2009. március 04., 08:542009. március 04., 08:54
Ismerős tájak köszönnek vissza Fekete Zsolt fotóiról, deja vu érzést keltve olyanokban is, akik nem utazták be keresztül-kasul Erdély magyarlakta vidékeit, de forgatták Orbán Balázs híres A Székelyföld leírását. A marosvásárhelyi fotográfus évek óta járja az országot, fényképezőgéppel, állvánnyal a vállán mászik hegyet, keresi a helyszíneket, ahol Orbán Balázs majd százötven évvel ezelőtt elkészítette a hatkötetes főművének illusztrációiként szolgáló felvételeket.
A legnagyobb székely fotográfiáinak egyetlen negatívja sem maradt az utókorra, előhívott felvételeket viszont őriznek az Országos Levéltár marosvásárhelyi kirendeltségén. Fekete Zsolt e levéltári képek és A Székelyföld leírásában található, róluk készült metszetek alapján próbálta meg újrateremteni a felvételeket.
Az újrafényképezés tervének gyökerei Fekete Zsolt serdülőkorára nyúlnak vissza, arra az időre, amikor még meg sem fordult a fejében, hogy egykor majd hivatásszerűen fogja űzni a fényképezést. „A mi családunkban A Székelyföld leírása alapmű volt. A kommunizmus idején a nővéremmel egy magyarországi utazásról hazatérve beloptuk az országba, majd kirándulást is szerveztünk Orbán Balázs nyomában” – meséli a tágabb ismeretségi körében Lovacska néven emlegetett művész.
1998-ban kezdte el a barangolást Orbán Balázs nyomában. A felvételeket az egykorihoz leghasonlóbb technikával kívánta elkészíteni, 13–18 cm-es síkfilmre dolgozott. A legnehezebb feladatnak az Orbán Balázs-féle perspektíva „becserkészése” bizonyult. „Meg kellett találnom azt a pontot, ahol ő állt. Az elején bizony bénáztam, előfordult, hogy mellélőttem” – emlékszik vissza Fekete Zsolt. Idővel egyre nagyobb jártasságra tett szert az eredeti nézőpont megtalálásában. A kezdeti, sok kísérletezéssel járó időszak nem volt elvesztegetett idő, elmondása szerint akkoriban alapvető problémák tisztázódtak benne a perspektíva tekintetében.
Több alkalommal sikeresen pályázott a projekttel, a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól, a Pro Professione Alapítványtól és az Illyés Alapítványtól is kapott támogatást. A pályázati pénzekből fedezte az utazások költségeit, valamint megvásárolta a szükséges felszerelést: egy nagy síkfilmes gépet. Az Orbán Balázstól ránk maradt tájfényképeket már újrafotózta a vállalkozó kedvű művész – a megörökített tájak között van Borszék, Homoródfürdő, a Tordai-hasadék, Torockószentgyörgy, Kolozsvár.
A legnehezebben az Almási-barlang közelében készült egyik fotó helyszínét sikerült azonosítania, ebben végül helyi lakosok segítettek. A legtöbb helyszín szinte semmit sem változott az elmúlt szinte másfél száz év alatt – az idő alig hagyott nyomot az Orbán Balázs által megörökített tájakon, s igaz, ez nemcsak a természeti, hanem az épített környezetre is. „Nem kell félni a változástól, az elmúlástól” – fogalmazta meg vállalkozásának üzenetét Fekete Zsolt.
Elmondása szerint nem élte meg frusztrációként alkotói szabadságának korlátozását, azt, hogy nem komponálhatott kedve szerint. „Előre sosem lehetett tudni, hogy mi fog bejönni a képbe. Ebben volt egy kis misztika” – vélekedett a művész. Ugyanennek a projektnek a keretében Fekete Zsolt elindult a kolozsvári származású Veress Ferenc nyomdokain is, és elkészítette az első, Európa-szerte ismert magyar fotóművész néhány felvételének aktuális változatát.
A marosvásárhelyi művész triptichon formában mutatja be a képeket. Ezekben az alapmű, az Orbán Balázs-féle felvétel reprodukciója mellé kerül egy-egy Fekete Zsolt által készített síkfilmes fekete-fehér, illetve színes digitális kép. A Fekete–Orbán-féle triptichonok először 2005-ben Budapesten kerültek bemutatásra, aztán csoportos kiállítás következett egy bécsi galéria szervezésében, majd 2007-ben a Prágai Biennálé, ahol a triptichonok a Magyarországot képviselő blokkban kaptak helyet, és a budapesti Ernst Múzeumban is nyílt belőlük tárlat.
A fotóművész célja, hogy az Orbán Balázs nyomában készült művekből egy vándorkiállítás jöjjön létre, és kötetben is megjelenjenek. Fekete Zsolttal párhuzamosan, de tőle függetlenül egy másik fotóművész, Váradi Péter Pál is végigfotózta az Orbán Balázs által felkeresett tájakat, munkájának eredménye a közelmúltban jelent meg könyv formájában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.
Látogatottsági adatok