Kamerával Wass Albert nyomán

A filmesek a mezőségi Cegétől és Vasasszentgotthárdtól a Bánffy-vadászházig, a Kelemen- és Görgényi-havasok vadregényes völgyeitől az ezer méternél is magasabb csúcsokig számos helyszínt bebarangoltak. A hasonló stílusban készült Trianon és Horthy című filmek szerzője, Koltay Gábor lapunknak elmondta, hogy szeptember közepétől Halász Lajos kollégájával hozzálátnak a nyersanyag vágásához, és ha minden tervszerűen halad, a következő hónapra el is készül a két és fél órás alkotás. A szerző – aki nem titkolja: csak 1989 után találkozott az író műveivel – 2003-ban látott neki a filmezésnek, amikor Wass Albert két fiával, az Egyesült Államokban élő Miklóssal és a Németországból hazatérő Endrével egyszer már végigjárta az apjuk nevéhez kapcsolódó helyszíneket.

Koltay Gábor hosszú évek óta készül a forgatásra. Előbb játékfilmben gondolkozott, de támogatás hiányában kénytelen volt lemondani eredeti tervéről. „Hiába telt el tizenhét év a rendszerváltás óta, a játékfilm elkészítéséhez szükséges két-háromszáz millió forintból egyetlen fillért sem kaptam. Tudomásul véve az illetékesek hozzáállását, kénytelen voltam átértékelni az elképzelést és a hagyományos játékfilm helyett a játék- és a dokumentumfilm közötti átmenetet választottam” – meséli a film megálmodója.

Az ellentmondások nyomában

A film főhőse egy fiatal színész, akit a Barátok közt című tévésorozatból ismert Rékási Károly alakít. A főszereplő, aki csodálatosan és nagy sikerrel adja elő Wass Albert verseit, közelebbről is meg szeretné ismerni az erdélyi származású írót, költőt. A kezébe kerül egy 1945-ben Magyarországon kiadott könyvecske, ahol Wass neve Adolf Hitleré és Benito Mussolinié mellett szerepel. A színész, aki látja, hogy 1989 után mindenütt sikere van Wass Albert műveinek, nem érti, hogyan emlegethetik az írót egy napon a háborús bűnösökkel. Mint ahogy azt sem érti, Wass miért nem kaphat mellszobrot Budapesten, nem beszélve Erdélyről, ahol a hatalom még a templomok udvaraiból is kiűzi az emlékműveket. Választ szeretne találni a gyötrő ellentmondásra, ezért, nyomok után kutatva, különböző irodalmárokat, történészeket keres fel, ellátogat Erdélybe, megkeresi Wass Albert szülőfaluját, felmegy a havasra, találkozik és elbeszélget az egyszerű román parasztemberekkel. A dokumentumfilmben a főszereplő beszélget Raffai Ernő Magyarországon élő történésszel, Pomogáts Béla, Medvig Endre, Takaró Mihály, Márkus Béla és Nagy Pál irodalomtörténészekkel, Bartha József holtmarosi református lelkésszel, Kincses Előd marosvásárhelyi jogásszal, valamint Vekov Károly kolozsvári történésszel, az egyetlen emberrel, aki a Szekuritáté irattárában áttanulmányozta a Wass Albert koncepciós peréről készült iratcsomót.

Koltay sajnálatára az ellenkező vélemények képviselői csak közvetett módon szólalnak meg a filmben. „Azok közül, akik a mai napig is a legcifrább jelzőkkel illetik Wass Albertet, sajnos egyik sem vállalta, hogy megjelenjen a filmben. Az ő véleményüket máshol megjelent tanulmányaikból, újságcikkeikből fogom idézni” – sajnálkozott a rendező. Bár nem árulta el, kik fogják képviselni az „ellentábort”, információink szerint a filmben mások mellett Tamás Gáspár Miklós és Cs. Gyimesi Éva a témát érintő régebbi nyilatkozatai is megjelennek. Megszólal viszont Cornel Cîlţea, A funtineli boszorkány fordítója, illetve Kiss Zsófi néni – a Feketelakon élő nyolcvanéves asszony aki fiatal korában Wassék kastélyában szolgált. Előrehaladott kora ellenére most is úgy emlékszik a „gróf úrra”, mintha minden a tegnap történt volna. Zsófi néni Wass Albert művein keresztül tartotta a kapcsolatot egykori gazdájával. Mint mondja, az összes könyvét elolvasta.

Barátok közt – a csúcson

Rékási Károly népszerűségére vall, hogy rajongói az isten háta mögött, pontosabban az Istenszéke 1381 méteres csúcsa felé gyalogolva is felismerik. Hiába a szokatlan öltözet, a sok kilométeres túrától megfáradt arc, a vele szembe érkező szászrégeni cserkészcsapat tagjai felismerik a fiatal színészt. Mindjárt előkerül a fényképezőgép, a papír és az írószer, az RTL Klub esti sorozatának hőse pedig autogramokat kezd osztogatni. A cserkészek távozta után újabb túrázó csoport ismer a kameraállványt cipelő Rékásira. Ezennel bebizonyosodik: otthonától több száz kilométerre, a világ tetején is barátok közt érezheti magát.

Rékási nem az egyedüli, aki szorgosan cipekedik. A stáb összes tagja kiveszi a részét a munkából, függetlenül attól, hogy idegenvezetőként vagy hangosítóként, operatőrként vagy egyetemi tanárként vesz részt a csapatmunkában. „Én már az elején a fiúk tudtára adtam: nem árulok zsákbamacskát. Az anyagi támogatás szinte nulla, aki akarja vállalja, aki nem, az nem. És vállalták! Saját autóikkal jöttek, saját szabadidejüket áldozzák fel” – dicséri a stábját Koltay. Míg a többiek arra a sziklaoromra próbálnak egyensúlyozva kijutni, ahonnan Wass Albert hamvainak egy részét annak idején szétszórták, a bátor emberként ismert rendező csak távolról szemléli a kollégáit. Kezdetben utasításait is jó tíz–tizenöt méterről adja, később már néhány lépésre közelít. „Ennél tovább nem merészkedem, mert tériszonyom van” – magyarázza „távolságtartását” Koltay Gábor, aki a film egyik utolsó jelenetét forgatja az Istenszékén.

A teniszpályán összeszedett „Wass”

Wass Albert személyét egy, a nagyközönség számára kevésbé ismert színész, a jelenleg Miskolcon játszó Áron László alakítja. A középkorú művész véletlenszerűen csöppent a képbe. „A Városmajor teniszpályáján ismertem meg, amikor egyszer Ferenczy Csongor marosvásárhelyi származású színésszel jött játszani. De hisz én Wass Alberttel teniszezem! – kiáltottam fel, s máris szétkürtöltem, hogy a filmemben ő fogja alakítani a költőt. Akkor még mindenki csak mosolygott” – emlékszik vissza a szereposztás egyik momentumára Koltay.

A szellem meggyilkolhatatlan

Bármilyen lelkesen dolgozik a stáb, a film bemutatója fölött még rengeteg kérdőjel lebeg. Koltay legutóbbi alkotásainak – a trianoni békeszerződésről, illetve Horthy Miklós kormányzóról szóló filmjeinek – jelentős közönségsikere volt, ám mégis kevés mozi tűzte műsorára az alkotásokat. „Budapesten a Horthyt csak az Uránia mutatta be, a Trianont is alig merték levetíteni. Biztos vagyok benne, hogy ezúttal is akad mozi, ahol, ha nem egyéb, a közönség nyomására fogják műsorra tűzni. Erdélyben meg ott vannak a templomok, a parókiák, és különben is, az itteni emberek megtalálják a módját annak, hogy megszerezzék a filmet – bizakodik a történelemből ihletődött alkotásaival sokak szemében szálkát jelentő rendező. – Számomra már az is jelzésértékű, hogy amikor felhívást tettem közzé a hiányzó forintmilliók begyűjtésére, rengetegen jelentkeztek. A névtelen adakozók 10 ezer forinttól egészen a milliós összegig nagyon sok pénzt felajánlottak.”

Koltay szomorúnak tartja az anyaországi hatalom merev, elutasító hozzáállását Wass Albert személyéhez. „Míg az esztenán a Wass Albert regényeiben is megjelenő egyszerű román paraszt friss, meleg tejjel kínál, az otthoni hatalom megtagadja Wass Albertet. Ez egy olyan, tipikusan kelet-európai írósors, amely a világ valóban demokratikus államaiban elképzelhetetlen lenne. Egy nagyon idős holtmarosi néni találóan fogalmazta meg, amikor az üresen maradt szobortalapzat mellett azt mondta, hogy egyesek holtában is félnek a költőtől. Azt hiszem a szobrot le lehet dönteni, de a szellemét nem lehet meggyilkolni” – állítja Koltay Gábor.