Nagy Anna kolozsvári magyartanár
Miként viszonyul a mai diák az általa legtöbbször nehezen emészthetőnek érzett Jókai-szövegekhez? Mi és mennyi az, amit föltétlenül meg kellene ismernie a mai, leginkább a gyors képernyővillódzáshoz szokott diáknak a régebbi irodalomból? – többek közt erről kérdeztük Nagy Annát, a kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum magyartanárát. Mint mondta, fontosnak tartja, hogy a klasszikusokat levegyük a piedesztálról, hogy ne a tiszteletteljes rajongás, ne a kötelességtudó szeretet, hanem az értelmezői nyitottság felől közelíthessünk a műveik felé.
2022. február 27., 11:332022. február 27., 11:33
2022. február 27., 11:352022. február 27., 11:35
– A talán a legismertebb magyar prózaíró, Jókai Mór február 18-án született, az ő születése napján ünneplik 2018 óta a magyar széppróza napját. Az elmúlt években több fronton nyitottak vitát arról, hogy a régebben oly sokak által olvasott, ismert, romantikus Jókai regények – amelyek közül egy-kettővel a mai diákok is megismerkednek valamilyen szinten iskolai keretek közt – valójában mennyire „emészthetőek” egy mai fiatal számára, hogy szívesen elolvassa-e a 19. században született prózát, avagy csak amiatt veszi kézbe, mert a tanterv része (lehet). Pedagógusi tapasztalata szerint manapság hogyan viszonyulnak a diákok a Jókai-féle világhoz?
– Óvakodnék attól, hogy olyan kijelentést tegyek, ami a romániai magyar diákokra általában vonatkozik. Saját tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy Jókai világához szinte minden diák erős prekoncepciókkal közelít. A szülők, nagyszülők tapasztalatai és viszonyulásmódja keveredik a kortársak meglátásaival. Erősen zanzásítva ez körülbelül a következőképpen foglalható össze: Jókai a megkerülhetetlen klasszikus, akit a nagyszülők vagy dédszülők még élvezettel, rajongva olvastak, a szülőknek kötelező volt, és több-kevesebb sikerrel, de mindenképp hősiesen megbirkóztak vele – emiatt elvárják, hogy a gyermekük is így tegyen (mert végül ők is megszerették), vagy teljesen megértik, ha ő sem bír vele (hiszen már nekik sem volt egyszerű).
Itt válik kulcsfontosságúvá a tanár szerepe. Tudunk-e és akarunk-e olyan érveket hozni, olyan helyzeteket teremteni, olyan motivációt találni és olyan segítséget nyújtani, amely mellett a gyerekek mégiscsak kinyitják Jókai könyveit, és ténylegesen találkoznak a szöveggel.
Jókai a megkerülhetetlen klasszikus, akit a nagyszülők vagy dédszülők még élvezettel, rajongva olvastak
– Így talán az sem ritka, hogy nem olvassák el magát a Jókai-szöveget, csak a róla írt összegzéseket. De ez igaz lehet a régebbi irodalom darabjai esetében is. Meglátása szerint mi és mennyi az, amit föltétlenül meg kell ismernie a diáknak a régebbi irodalomból? Sok pedagógus panaszkodik, hogy még a kortársak olvasására is nehéz sokszor rávenni a fiatalokat a mai, TikTok-szerűen rövid, képernyővillódzásokhoz idomuló világban?
– Saját kultúránkat, s ezen belül saját irodalmunkat, annak történetét ismerni alapvető feladatunk. Minden efféle közelítés önmagunk és a világ megismeréséhez, megértéséhez visz közelebb. Nem kevésbé igaz ez a kortárs irodalomra. Ugyanakkor nem jelenthető ki, hogy a kortárs irodalom könnyebben hozzáférhető, mint a régi alkotások. Tanárként feladatomnak tartom, hogy mindkét irányban segítsek tájékozódni. A pedagógusnak ismernie kell az osztály képességeit, műveltségét, érdeklődését, olvasási szokásait. Azt, hogy mit, mennyit és hogyan olvasunk, elsősorban az adott csoport sajátosságai kellene meghatározzák. Az általános iskolai tanterv ezt lehetővé is teszi. Javaslatokat ad szerzőkre és művekre, ám a választást a tanárra bízza. A líceumi tanterv, valamint az érettségi vizsga elvárásai már jóval szűkebb teret engednek.
Meggyőződésem, hogy a teljes Margit-legendát, a Szigeti veszedelmet vagy a Bánk bánt csak nagyon kevés diák olvassa végig. Ha a téma vagy egy választott értelmezési szempont érdekes is lenne, nehéz magát a szöveget megérteni, segítség kell hozzá. (Nem véletlen, hogy Nádasdy Ádám szükségesnek tartotta, és el is végezte Katona József művének prózai fordítását – Magvető Kiadó, 2019.) Azt pedig teljesen értelmetlennek tartom, hogy úgy beszélgessünk vagy írjunk értekezést egy műről, hogy annak szövegét nem olvastuk. Ha tehát arra vállalkozunk, hogy soronként, szavanként vezetjük végig a diákokat egy-egy irodalmi művön, akkor rengeteg időre van szükségünk. Ezért lenne talán szükség szelektálásra, illetve arra, hogy bizonyos művekből elegendő legyen részleteket – de azt ténylegesen – ismerni.
– Érettségiig a romániai magyar diákoknak legalább egy Jókai-regénnyel valamilyen szinten találkozniuk kell. Több mint 10 éve tanít magyar irodalmat. Hogyan tapasztalta, melyik volt az a Jókai-regény, ami a legkönnyebben „megfogta” a diákokat, és vajon miért? És ami ennél is fontosabb: mik azok a módszerek, szempontok, amik megkönnyíthetik a közelítést?
– Egy regénycím helyett egy elbeszélést emelek ki. A nagyenyedi két fűzfa több szempontból is izgalmas szokott lenni a diákok számára – az erdélyi vonatkozás, a diákokat, azok bátorságát középpontba állító történet, a szerelmi szál és a humor jó aránya egyszerre szórakoztató és történelmi összefüggéseket is felvillantó közelítést jelenthet Jókai felé. Fontos ugyanakkor azt is kiemelni, hogy az előző kérdésben megfogalmazott Jókai-féle világ, amelyhez diákként valahogyan viszonyulni kell, a legtöbb esetben tulajdonképpen két regényt jelent: A kőszívű ember fiai és Az arany ember.
Én legutóbb idén, a nyolcadik osztályommal dolgoztam fel A kőszívű ember fiait. Együtt, órán kezdtük az olvasást, sokszori megállással, sok magyarázattal. Nem tartották könnyen emészthető olvasmánynak, többen jelezték, hogy határidőre nem is értek a végére, és nehezen vagy egyáltalán nem értették meg a politikai-történelmi összefüggéseket. Első körben így egy podcast elkészítését kértem tőlük. 3–5 fős csoportokban beszélgetnek arról, milyen tapasztalat volt nekik ezt a könyvet olvasni, illetve milyen kérdéseik merültek fel bennük a regény olvasása során.
Izgalmas felvetések fogalmazódtak meg bennünk már a munkájukat előkészítő órán. Beszélgettünk például arról, hogyan lehetséges, hogy Baradlayné hazafias vállalása tulajdonképpen azt is jelenti, hogy saját fiait is veszélynek teszi ki. Megkérdezték, hogy miért nem vált el a kőszívű embertől, ha ennyire nem értett vele egyet. Nem értették, miért volt annyira problematikus Plankenhorst Alfonsine és Palvicz Ottó törvényen kívüli gyermekének helyzete, és miért éppen a legkedvesebb fiával bánik legridegebben Baradlay Kazimir. Nem volt számukra mellékes tény az sem, hogy Liedenwall Edit éppen velük egyidős, 14–15 éves árva lányként kerül a forradalom eseményeinek közepébe, s köteleződik el Richárd mellett.
Innen viszont már az a kérdés vitt tovább, hogy vajon mit árul el Jókairól, rólunk és a mai filmiparról mindez: hogy a romantika regényeinek olykor egyszerűsített karakterei, kalandos meseszövése, de még Az arany ember női főszereplőinek viselkedése is teljesen beletalál ebbe a populáris filmuniverzumba. Fontosnak tartom, hogy a klasszikusokat levegyük a piedesztálról, hogy ne a tiszteletteljes rajongás, ne a kötelességtudó szeretet, hanem az értelmezői nyitottság felől közelíthessünk a műveik felé, s így ne csak túlessünk rajtuk, hanem közösen gondolkodva olvassuk őket.
Fotó: 123RF
– Olykor szó esik arról is, hogy a történelmi kontextus(ok)ba ágyazott, azoktól el nem választható Jókai-regények világához való közelítés során óhatatlanul szükséges a történelem valamilyen fokú ismerete. A romániai magyar diákok számára készülő tantervek szinkronban vannak-e e tekintetben? Ez alatt azt értem, hogy mire a diák találkozik mondjuk nyolcadikban A kőszívű ember fiaival, akkorra már körvonalazódik-e számára a történelem tananyagából az 1848-as forradalom.
– Hatodik és hetedik osztályban létezik külön tantárgy, amely a magyarság történetével foglalkozik, ezért elmondható, hogy nyolcadik osztályra már van egy alapvető tudásuk az 1848-as forradalomról. Ez elegendő ahhoz, hogy Jókai regényének történetét nagy vonalakban átlássák, de a politikai-történelmi összefüggéseknek azt a komplex hálózatát, ami A kőszívű ember fiaiban megjelenik csak jóval átfogóbb ismeretek segítségével lehet maradéktalanul átlátni, megérteni.
Nagy Anna magyartanár
Nagy Anna a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar–angol szakán végzett. 2009 óta tanít. Tanított a Kolozs megyei Magyarszováton és a kincses városbeli Brassai Sámuel Elméleti Líceumban. Jelenleg az Apáczai Csere János Elméleti Líceum tanára. 2019-ben védte doktori dolgozatát, melyben a kortárs irodalom és a fotográfia összefüggéseit vizsgálja. A dolgozatból készült kötete 2021-ben jelent meg Dupla expó címmel.
Az olvasás fontos szerepet látszik betölteni a társadalomban és a személyes fejlődésben – fejtette ki a Krónikának Szabó Eszter, a marosvásárhelyi Okulusz irodalmi podcast vezetője, aki az olvasóeszköz előnyeiről, jellemzőiről is beszélt.
Életének 88. évében elhunyt Paulovics László szatmárnémeti születésű, évtizedekig Németországban élő, majd Szentendrén megtelepedett festő- és grafikusművész, díszlettervező – közölte pénteken Szatmárnémeti polgármesteri hivatala.
B. Kovács András sepsiszentgyörgyi szerző Bukaresti napló I.-II., 1978-1988 című kötetét mutatják be Kolozsváron.
A Székely Kalendárium 2025. évre szóló kiadása már kapható lapárusuknál és az ismertebb könyvesboltokban. Székelyföld kincsestárának sorban huszonkettedik kötete szokásához híven színes, változatos tartalmat kínál olvasóinak.
A Kolozsvári Magyar Opera Puccini-sorozatának következő darabja a Manon Lescaut című előadás, amit csütörtökön láthat a közönség. Az előadást beharangozó gondolatokat közöljük.
Multikulturális helyszínen tartják a romániai kisebbségi társulatok találkozóját, a vasárnapig tartó Ifesztet. Szatmárnémeti pezsgő fesztiválhangulattal várja a kétévente megszervezett, ismét a Harag György Társulat tereiben zajló interetnikai szemlét.
Vecsei H. Miklós színművész és QJÚB nevű csapata erdélyi turnéra indul. Az első állomás Kolozsvár.
Kolozsvár emblematikus épületét, a volt Központi Szállót járhatták be kedden délután az érdeklődők. A magyar néptáncoktatás, a hagyományőrzés egyik erdélyi fellegvárának szánt impozáns, felújított épület történetiségét művészettörténész ismertette.
Borsodi L. László csíkszeredai költő, irodalomtörténész, kritikus, tanár kapta az Év szerzője díjat a 30. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron – közölték szombaton a rendezvény szervezői.
Ifj. Vidnyánszky Attila rendezései elképesztően sodró erejűek, dinamikusak és „fiatalosak”, de mély gondolatiságúak is, így óriási az esélyük, hogy megszólítsák az ifjú generációkat.
A minap mutatták be azt az albumot, amely az aradi Kölcsey Egyesület újkori történetének egyik sikeres rendezvénysorozatát, a Kölcsey Galéria 2013 és 2023 közötti képzőművészeti kiállításait foglalja össze.
szóljon hozzá!