Irodalmi intézmény egy személyben

Méhes Györgyről Orbán János Dénes, a nagy mesélő életrajzírója nyilatkozott lapunknak. Méhes György az erdélyi magyar irodalom egyik nagy öregje volt. Azt mondják, ha valaki túljut a kilencvenedik évén, már nem lehet meglepetés a halála. A halál gondolatába soha nem lehet beletörődni. Akkor sem, ha tudjuk, Méhes György 91 évet élt, és már hónapok óta gyengélkedett. Szinte mágikus hatása van annak, hogy épp húsvét után, a költészet napja előtt következett be a halála, ráadásul napra három évvel azután, hogy elhunyt a felesége, életének nagy szerelme, Erzsébet asszony. Nehezen felfogható, hogy már nincsen közöttünk.

Gazda Árpád

2007. április 11., 00:002007. április 11., 00:00

Ön írta meg MéhesGyörgy életrajzát. Mi az, ami megérintetteönt Méhes György személyiségében?Mivel emelkedett ő ki az erdélyi magyar irodalomban?

Hatalmas életmű, sok megkapóírás maradt utána. Hosszan sorolhatnámezeket. Mégis talán azt csodáltam éstiszteltem a leginkább benne, hogy egymaga egy egészirodalmi intézmény volt, aki gyerekeket, kamaszokat,felnőtteket egyaránt ellátott jobbnál jobbírásművekkel. Több műfajban alkotott. Ahetvenes, nyolcvanas években egymás utánjátszották színdarabjait az erdélyiszínházak, az ő meséit olvasták agyermekek, a regényeit a felnőttek. De kiválóirodalomkritikus is volt, az Igaz szóban világirodalmisorozatot publikált. Ritka az olyan író, akiennyi műfajban, ennyi olvasói réteghez tud szólni.

Mintegy évtizede éltMagyarországon, mégis jellegzetesen erdélyi írómaradt.

Egészségi okokbólköltözött gyermekeihez Magyarországra akilencvenes évek végén. De az ott írtművei is Erdélyről szólnak, erdélyi szellemetsugároznak. Rendkívül míves nyelvezetébenszámos erdélyi tájszó is szerepel, deolyan ügyesen tudta szerkeszteni a szövegeit, hogy asajátos erdélyi szavak a más környezetbenfelnőtt magyarországi olvasót sem zavarják.

Említette: évtizedeken átjátszották Méhes György műveit, ismertékőt, de mintha mégsem ismerték volna egészen elaz írásai értékét.

Tény, hogy erdélyikorszakában inkább a közönség ismerteel, mint a szakma. Ennek összetett okai voltak. Sem az irodalmiklikkekbe, sem a kommunista pártba nem állt be. L’artpour l’art irodalomból, szabadúszókéntélt. Így nyilván nem volt sem a rendszer, sem akritikusok kedvence. Csak öregkorára kapta meg az igaziszakmai elismerést mind magyar, mind pedig nemzetközitéren. Előbb Kossuth-díjjal, majd két rendkívülrangos nemzetközi díjjal is kitüntették.Utóbbiak arculcsapásként értékazokat, akik Méhes György műveinek az értékétmegkérdőjelezték. Ezt az értéket jelziegyébként, hogy azok a könyvek, amelyekhúsz-harminc évvel ezelőtt Erdélyben nagysikernek és népszerűségnek örvendtek, azelmúlt években Magyarországon is hatalmas sikertarattak. A Kolozsvári milliomosok példáulhetekig vezette az eladási listákat, ésrekordpéldányszámban kelt el. Ezek a művek húszév után is, egy másik kulturáliskörnyezetben is hatásosak, népszerűek tudtakmaradni. Ez pedig a hátrahagyott életmű időtállóságátbizonyítja.