Fotó: Veres Nándor
Gyarmati Zsoltot, a Csíki Székely Múzeum igazgatóját is kitüntette az augusztus 20-ai ünnep alkalmából Balog Zoltán, a magyarországi emberi erőforrások minisztere Budapesten. A Móra Ferenc-díjat olyan muzeológusok kaphatják meg, akik jelentős teljesítményt nyújtottak szakterületükön.
2016. augusztus 29., 14:032016. augusztus 29., 14:03
– Rangos szakmai kitüntetést vehetett át, amely azt tükrözi, hogy Magyarországról is észrevették a „múzeumépítő\" tevékenységét. Hogyan tekint a díjra?
– Ezt a miniszter adja felterjesztés alapján, és úgy tudom, hogy eddig ilyen díjat határon túli szakember még nem kapott. Móra Ferenc régész és néprajzos is volt, ugyanakkor Szegeden múzeumigazgató, ő volt az egyik legnagyobb név a szakmában a maga korában, ezért is nevezték el ezt a díjat róla, és évente három személynek adják át. A minisztérium figyelemmel követi a határon túli kulturális szakmai életet is, Balog Zoltán miniszter úr fővédnökként megtisztelte a Csontváry-kiállításunk megnyitóját is.
– Igazgatói tevékenysége során nemcsak Erdély, de a térség jelentős közgyűjteményeinek sorába emelte a csíkszeredai intézményt. Mik voltak ennek a munkának a legfontosabb pillérei?
– Annak idején, amikor tizenhárom évvel ezelőtt a múzeumhoz kerültem, sok teendő volt, eléggé mélyről kellett a múzeumot „fölemelni\" és új pályára állítani. A városvezetés ebben a munkában folyamatosan partner volt. Most már nem ahhoz viszonyítom a céljaimat és a munkámat, hogy milyen volt akkor, amikor átvettem az intézményt, hanem inkább az elmúlt évekhez képest kell jobbnak lenni. A közelmúlt a mérce, a cél az, hogy megtartsuk azt a szintet, amit ebben az időszakban képviselni tudtunk, vagy tovább tudjunk fejlődni. A múzeum elsősorban az itt dolgozó emberek révén létezik. Egyik fontos lépés annak idején éppen az volt, hogy a tapasztalt kollégák megtartása mellett humánerőforrás-fejlesztésbe fogtunk, és olyan fiatal, lelkes kollégákat sikerült ide vonzani, akik biztosítani tudják a lendületet.
– Az ön vezetésével teljesen új időszak kezdődött a múzeumban. Nagysikerű időszakos kiállításaikkal rendszeresen felhívják magukra a közvélemény figyelmét, jelenleg éppen a legelső Csontváry-tárlatnak ad otthont a Mikó-vár. Ezek a kiállítások hosszas és alapos szervezői munkát igényelnek, de ezek mellett miben állnak a fő célkitűzéseik?
– Hosszú éveknek kellett eltelniük, amíg a szemléletváltás megtörtént az intézményben. Partnereket kezdtem keresni a saját munkámhoz a városban, a régióban és a határon túl is. Ez lassú folyamat volt, de sikerrel járt. Székelyudvarhelyi születésű vagyok, de Csíkszereda elfogadott, és azt tapasztalom, hogy az itteni emberek értékelik a munkám. Nagyon fontos a magyarországi szakmai kapcsolatháló, onnan kaptam módszertani fogódzókat, mintákat, ugyanakkor sok biztatást és megbecsülést a csíkszeredaiaktól. A lendület mellé idővel „fölzárkózott\" a tapasztalat és a rutin is.
A Munkácsy-kiállítás mindenképpen fordulópont volt a múzeum életében. Annak a sikeres menedzsmentje vezetett oda, hogy kezdett megalapozódni a Csíki Székely Múzeum imázsa Erdélyben és Magyarországon egyaránt. Viszont azokban az években többet beszéltek rólunk, mint amilyen értéket képviseltünk valójában. Fel kellett nőni a Munkácsy-kiállítás után rólunk kialakult képhez. Még mindig dolgozunk ezen, mert ez a kép nem teljes, ugyanis csak arról ítélnek meg bennünket, ami szenzációszámba megy, vagyis a nagyszabású időszakos kiállításainkról. De a múzeum lelke, küldetése, hogy a nemzeti önazonosságunk szellemi és tárgyi világának a gyűjtője, őrzője, szakmai feldolgozója legyen. Ehhez fontos, hogy rendelkezzünk modern műtárgyadatbázissal, legyen jól felszerelt restaurátorműhelyünk, korszerű raktárunk, színvonalas múzeumpedagógiai foglalkozásaink, és hogy a tudományos munka a megfelelő mederben terelődjék.
– A Csíki Székely Múzeum ugyanakkor egy kedvelt közösségi tér is lett.
– Szerettük volna, hogy egy olyan hely legyen a Mikó-vár udvara és termei, ahová egyszerűen jó megérkezni. Régebben azért járt múzeumba az ember, hogy informálódjék, a tudását gyarapítsa, hogy érdekes dolgokat lásson, de ma már több a lehetőség. Mi az eredeti küldetést megtartva azt is fontosnak tartjuk, hogy az igényes szórakoztatás helyszíne is legyen a múzeum. Vannak múzeumpedagógiai foglalkozásaink, előadások, táncházak. A Mikó-vár kétségtelenül olyan „adottság\", amelyre büszkék lehetünk, jól érzik itt magukat a műtárgyak és az emberek egyaránt. Múzeumunk a hagyományok megőrzésén kívül igényes közösségi tér funkcióját is el kívánja látni. Európa bármely kisvárosában megállná a helyét.
– Melyek azok az irányvonalak, amelyeket a következő időszakra kijelölt?
– Elsősorban nyilván a helyi székely közösségünk számára kell egy kulturális irányvonalat mutatni. Olyan közösségi tér és értékőrző intézmény szeretnénk lenni, amelyik folyamatosan élő kapcsolatban áll azzal a közösséggel, amelyiknek az értékeit őrzi. A hagyomány és az értékek őrzése mellett viszont folyamatosan mozgásban kell lennünk, ami azt jelenti, hogy állandóan gyűjtünk értékeket, de aktuális kulturális és szórakoztatási igényeket is ki szeretnénk elégíteni, és a többi kulturális intézménnyel közösen hozzájárulni ahhoz, hogy Csíkszereda egy élhető város legyen. Úgy vélem, jó úton járunk. Büszkék lehetünk arra, hogy olyan intézményeink vannak – a Hargita együttes és a Csíki Játékszín is például – , amelyekről beszélnek Erdélyben és a határon túl is, és amelyeknek a város jó gazdaként a gondjukat viseli.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
szóljon hozzá!