2009. május 29., 11:302009. május 29., 11:30
Randy „The Ram” Robinson olyan sportot űz, amelynek számunkra elképzelhetetlen kultusza van a tengerentúlon. Bejárta az internetet egy videó, amelyikben egy gyanútlan televíziós riporter azt kérdi a sport egyik sztárjától, valódi-e a pankráció, s válaszul egy kemény balhorgot kap az arcába.
Aronofsky filmje emberközelibb választ ad erre a kérdésre, s ez a válasz korántsem olyan egyszerű, mint gondolnánk. A pankráció ugyanis showbusiness, de a legkegyetlenebb fajtából: a harcnak koreográfiája van, a résztvevők legtöbbször kebelbarátok, de nem árt, ha keményen állják a legfantáziadúsabb eszközökkel mért ütéseket és vágásokat. Ja, és a vér is valódi, legalábbis valamennyire...
Sokat értekeztek róla a különféle szaklapok, s a közvéleményt is foglalkoztatta, hogy az idei akadémiai díjkiosztó két fő esélyese, Sean Penn (Milk) és Mickey Rourke (A pankrátor) közül melyik érdemli meg inkább az elismerést. A Cinema magyarországi kiadása például egyenesen felháborítónak és botrányosnak tartja, hogy végül Penné lett a dicsőség.
Nos, ez természetesen erős túlzás, hiszen csak azt mutatja, hogy az akadémia – nevéhez és reputációjához híven, nagyon helyesen – előbbre tartja a szakmai felkészültséget és széles eszköztárat, mint a zsigeri színjátszást.
The Wrestler. Amerikai filmdráma, 109 perc, 2009. Rendezte: Darren Aronofsky. Szereplők: Mickey Rourke, Marisa Tomei, Evan Rachel Wood, Mark Margolis, Todd Barry, Wass Stevens. Írta: Robert Siegel. Fényképezte: Maryse Alberti. Zene: Clint Mansell. Értékelés az 1–5-ös skálán: 5 |
Pedig semmi lebecsülendő nincs abban a copfban és hallókészülékben, sőt, merem állítani, hogy Mickey Rourke alkoholtól felpuffadt, szinte rémisztően alaktalan arca, résnyi szeme A pankrátor képkockáin gyakran többet elmond, vagy nem is mond, inkább éreztet, mint a többszörös díjazott, széles körben zseniálisnak tartott és legtöbbször valóban nagyszerű, tapasztalt és minden finom fogást a kisujjukban birtokló, ünnepelt színművészek ismert és elismert szerepeikben. Rourke nem játszik, hanem mutat, tesz, él – függetlenül a karakterével párhuzamos múltja rég lerágott csontjától.
A rendező mindig inkább a kultkedvencek közé tartozott nehezebben emészthető, gyakran sokkoló és szokatlan képekkel, videoklipszerű vágási megoldásokkal operáló munkái miatt. Talán nem is baj, hogy az akadémia idén sem segített, hogy egy szinttel „följebb” kerüljön. A pankrátornál előző filmjéhez, A forráshoz képest nagyot váltott: lemondott a szemkápráztató speciális effektusokról, látomásszerű kompozíciókról, egyszerű DV-kamerát vett a kezébe, ezzel követi főszereplőjét diszkréten, mindig a háttérben maradva.
Félig kiégett, minimalista képek követik egymást, s a filmművészet fénykorára emlékeztető módon marad a középpontban az esszencia: a történet, a párbeszédek és a színész. Nemcsak a főszereplő, hanem a sztriptíztáncos szerepében ragyogó Marisa Tomei, az elhidegült kamaszlányt alakító Evan Rachel Wood, illetve a számos valódi pankrátor, akik lelkesedésükkel tökéletesen feledtetik antiszínész mivoltukat.
Aronofsky filmjeit sokan sokféleképpen próbálják elemezni, racionális keretbe foglalni, ami lehet eredményes, de teljesen fölösleges, hiszen így pont a lényeg vesztődik el: ezeket a történeteket nem magyarázni és érteni, hanem érezni kell. Fáj? Akkor jó.
Több háromszéki településen megemlékeznek a 200 éve született Jókai Mórról, az egyik legjelentősebb magyar prózaíróról, aki a székelyföldi térség egyik településének, Illyefalvának az országgyűlési képviselője volt.
Erdélyi magyar szerzőket is kitüntetett a Romániai Írók Szövetsége június 2-án, amikor kiosztották a szövetség 2024-es díjait – közölte honlapján az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL).
A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatóját, Bessenyei Gedő Istvánt választották meg a Magyar Színházi Szövetség elnökévé Balázs Attila leköszönő elnök javaslatára.
Egy csíksomlyói család és a hozzájuk betérő vendégek, zarándokok történetén keresztül mesél a pünkösdi búcsúról, a kegyhelyhez kapcsolódó jelenségekről, hagyományokról, szokásokról Péter Beáta Búcsújárás című drámája, amelyet június 7-én mutatnak be.
Borsody Isabella Lee etnikai identitása, hovatartozása összetett: édesanyja koreai-amerikai, édesapja székely, ő maga Erdélyben gyerekeskedett, majd Budapestre költöztek, jelenleg a Sapientia táncművészet szakán tanul Kolozsváron.
Rendkívüli közgyűlést tartott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban.
Gyermeknapi ünneplésre várja nézőit a kolozsvári Puck Bábszínház június elsején, ezt követően szervezik meg a Puck Nemzetközi Fesztivált június 2. és 5. között.
Mai világunk, társadalmunk, valóságunk nagy mértékben irányt vesztett – többek közt erre világít rá Sławomir Mrożek lengyel drámaíró ma is fölöttébb aktuális, Tangó című darabja, amelynek premierjét pénteken tartják a Kolozsvári Állami Magyar Színházban.
Hunor Horváth rendezőt nevezték ki a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház ideiglenes igazgatójává.
A román színházi szakma két legfontosabb elismerésével tüntették ki a szatmárnémeti Harag György Társulat III. Richárd című előadását. Bessenyei Gedő István, a szatmári társulat igazgatója nyilatkozott a Krónikának.