2012-ben adták ki a Székely Könyvtár sorozat legelső kötetét, amelyben székely népballadákat gyűjtöttek egybe. A Hargita Kiadóhivatal és a Hargita Megyei Tanács közös könyvkiadási projektje részeként évente tíz kötet kiadását tervezték ötdarabos minisorozatokban. A Székely Könyvtár sorozatba olyan írásokat válogatnak, amelyek a székelymagyar öntudat megerősödését segítik elő, egyúttal élvezetes olvasmányul is szolgálnak – tűzték ki célul a kezdetekkor a kezdeményezők.

A legutóbb megjelent, ötvenedik kötetben Markó Béla verseiből kínálnak válogatást. A félidejéhez érkezett sorozat része ugyanakkor az 50+ számozású kötet, Siklódy Ferenc Könyvjegyek I. című írása, amely a művésznek a sorozat előfizetői számára készített könyvjegyeit tartalmazza. A könyvjegyek mellett a sorozat szerkesztői osztják meg gondolataikat az adott kötetről, így egyfajta erdélyi irodalomtörténet bontakozik ki.

Évente tíz kötet

„A Hargita Kiadónak korábban már volt egy mini könyvsorozata, a Bibliotheca Moldaviensis, amely a moldvai magyarokkal kapcsolatos alapműveket gyűjtötte össze. Abból évente egy vagy két kötet jelent meg, összesen mintegy tíz darab. Abban az időben kezdődött a hiszti a góbé és a székely termékekkel, így Ferenczes István, a kiadó korábbi igazgatója azt mondta, hogy ha van székely termék, akkor van székely szellemi termék is: érdemes lenne a székely-magyar írott kultúra alapműveit is összegyűjteni egy könyvsorozatba\" – mondta el Lövétei Lá­zár László, a Hargita Kiadóhivatal igazgatója. Hozzátette, a megyei tanács segítségével szponzorokat kerestek, és elkezdődött a sorozat könyveinek a kiadása. Fontos, hogy grafikailag, tipográfiailag szép, kézhez álló, zsebben elférő és elegáns sorozatról van szó – fogalmazott.

A koncepció az volt, hogy évente tíz kötet jelenik meg, öt pünkösdre, öt pedig a marosvásárhelyi könyvvásárra. Már a kezdetekkor fontosnak tartották, hogy ezekben az ötös minisorozatokban legyen tizennyolc, tizenkilencedik századi, illetve huszadik századi és kortárs irodalom is. Ugyanakkor próbálják lefedni az egész Székelyföldet, hogy ne csak csíki vagy udvarhelyszéki, hanem marosszéki, háromszéki és aranyosszéki szerzők művei is helyet kapjanak a sorozatban,. A műveket hattagú szerkesztőbizottság válogatja: Fekete Vince költő, szerkesztő, Ferenczes István költő, író, György Attila József költő, szerkesztő, Lövétei Lá­zár László költő, szerkesztő, Mirk Szidónia-Kata szerkesztő, a néprajztudományok doktora, Molnár Vilmos író, szerkesztő. A sorozat egységes grafikai arculata Léstyán Csaba grafikus munkáját dicséri.

Egy helyen az alapművek

A kiadóhivatal igazgatója elmondta, bizonyos köteteket – például a Kányádi Sándor- és a Márton Áron-kötetet – újra ki kellett adniuk, akkora volt az érdeklődés irántuk. De a sorozatnak több megrendelője is lehetne ahhoz képest, hogy milyen fontos alapműveket tartalmaz. Ugyanakkor árban is hozzáférhető – 35 lej egy kötet, a Székelyföld folyóirat előfizetőinek pedig 25. „Közel ezer előfizetője van a folyóiratnak, és nagyon számítottunk az olvasókra. Azt hittük, ha a folyóirat kell az olvasóknak, akkor a könyvsorozatra is előfizetnek. Nem így történt. A két lista érdekes módon nem fedi egymást\" – ecsetelte Lövétei.

Úgy fogalmazott, bár több felületen hirdették, mégsem vásárolják a sorozat köteteit. . „A balladáktól Mikes Kelemenig, Tamási Árontól Bözödi Györgyig lehetne sorolni a szerzőket-műveket, de megtalálhatók a sorozatban Kányádi, Apor Péter, Benedek Elek, Zsögödi Nagy Imre, Balázs Ferenc, Szabó Gyula, Márton Áron, Cserei Mihály, Tompa László művei is. A szakma részéről bizonyos távolságtartás is érzékelhető: van, aki nagyon szereti a sorozatot, és van, aki megkérdezi, hogy mi az, hogy már megint a székely?\" – fogalmazott a kiadó igazgatója.

A nyelv itt nem a kommunikáció eszköze

Lövétei Lázár László rámutatott, a szerzőkben leginkább a világlátás a közös. „Ott van például Bözödi Györgynek a harmincas évek végén írt Székely bánja című kötete. Azt is lehet mondani, hogy ebben nagyon sötéten látja népe jelenét és jövőjét. Talán ő a legkritikusabb a székelységgel kapcsolatban, mégis süt belőle az aggódás a saját népe sorsa iránt\" – mondta Lövétei.

Kitért a szerzők nyelvhez való viszonyára is. „Határozott meggyőződésem, hogy a székely irodalomban a nyelv nem feltétlenül a kommunikáció eszköze, hanem valami egészen más. Ha például Tamásit vesszük alapul, akkor az Ábel-trilógiában bizonyos kérdésekre Ábel válaszolhatna egyszerű igennel vagy nemmel is. De nem így válaszol, hanem cifrázza a nyelvet, három oldal kell, amíg kiderül, hogy mi a válasza. Ha jól emlékszem, Láng Gusztáv ezt a fajta írásmódot nevezte feleselő novellának\" – fejtette ki a kiadó igazgatója.