2010. szeptember 28., 09:592010. szeptember 28., 09:59
– Hogyan összegezné eddigi életpályáját?
– Eddig a sors kegyes volt hozzám. Lehetőségem adódott olyan helyeken dolgozni, olyan munkát végezni, vagy éppen pozíciót betölteni, amelyekről az emberek nagy része csak álmodozhat. Szakmailag gazdag, sok szempontból sikeres pálya áll mögöttem. Persze megbicsaklásokkal, útkeresésekkel, zsákutcákkal, csalódásokkal és olykor fájdalmas megvilágosodásokkal. Szóval nem volt egyszerű. Sokszor kezdtem újra új helyen. Nemcsak a szakmában, hanem a magánéletemben is. Próbáltam tanulni az elkövetett hibákból. Ez a próbálkozás nagyobbrészt sikeres volt a választott hivatásomban. A magánéletemről ugyanezt már nem mondhatom el.
– Minek vallja magát elsősorban?
– Olyan tévésnek, aki volt középiskolai tanár, politikatörténetet oktatott egyetemen, volt olyan szerencsés, hogy a környező világ számára érdekes történéseit megörökíthette és megoszthatta a nézőkkel, és „nagyképűen” ráfoghatta erre, hogy dokumentumfilm. Na jó, ez vicc. Leginkább azt gondolom, hogy szerencse fia vagyok, aki az élete egy-egy szakaszában azzal foglalkozhatott, ami a leginkább érdekelte. És ami fontos, hogy minden egyes életszakasz fókuszában ott volt a televízió.
– Vezetett regionális stúdiót, volt főszerkesztő, hírigazgató, vezérigazgató. Most ismét a közvetlen műsorkészítést választotta. Miért?
– Mert azt vallom, hogy a műsorkészítés a televíziózás csúcsa. Sok mindent kipróbáltam ebben a műfajban. Valóban voltam sokszor és sok helyen vezető is, de időről időre visszatértem a műsorkészítéshez. És a közhiedelemmel ellentétben nem az Echo Tv-től jöttem. Azt a csatornát én raktam össze, és indítottam el 2005-ben tematikus gazdasági televízióként. De azóta sok minden megváltozott. Már több mint két és fél éve a saját produkciós cégemmel és a saját technikámmal gyártottam koncertfilmeket és videoklipeket, mert ezt tartottam fontosnak, és mert szeretem a magyar underground zenét, és mert azt gondolom, hogy méltatlanul mellőzött ez a műfaj a magyar kulturális életben.
– Az MTV-ben műsorvezető-szerkesztője lesz a vasárnap esti információs riport vitaműsornak. Egyrészt megszűnt A szólás szabadsága, s újraindul a Szempont, amely pénzügyi okok miatt szünetelt eddig. Ráadásul nem a régi, hanem az ön Szempontja, az ön vezetésével.
– A Szempont a televízió egyik jó műsora volt M. Kiss Csaba vezetésével. De! Hangsúlyozni kell, hogy a Magyar Televízió brandje, az m1 műsora és nem a műsorvezetőé. A műsorvezető szükséges eleme a műsornak. Azt a „fényvisszaverő felületet”, amelyhez az arcát, személyiségét, tehetségét kölcsönzi valaki a produkcióhoz, nem sajátíthatja ki senki sem, mert nem egyedül hozza létre, hanem sok ember közös munkájának eredménye a végtermék. Ezentúl én leszek ez a fényvisszaverő felület.
– Mennyiben lesz más az érdekvédelemmel, társadalmi problémákkal pró és kontra foglalkozó, politikai-közéleti élő magazin?
– A szerkesztőség a régi Szempont riportereiből, meg A szólás szabadsága című egykori műsor szerkesztőiből és riportereiből, no meg a Híradó néhány munkatársából épül, építkezik. Oknyomozó közéleti riportmagazin lesz, mint ahogyan addig is az volt, amíg létezett. Pontosan azért, mert a magyar televíziózásban fehérholló-számba sem megy ez a műfaj. Ezért lesz újra Szempont, és ezért maradt meg a műsor címe is. Olyan történeteket hozunk majd, amelyek érintik a társadalom minden rétegét, az érdekvédelmet, a gazdaságot és így tovább pró és kontra egyaránt. Egyszóval mindent meg akarunk mutatni, ami karcolja, vagy éppen simogatja a bőrünket, szúrja a szemünket, facsarja az orrunkat. Nem vagyunk tutimegmondó emberek, és a műsor sem lesz az. Erre utal az új szlogen is: „több, mint egy vélemény!”
– Hogyan látja a közszolgálati televízió jövőjét a digitális korban?
– Egy high tech világban evidens, hogy a tájékoztatás technológiájának is high technek kell lennie. De ez csupán a technológia. A tartalom egészen más. A közszolgálat küldetése szerintem a múlt értően értelmező bemutatása, a jelen korrekt dokumentálása, a tényszerű hírszolgáltatás és a kultúra minden szegmensének megjelentetése. És természetesen mindennek az archiválása. Szerintem ennyi, de ez óriási feladat, amit semmiféle kereskedelmi televízió nem tud és nem is akar felvállalni. Ezt a közszolgálati televíziózásnak kell megtennie. Ez a jövője.
Szerző: Csorba Mária
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.
Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.
Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.
Sepsiszentgyörgyön gazdag programot kínáló jazzfesztiválra várják a közönséget.
Magyar színházi alkotók kapták a legfontosabb elismeréseket a vasárnap este zárult, 31. nagybányai ATELIER fesztiválon.
Az év leghosszabb napján, június 21-én, szombaton ünnepli számos erdélyi, székelyföldi közgyűjtemény a Múzeumok Éjszakáját.
Több száz film, köztük több mint egy tucat magyar alkotás volt látható az elmúlt napokban Kolozsváron. A 24. TIFF magyar kínálatáról, filmforgatásról, fesztiválélményekről Zágoni Bálint főszervezővel és Bántó Csaba operatőrrel beszélgettünk.
Születésnaposait ünnepelte a sepsiszentgyörgyi Tamás Áron Színház, amelynek társulata felköszöntötte két rangidős színművészét: a 90 éves László Károlyt és a 70 éves Debreczi Kálmánt.