Még várni kell a jó értelemben sokkoló dramaturgiára a 21. századi romániai színházi életben

A kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében tartott beszélgetés

A kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében tartott beszélgetés

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Az 1989-es fordulat után a színház területén se tudták Romániában, hogy mit kezdjenek a vágyott szabadsággal. Reformkezdeményezések, különféle mozgások jellemezték az elmúlt 35 évben a romániai, ezen belül a magyar színházak útkereséseit – ezt a témát járták körül a kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében tartott beszélgetésen a szakmabeli meghívottak.

Kiss Judit

2024. november 14., 18:162024. november 14., 18:16

A romániai színházi életnek az 1989-es rendszerváltás utáni mozgásait, különféle vonatkozásait, reformkezdeményezéseket és negatívan ható tendenciákat is felvázoltak az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál keretében tartott csütörtöki kerekasztal-beszélgetés résztvevői.

Darvay Nagy Adrienn színházkritikus és Tompa Gábor a kerekasztal-beszélgetésen Galéria

Darvay Nagy Adrienn színházkritikus és Tompa Gábor a kerekasztal-beszélgetésen

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

A visszatekintésre és reflektálásra összpontosító rendezvény meghívottjai Tompa Gábornak, a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a fesztivál igazgatójának a felkérésére beszéltek az elmúlt 35 évben tapasztalt színházi mozgásokról. Marian Popescu színikritikus, a Bukaresti Egyetem és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem docense tartotta a felvezető előadást, Darvay Nagy Adrienne színikritikus, a romániai magyar színházról szóló számos kötet szerzője, Anca Măniuţiu színikritikus, Beckett műveinek románra fordítója és Crenguța Manea színikritikus, egyetemi oktató osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel.

Senki nem tudta, mit kezdjen a szabadsággal

Marian Popescu kiemelte, a kolozsvári színház által szervezett Interferenciák az egyetlen szakmai esemény Romániában, ami a rendszerváltás utáni színjátszás 35 évét igyekszik megközelíteni. Mint mondta, a Tompa Gábor vezette kolozsvári intézmény már 1990-től kezdve emblematikus, oszlopos tartópillére a romániai színházi életnek. Felelevenítette, hogy 1989 egész Románia és a romániai színház számára is a rég vágyott szabadságot jelentette, viszont senki nem tudta, mit kezdjen ezzel a szabadsággal.

Arra is kitért, hogy Ion Caramitru (1942 –2021) színművésszel, rendezővel, későbbi kultuszminiszterrel együtt fogalmazták meg a rendszerváltás után, hogy

az Uniunea Teatrală Română (román színházi szövetség) közhasznú intézmény elnevezését módosítsák Uniunea Teatrală din România-ra, (azaz: romániai színházi szövetség), ugyanis fontos, hogy a magyar és német színjátszást is magába foglalja a szövetség.

Tompa Gábor: „fontosnak tartom a képzésben a mester és tanítvány kapcsolatot, a gyakorlati tapasztalást” Galéria

Tompa Gábor: „fontosnak tartom a képzésben a mester és tanítvány kapcsolatot, a gyakorlati tapasztalást”

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Marian Popescu több szempont szerint közelítette meg az elmúlt 35 évet: a színházak intézményességének, a színházat érintő törvényi szabályozásoknak, valamint a közönség viszonyulásainak a változásait vázolta. Kiemelte, 1989 előtt kimondottan állami színházak működtek, a rendszerváltás után elindult ugyan a független és magán színházak működése, de ma is elég kevés működik ezekből az országban. „Az 1990-es években az volt a romániai színház törekvése, hogy visszataláljon az európai színházhoz. Ehhez tettünk lépéseket, például a bukaresti Bulandra színház intenzív kapcsolatot ápolt nagy-britanniai színházakkal, több meghívást kaptunk a szigetországba, betekintést nyerhettünk az ottani folyamatokba” – ecsetelte a színházi szakember. Arról is beszélt, hogy

1989 előtt és utána is még általános jelenség volt a turnézás, ami mára már nagyon szórványossá vált Romániában: ezért is jó alkalom az Interferenciák, hogy egy helyen lehet megtekinteni a különféle országokból, romániai városokból érkező produkciókat.

„A költségvetés mindig politikai fegyver”

„Fontos a kulturális keresztmetszet, hogy lássuk, miként közelítenek ma a színházhoz más országok, társulatok, vagy mondjuk miként gondolkodnak egy klasszikus darabról: például évtizedekig fogalmam sem volt arról, milyen a bulgáriai vagy szlovéniai színjátszás, és most itt a kolozsvári szemlén láthatok tőlük előadásokat” – emelte ki az egyetemi docens.

A színházakat érintő törvényi szabályozásokról azt mondta: a rendszerváltás óta nem sokat változott, és „a költségvetés mindig politikai fegyver”.

Kitért arra is, hogy akárcsak más területeken, a színházi területen is szakadék tátong azok közt, akik bennfentesként, alkotóként művelik a színjátszást, és azok közt, akik megalkotják a törvényeket. „További reformokra is szükség van e tekintetben, ugyanakkor jobban körül kellene határolni,

mi a művészek szerepe a romániai társadalomban. A politikumnak pedig hathatósabban kellene támogatnia a művészeteket” – emelte ki Popescu.

Dinamikusan fejlődött a befogadói közeg

Az egyetemi előadó arról is értekezett, hogy a „rendezői diskurzus” mennyire fontos „gerince” a színháznak, és hogy a rendszerváltás után számos romániai rendező teremtett iskolát:

Alexandru Dabija, Vlad Mugur, Andrei Șerban, Tompa Gábor, Mihai Măniuțiu, Victor Ioan Frunză és így tovább.

Marian Popescu színkikritikus, a Bukaresti Egyetem és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem docense tartotta a felvezető előadást Galéria

Marian Popescu színkikritikus, a Bukaresti Egyetem és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem docense tartotta a felvezető előadást

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Szót ejtett arról is, hogy miként jelentek meg a hazai színpadokon a kortárs és klasszikus darabok, és hogy az induló független színházak inkább a kortárs szövegeket részesítették előnyben. A közönség viszonyulásának változásairól is beszélt: mint fogalmazott, nem is közönségről, hanem különféle közönségekről kell beszélni, hiszen dinamikusan fejlődött a befogadói közeg az elmúlt évtizedek során. „1992 körül üresek voltak a színháztermek, és nehezen jöttek vissza az emberek a színházba, de mára ez megváltozott.

Közben megjelentek a fiatal, lázadó alkotók nemzedékei, amelyek viszont az „óriások” vállán állva érhették el, amit elértek. Victor Rebengiuc (1933-ban született hírneves bukaresti színpadi és filmszínész – szerk. megj.), aki 1990 és 1996 között a bukaresti színház-és filmművészeti egyetem rektora volt, kereste az egyensúlyt a régi és az új, a különböző művészgenerációk között,

segített megtalálni a fiatalok művészi identitását” – mondta a színházkritikus.

Aki nem tudja, tanítja – a bolognai rendszer hátulütői

Tompa Gábor szintén részletesen beszélt saját meglátásairól és tapasztalatairól a téma kapcsán. Kifejtette többek közt, hogy színházi vonatkozásban nem kedveli a „menedzser” szót: ha az intézmény vezetője egyszersmind alkotó művész, ha pusztán „menedzsel” – és nem rendez vagy játszik a színpadon –, mindössze adminisztrációs munkatárs marad.

A színészképzés jelenéről szólva élesen bírálta, hogy Romániában a bolognai rendszerbe illesztették a színész- és művészképzést, ugyanis ennek számos hátulütője tapasztalható.

„Ez a rendszer nagyon leszűkíti a mester és tanítvány igazi, gyakorlati, közös munkájának horizontjait. Ebben a rendszerben megtörténhetett az, hogy Victor Rebengiuc nem oktathatott az egyetemen, mert nincsen doktorátusa, holott a szakma óriása. De a bolognai rendszerben

az is simán megtörténhet, hogy a színművészetin olyan oktató tanítja a mesterséget, aki életében nem állt színpadon, és a leendő rendezőket olyan személy oktatja, aki egyáltalán nem rendezett – ez pedig rendkívül mérgező és káros a színházra nézve” – tette szóvá Tompa Gábor.

Beszélt arról is, hogy amikor ő Bukarestben végezte egyetemi tanulmányait, a tanára, Liviu Ciulei (1923 – 2011) rendező, színész maga mellé vette, és estéről estére részt vehetett a mester által irányított próbákon a színházban – ezt a gyakorlati képzést pedig nem lehet helyettesíteni semmi mással. A kortárs darabokkal kapcsolatban Tompa kifejtette, meglátása szerint a 21. században még nem született meg olyan erős, új dramaturgia, ami „jó értelemben véve sokkoljon”, a jelek szerint erre még várni kell. Arról is szót ejtett, hogy amerikai tapasztalataiból is kiindulva rendkívül károsnak tartja a színházra nézve a politikai korrektség túlkapásait, a „cancel culture” dominanciáját, a meritokrácia hiányát.

Lázadás az „örökségnek tekintett kultúra” ellen

Anca Măniuţiu színikritikus elmondta, ő az 1990 és 2005 közötti 15 év romániai színházi mozgásait vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy ebben a korszakban a fiatal alkotók megpróbáltak szimbolikusan fellázadni az „örökségnek tekintett kultúra” ellen. „Erre a korszakra az volt a jellemző, hogy a fiatal művészek nagy mértékben előnyben részesítették az aktualitás megjelenését a színpadon a stilisztikával és az esztétikával szemben. Ez mostanra kiegyenlítődött, az aktualitás kényszere már nem érződik annyira” – fejtette ki a színikritikus.

Marian Popescu: „a Tompa Gábor vezette intézmény már 1990-től kezdve emblematikus tartópillére a romániai színházi életnek” Galéria

Marian Popescu: „a Tompa Gábor vezette intézmény már 1990-től kezdve emblematikus tartópillére a romániai színházi életnek”

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

A magyar társulatok „térképe”

Darvay Nagy Adrienn nagyváradi születésű színházkutató, színháztörténész – akinek kutatási területe a határon túli színjátszás – a romániai magyar színházak „térképét” vázolta fel. Beszélt arról többek közt, hogy 1989 előtt 6 romániai magyar társulat működött: ezek közül kettő – a kolozsvári és a temesvári – önálló színházként, a többi 4 pedig magyar tagozatként. „A romániai magyar színjátszás mindig is különleges és önálló kulturális egység volt. Már 1792-ben, amikor megszületett Kolozsváron az erdélyi színjátszás, sajátos és rendkívül sikeres volt” – fejtette ki Darvay Nagy Adrienn.

Tompa Gábor élesen bírálta, hogy Romániában a bolognai rendszerbe illesztették a színész-és művészképzést Galéria

Tompa Gábor élesen bírálta, hogy Romániában a bolognai rendszerbe illesztették a színész-és művészképzést

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

Beszélt az 1989 utáni viszonyokról, arról, hogy a meglévő 6 társulat száma 10-re nőtt: létrejött többek közt a csíkszeredai, székelyudvarhelyi és gyergyói társulat is.

„Bár a fordulat után kisebb volt a színház iránti érdeklődés, mint korábban, hiszen ekkor az emberek a politika felé fordultak, később megnövekedett az érdeklődés” – emelte ki a színházkutató. Szót ejtett a nagyváradi, szatmárnémeti színjátszásról is, valamint arról, hogy milyen stílusú színházi nyelvet használtak az egyes társulatok. „A határ közelében, ahol lehetett nézni a magyar tévét, a magyarországi színjátszás hatott inkább a váradi társulatra, amely vígjátékokat, operettet, történelmi drámákat részesített előnyben. Ezzel ellentétben Sepsiszentgyörgyön például egyfajta alternatív iskolát teremtett meg Bocsárdi László igazgató, rendező” – mondta a kutató. Úgy fogalmazott,

az elmúlt 35 évben a romániai magyar társulatok stílusa úgymond kétféleképpen alakult:

egyik kategóriába tartozott a hagyományosabb, szórakoztatóbb vonal, és voltak-vannak társulatok, amelyek tovább fejlesztették a színházi nyelvet: ilyen a kolozsvári, a temesvári és sepsiszentgyörgyi társulat.

Marian Popescu, Darvay Nagy Adrienn, Tompa Gábor és Anca Măniuţiu Galéria

Marian Popescu, Darvay Nagy Adrienn, Tompa Gábor és Anca Măniuţiu

Fotó: Biró István / Kolozsvári Állami Magyar Színház

korábban írtuk

Félidőn túl az Interferenciák: hazai alkotók, koncert, könyvbemutató
Félidőn túl az Interferenciák: hazai alkotók, koncert, könyvbemutató

A kilencedik Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál elérkezett második feléhez, de a következő napokban is színes és sokszínű programokkal várja a színházkedvelő közönséget.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. november 14., csütörtök

Színes kavalkád a színházi iskolák marosvásárhelyi találkozóján

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tizedik alkalommal szervezi meg a Színházi Iskolák Találkozóját 2024. november 15–24. között – tájékoztatott csütörtökön a Magyar Művészeti Kar titkársága.

Színes kavalkád a színházi iskolák marosvásárhelyi találkozóján
2024. november 13., szerda

Adyék szobránál ünnepelték a magyar nyelv napját nagykárolyi iskolások

Ady Endre nagykárolyi szobránál ünnepelték a magyar nyelv napját a helyi Vasile Lucaciu vegyes tannyelvű általános iskola magyar hatodikosai.

Adyék szobránál ünnepelték a magyar nyelv napját nagykárolyi iskolások
2024. november 12., kedd

Románia legnagyobb régészeti lelőhelyét találták meg

Románia eddigi legnagyobb régészeti lelőhelyét találták meg Arad és Temesvár között a vasúti pálya felújítását megelőző leletmentő ásatások során.

Románia legnagyobb régészeti lelőhelyét találták meg
2024. november 12., kedd

Csak a szemet figyeljétek! – „Pixelekbe csomagolt arcok” kiállítása a kincses városban

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Újságírás és Digitális Média szakán működő Spectator Média Szakkollégium portréfotó-kiállítása nyílik meg a kolozsvári Planetáriumban.

Csak a szemet figyeljétek! – „Pixelekbe csomagolt arcok” kiállítása a kincses városban
2024. november 12., kedd

Fókuszban a felelősség témája: a szentgyörgyi társulat minden színészét bevonó előadást készít Bocsárdi László

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház következő előadása Friedrich Dürrenmatt Angyal szállt le Babilonba című darabjából készül Bocsárdi László rendezésében, az előadás olvasópróbái elkezdődtek – közölte a társulat.

Fókuszban a felelősség témája: a szentgyörgyi társulat minden színészét bevonó előadást készít Bocsárdi László
2024. november 11., hétfő

Először a szatmári társulatnak, a jövőben fiatal erdélyi színészeknek adják a kolozsvári művész nevét viselő díjat

Az idén januárban elhunyt Csíky András kolozsvári színművész nevét viseli az újonnan létrejött alapítvány, amely a színművész akaratából az általa kapott Kossuth-díjjal járó évenként pénzjutalmat fiatal erdélyi színészeknek ítéli oda.

Először a szatmári társulatnak, a jövőben fiatal erdélyi színészeknek adják a kolozsvári művész nevét viselő díjat
2024. november 11., hétfő

Félidőn túl az Interferenciák: hazai alkotók, koncert, könyvbemutató

A kilencedik Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál elérkezett második feléhez, de a következő napokban is színes és sokszínű programokkal várja a színházkedvelő közönséget.

Félidőn túl az Interferenciák: hazai alkotók, koncert, könyvbemutató
2024. november 10., vasárnap

Lengyel kisjátékfilm nyerte az Alter-Native Rövidfilm Fesztivál fődíját

Michal Toczek fiatal lengyel filmes Egy kiégett házasság (A Dead Marriage) című kisjátékfilmje nyerte idén a marosvásárhelyi Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál fődíját.

Lengyel kisjátékfilm nyerte az Alter-Native Rövidfilm Fesztivál fődíját
2024. november 09., szombat

Egy emigrált magyar filmesnek az 1989-es „mérföldkő” vonatkozásairól szóló alkotását mutatják be

Az 1989-es rendszerváltások – a romániai és a magyarországi – privát és nyilvános vonatkozásainak lenyomatát adja az a ritkán látható, különleges film, amit a Liszt Intézet Bukarest szervezésében mutatnak be a román fővárosban.

Egy emigrált magyar filmesnek az 1989-es „mérföldkő” vonatkozásairól szóló alkotását mutatják be
2024. november 09., szombat

Kolozsváron tartják a vásárhelyi nemzetközi fesztivál beharangozó koncertjét

Kolozsváron, a magyar opera stúdiójában tartják a vásárhelyi nemzetközi kamarazenei fesztivál beharangozó koncertjét.

Kolozsváron tartják a vásárhelyi nemzetközi fesztivál beharangozó koncertjét