2011. május 18., 09:202011. május 18., 09:20
Tasnádi István, a népszerű kortárs drámaszerző szövegében Kohlhaas Mihály elkobzott lovai – gyönyörű kancája és tenyészcsődöre – mesélik újra azt a megtörtént eseten alapuló történetet, amit előbb 1811-ben Heinrich von Kleist örökített meg elbeszélésében, majd Sütő András mutatott be a magyar közönségnek az Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámájában.
A történet jól ismert: egy tisztességes lókereskedő két legszebb paripáját igazságtalanul elkobozzák, ő pedig bosszút esküszik. Amikor pedig a konfliktus elsimításának reményében az urasághoz utazó feleségét szándéktalanul megölik, Kohlhaas dühe odáig fajul, hogy valóságos lázadósereget gyűjt össze, és gyakorlatilag terroristavezérré válva gyújtogatni kezd Wittenbergben. A hithű protestánst maga Luther Márton sem képes megállítani, így a tragikus vég elkerülhetetlen. A sztori tehát adott, a váradi előadás minősége viszont annyira hullámzó, hogy attól függően, mivel kezdem ezt az írást, szinte két különböző produkciót mutathatnék be az olvasónak. Ha rendesen az elejével indítok, mindjárt a darab kétségkívül legerősebb pontját kell elmesélnem: a világhírű dzsesszdobos, Borlai Gergő a próbafolyamat néhány hete alatt nagyszerűen rávezette a színészeket a háttérzeneként funkcionáló „hangulati zajongás” csínjára-bínjára.
Világosan meglátszik az előadáson az is, hogy – bár alapvetően nem táncos-mulatságos produkcióról van szó – a mozgáselemeket szintén világszerte elismert táncos, Ladányi Andrea tanította be. Ennek köszönhetően a fizikai, testtel közvetített üzenetek gyakoriak, és a szereplőgárda jó részének nem is okoznak nehézséget: Tóth Tünde és Kiss Csaba díszlépésben menetelő paripához méltón ugrándozik a színen, Dimény Levente, Varga Balázs és Pál Hunor pedig az örökké részeg úrfiak szerepében többet beszélnek mozgással, csetléssel-botlással, mint szóval.
Az, hogy a vérmennyiség felér egy háborús film vérfürdőjével, illetve az, hogy itt bizony hánynak, vizelnek és bélgázt eregetnek a szereplők, hol működik, hol nem. Luther különös ördögűzési technikája például teljesen érthetetlen, de az utálatos várnagy (Csatlós Lóránt) haláljelenete épp attól jó, hogy tocsog a vérben – mondom én, mint horrorfilmeken edződött néző. A darab gyengesége nem is (csak) az altesti poénok sokaságában keresendő, inkább abban, hogy a szereplők egy része mintha nem adna bele apait-anyait a játékba, szürke lesz, és emiatt sajnos a történet, amelynek fel kellene háborítania a nézőt, jellegtelen marad. Kardos M. Róbertet mintha nem érdekelné igazán Kohlhaas figurája, így nehéz együtt érezni vele, és még a máskor kitűnő mellékszereplők, veterán jellemszínészek is haloványak. Mindent összevetve megvan rá az esély, hogy később, ha a színészek is jobban belejönnek, lesz ebből jobb produkció, legalábbis azon nézők számára, akik elfogadják, hogy a darab koncepciója valamiért előkelőbb helyen kezeli az undorkeltést, mint a jellemek kidolgozását. n Nagy Orsolya
Közellenség. Zenés uszítás Heinrich von Kleist elbeszélése nyomán – Nagyváradi Magyar Színház, Szigligeti Társulat, 2011. Szerző: Tasnádi István. Rendező: Tasnádi Csaba. Mozgástervező: Ladányi Andrea. Ritmus- és zörejtervező: Borlai Gergő. Zeneszerző: Horváth Károly. Díszlettervező: Zöldy Z. Gergely. Jelmeztervező: Varjas Zsófia. Szereplők: Tóth Tünde, Kiss Csaba, Kardos M. Róbert, Dobos Imre, Csatlós Lóránt, Dimény Levente, Varga Balázs, Pál Hunor
Szent László magyar király halálának 930. évfordulóján Jánó Mihály művészettörténész érdekfeszítő és látványos vetített képes előadást fog tartani Sepsiszentgyörgyön.
Mikrokosmos címmel indul a kulturális kapcsolatokat Bartók Béla örökségét bemutatva erősítő program a magyar–román határ mentén európai uniós támogatással.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban nyílik meg július 22-én, kedden 18 órától a Lábasház emeleti kiállítótereiben Damokos Csaba designer kiállítása.
A Magyar Rendőrség is felhívást tett közzé, hogy ha valaki látta a Maros megyei Mezőméhesen történt gyilkosság szökésben lévő gyanúsítottját, azonnal értesítse a rendőrséget. A gyanúsított ellen európai és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki.
Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).
Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.
Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.
A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.
A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.
Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
szóljon hozzá!