Operastúdiót kapott karácsonyi ajándékként a kolozsvári zenekedvelő közönség

A Jókai (Napoca) és Rózsa (Samuil Micu) utcák kereszteződésénél található ingatlant a magyar kormány támogatásával vásárolta és újíttatta fel az Erdélyi Református Egyházkerület, mely hosszú távú ingyenes használatba adta az operának. Az átadás ünnepélyességét emelte, hogy az első fennmaradt magyar opera, a Kolozsváron írt Béla futása bemutatásának 200. évfordulóján rendezték.

Házigazdaként Szép Gyula operaigazgató köszöntötte a közönséget, rámutatva: nem véletlenül íródott Kolozsváron az első fennmaradt magyar opera, hiszen akkor a kincses városban európai szintű zenei mozgalom zajlott, itt nyílt meg a kontinens hatodik zenekonzervatóriuma.

Bécsből, Pozsonyból is jöttek zeneszerzők dolgozni, tanítani, de Déryné Széppataki Róza és Erkel Ferenc sem véletlenül döntött a kincses város mellett. Szép Gyula arra is kitért, hogy az akkori helyzethez képest jól ismertek az operában ma uralkodó áldatlan állapotok, hogy nincs próbaterem, tér a díszletek, kellékek tárolására. Hozzátette, ez a probléma oldódik meg a magyar kormány, az Erdélyi Református Egyházkerület és az RMDSZ együttműködése révén, hiszen a most átadott épület mellett tavasszal az opera egy, a kellékek tárolására alkalmas raktárépülettel is gazdagodik.

A Bánffy Miklós Operastúdió átadásán elsőként felszólaló Kató Béla erdélyi református püspök rámutatott: életünk sorsszerűen és rendeltetésszerűen közösségbe, közösségekbe van beágyazva, de egy változó, fejlődő társadalomban felbomlanak a hagyományos közösségek. Úgy vélte, nagy baj, ha ezek helyére nem lép semmi, de még nagyobb, ha hamis ideológiai megfontolásból strukturális akadályokat emelnek intézményesített módon az egészséges társadalmi közösségek, jól működő társadalmi csoportok létrejötte, kialakulása elé. Kató Béla szerint ezt szenvedte el az erdélyi magyar közösség több évtizeden keresztül.

– hívta fel a figyelmet. Hozzátette, hogy ahol a totalitárius rendszer teljesen megszüntette a hagyományos értékeket, a közösségeket sem tudták újraéleszteni. Ahhoz, hogy ez mégis megvalósulhasson, az adott közösségnek nagyon sokszor olyan cselekedetekre kell elszánnia magát, ami nem szokványos. Példaként elmondta, hogy mikor előző nap megkérdezték tőle a teológusok, „Mit csinál egy püspök?”, azt felelte, hogy többek között stúdiót épít az operának...

– jelentette ki Kató Béla, aki szerint a közösség tagjainak fel kell ismerniük a cselekvés lehetőségét.

A művészetek, az opera is éppen olyan fontos és szerves része az életünknek, mint bármi más – hangsúlyozta a püspök. „Valóságos csoda, hogy itt Erdélyben megmaradt a Kolozsvári Magyar Opera, és mint egyedüli ilyen intézmény élte túl a történelem viszontagságait” – hívta fel a figyelmet az egyházi elöljáró, aki szerint ebből kifolyólag nem mondhatunk le róla. Hangsúlyozta, csak az intézményekben lehet megmaradni, ez az egyetlen mód arra, hogy a határon túli magyarság megőrizze önazonosságát.

Kató Béla azt kívánta, hogy a Bánffy Miklós Operastúdió – mely nem véletlenül kapta az egyházkerület egykori opera-, színház- és művészetkedvelő főgondnokáról a nevét – legyen „nagyon sok termékeny gondolatnak, cselekedetnek a helye”.

A püspök úgy vélte, ez egyfajta ajándék mindannyiunknak a közelgő karácsonyra, majd átadta a szimbolikus kulcsot Szép Gyulának. Az operaigazgató elmondta, hogy a magyar kormány támogatásával megszerzett és felújított épületet a román kormány segítségével sikerült felszerelni, többek között két zongorával is gazdagodott.

A magyar kormány üzenetét tolmácsolva Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezetője beszédében rámutatott: nehéz év végéhez közeledünk, „amikor talán a legnagyobb harcot kellett megvívnunk közösségeinkért, nemzeti értékeinkért”.

A szomszédban dúló háborúra és a nehéz gazdasági helyzetre utalva úgy vélte, nehéz helyzetben kell önmagunkra, nemzeti értékeinkre figyelni, de a nehézségek ellenére is sikerült a legtöbb nemzeti jelentőségű programot életben, sőt fejlődésben tartani. „Elsődlegesnek mindig a jövőbe tekintést tartottuk és ilyen értelemben az építkezés marad a kulcsszó” – jelentette ki, úgy vélve, ennek az építkezési folyamatnak a része a Bánffy Miklós Operastúdió is.

– fogalmazott. Úgy vélte, a Bánffy Miklós Operastúdió „egyfajta Erdélyi Magyar Zene Háza, egyszerre alkotó műhely és előadótér is”.

A bukaresti teendői miatt távolmaradt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök üzenetét Horváth Anna önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnök adta át, aki azt hangsúlyozta, hogy „a nagy ügyek szeretetével kell vállalni a bennünket megtaláló feladatok végzését”.

A ház történetét az egyik korábbi tulajdonos, Gaál György művészettörténész osztotta meg a hallgatósággal, elmondva, hogy tízéves harc árán sikerült elérni a visszaszolgáltatását.

A régi várfalra épített műemlék épületben fül-orr-gégészi magánszanatórium is működött, volt tulajdonosai nyugodt szívvel adták el, látva, hogy a továbbiakban „a művészet szentélyeként” fog szolgálni.

A különleges alkalmat a Kolozsvári Magyar Opera művészeinek, Fülöp-Gergely Tímeának, Pataki Adorjánnak és Horváth Zoltánnak a fellépése tette ünnepélyesebbé.