A rendező – akárcsak a sajtótájékoztatón megszólaló mintegy 20 alkotó – egybehangzóan hangsúlyozta, hogy öröm számukra együttműködni a gyerekeknek szóló előadás megteremtésében. Szinte mindenikük kiemelte, hogy szabad kezet kaptak, és közös kreativitással alkották meg a képzelet, a szépség, művészet és hatalom viszonyáról szóló előadást. Savinescu arról is beszélt, hogy számos alkalommal rendezett gyerekeknek szóló produkciókat, ez

Tasnádi-Sáhy Péter arról beszélt, hogy A fülemüle varázslatos, sok titkot rejtő mese, a rendező pedig arra kérte őt, hogy a magyar költészetből is szőjön be a témához illeszkedő verseket: így Arany János A fülemüle című, valamint Weöres Sándor Fülemüle című verse is elhangzik majd. „Örök érvényű, Kínában játszódó tanmeséről van szó, amely a játék és művészet szabadságának kérdését járja körül” – emelte ki az adaptáció készítője, aki maga is rendező. A produkcióban egészen fiatal művészek is részt vesznek: zeneszerzőként a frissen végezett Pál Petra Noémi, aki azt mondta, az általa szerzett zenében „a sötét és a fény is érvényesül”.

Fellépnek A fülemülében a társulat újonnan érkezett színésztagjai is: András Gedeon, Daradics Hanna és Pánczél Lilla, zenészként pedig Iasmina Palage és Kiss Dávid. A fiatal művészek mindenike mindegyike azt mondta, hálás a társulatnak a közös munkáért, és mint hangsúlyozták, szívesen játszanak gyerekeknek.

Bocskai Gyopár azt mondta, „szárnyalhatott, mint a fülemüle”, szabad kezet kapott az alkotásban. Az előadásban színpadra lépő 18 színész közül majdnem mindenki ejtett pár szót a produkcióról és az általa megformált szerepről. Azt egybehangzóan hangsúlyozták, hogy nagy öröm számukra gyerekeknek szóló előadásban játszani, Albert Csilla úgy fogalmazott, ha ő színházat vezetne, még több, kicsiknek szóló produkcióra nyitna teret.

Marosán Csaba azt mondta, elemi fontosságúak a gyerekelőadások, hiszen csak így lehet megőrizni a színház folytonosságát, ha a kicsiket nem szólítja meg a színház, akkor egy idő után „minden abbamarad”. A császárt alakító Kardos M. Róbert – aki már korábban a kolozsvári társulat tagja volt, most pedig Nagyváradról érkezett vissza – azt emelte ki, hogy számára szép feladat megformálni a kezdetben érzelmek nélküli, majd fokozatosan változó uralkodó alakját.

Gedő Zsolt, aki 3 éve tagja a társulatnak, szintén arról beszélt, hogy mennyire lényeges már a gyerekeket is megszólítani a színház varázsával.

Hasonlóképpen vélekedett Laczó Júlia is, aki feltette a kérdést, hogy az előadásban szereplő igazi fülemüle és a gépfülemüle versenye arra is utal, hogy manapság a telefont adják-e a felnőttek a gyerek kezébe, vagy pedig igazi mesét olvasnak neki. Varga Csilla arról beszélt, A fülemüle azt a kérdést vetette fel benne, hogy vajon megtalálja-e önmagában a „belső gyereket, tud-e még gyerekként nevetni, gondolkodni – a válasz pedig: igen.

Laczkó Vass Róbert arról beszélt, hogy a darabban elhangzó verses formák inspirálóak a színészek számára, így maguk közt is nagy teret adnak az alkotómunkában a játékosságnak, lurkósságnak. Csutak Réka – aki a gépfülemülét játssza – azt mondta, hogy megteremtettek egy olyan jelenetet, ami akár jelképes is lehet: az igazi fülemüle mintha életre keltené a gépfülemülét. Román Eszter bevallotta, mivel ő kolozsvári, gyerekkorában meghatározóak voltak számára a színház gyerekelőadásai, és nagy öröm számára hasonlóban játszani. Az előadásról további részletek a Kolozsvári Állami Magyar Színház honlapján találhatóak.