepi lapszámbemutatóval egybekötött irodalmi estre várja az érdeklődőket a 35. születésnapját ünneplő Helikon folyóirat szerkesztősége.
Március 15. alkalmából Kossuth-díjjal tüntették ki Petrás Máriát, a moldvai csángó magyar kultúra kiemelkedő népdalénekesét és keramikusművészét, aki évtizedek óta fáradhatatlanul dolgozik a csángó zenei és tárgyi örökség megőrzéséért.
A magyar kultúra művelésének és ápolásának elismeréseként járó legmagasabb magyar állami kitüntetést vehetett át pénteken délután Nemes Levente, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház nyugdíjas színművésze, egykori igazgatója.
Gy. Szabó Béla 20 metszetből álló Dante-sorozatából nyílik kamarakiállítás március 22-én, szombaton 17 órakor, a nagyváradi Római Katolikus Barokk Püspöki Palota második emeleti folyosóján – tájékoztatott pénteken a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség.
Március 15-től a Magyar Nemzeti Múzeumban látható a Fejedelmek aranya – Uralkodói reprezentáció Erdélyben című tárlat – közölte Hankó Balázs csütörtökön Budapesten.
Erdélyben élő vagy erdélyi származású alkotók is részesültek állami kitüntetésekben és művészeti díjakban a nemzeti ünnep alkalmából.
Nagybányán lép fel március 15-én ingyenes koncerten Sebestyén Márta Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar népdalénekes, előadóművész és Andrejszki Judit, a magyar régizenei élet jelentős alakja, barokk szoprán, csembalista és orgonista.
Az új középkor a témája az idei Transylvanian Design Week (TDW) kiállításnak, mely március 20. és április 20. között tekinthető meg a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban – közölték kedden az MTI-vel a szervezők.
Bezárt öt évre a világ egyik legjelentősebb kortárs képzőművészeti gyűjteményével rendelkező párizsi Pompidou Központ modern művészeti múzeuma.
B. Kovács András Kiskorúak halállistán című kötetét mutatják be csütörtökön, március 13-án 18 órától Kolozsváron a Vallásszabadság Házában.
A Petőfi-bicentenárium eseménysorát követően 2025-ben is folytatódik Laczkó Vass Róbert színművész és Székely Norbert zongoraművész nagy sikerű, Petőfi live! című zenés előadásának erdélyi és magyarországi körútja.
szóljon hozzá!