HIRDETÉS
Puzzle-darabokként rakhatták össze Radnóti Miklós életpályáját azok, akik részt vettek kedden este Bíró-Balogh Tamás szegedi irodalomtörténész kolozsvári előadásán.
A Helikon-estek keretében a Bulgakov kávéházban tartott eseményen Horváth Benji, a lap szerkesztője kérdezte az irodalomtörténészt Könyvvel üzenek néked – Radnóti Miklós dedikációi és Különben magyar költő vagyok – Radnóti Miklós levelezése I. című köteteiről.
Bíró-Balogh a közönséget is bevonva mutatta meg, mily sok adalékinformációt lehet megtudni egy költőről könyvdedikációi, levelezése alapján.
Radnóti esetében ezek az információk felértékelődtek, hiszen a hagyatékot a vészterhes időkben bombatalálattól tartva a költő és felesége, Gyarmati Fanni budapesti lakásukból biztos helyre, egy pincébe menekítette, melyet aztán többször elöntött a Duna, így a fontos kéziratok, könyvek megsemmisültek, ma már csak a „maradékból” következtethetünk arra, milyen is volt valójában a költő – mesélte a főleg bölcsészhallgatókból álló közönségnek Bíró-Balogh Tamás.
A könyvgyűjtéssel is foglalkozó szakember elmondta, Szegeden ajánlottak fel neki először egy dedikált Radnóti-kötetet, és azóta a magyar klasszikusok között számon tartott költő közel 700 dedikációját gyűjtötte össze.
Ezek révén Radnóti „személyessé vált" számára, így tudományosan is elkezdett foglalkozni a témával, mesélte. Arra a kérdésre, hogy miért foglalkozik a dedikációkkal, azt válaszolta, amit az őt megkereső és ugyanezt kérdező Gyarmati Fanninak: ezek fontos irodalomtörténeti dokumentumok, melyekből számos adalékinformáció révén az akkori irodalmi élet egész „hálózatára" derülhet fény.
Radnóti pontosan keltezte dedikációit és óvatosan, körültekintően fogalmazott, így megtudhatjuk, hogy 1929 és 1944 között mikor kikkel találkozott, hogyan bővült az irodalmi kapcsolati hálója, mikor került kapcsolatba Weöres Sándorral vagy Szerb Antallal. De arra is következtetni lehet, ha elhidegült egy-egy barátjától, hiszen abban a korban nagy barátságok szűntek meg például amiatt, mert egyik fél antiszemita lett.
Bíró-Balogh szerint ezek az információk azért is fontosak, mert Radnóti közkedvelt, körülrajongott költő volt, főleg a nők voltak oda érte jól nevelt, szolid, szelíd megjelenése, atlétatermete miatt. A dedikációk és neki írt levelek azonban egy emberibb, „másik Radnótit" sejtetnek, aki tudott ironikus lenni, sőt keményen odamondani is.
A levélgyűjteményt az irodalomtörténész „őszinte dokumentumcsokornak" nevezte, hiszen míg a naplókba utólag bele lehetett nyúlni – Gyarmati Fanni meg is tette – a már elküldött leveleken nem lehetett módosítani. A költő mintegy ötven levelet váltott jó barátjával, a kolozsvári születésű Buday Györggyel, aki Újhold című kötetét is illusztrálta, ezekben számos belső poén is olvasható.
A kutatás erkölcsi vetületét faggató kérdésre Bíró-Balogh kifejtette: „irodalomtörténészként nem kérünk számon morális kérdéseket”.
Elmondta, azt az elvet vallja, miszerint nemcsak a mű, hanem annak kontextusa is fontos és így az életmű is jobban megismerhető. „Nem lehet a verseket kiragadni, földöntúlivá tenni” – jelentette ki az irodalomtörténész,
majd pár dedikációt is megmutatott a közönségnek, akik maguk élvezhették költő híresen szép kézírását. Míg az ezekben szereplő finom utalások zömét sikerült megfejteni, a Szerb Antalnak írt ajánlásnak több értelmezése is van, és maga sem tudja, melyiket vélje helyesnek, árulta el Bíró-Balogh Tamás.
A szegedi irodalomtörténész szerdán Marosvásárhelyen, csütörtökön Székelyudvarhelyen, míg pénteken este Sepsiszentgyörgyön tart előadást.
