A könyv leginkább a moldvai csángómagyarok táncainak oktatási módszertanáról szól. De ezenfelül arról is, hogy miért jó az, ha a gyermekek a megfelelő korban népi gyermekjátékokat – ezen belül énekes körjátékokat – játszanak, majd ebből szervesen tovább lépve egyenes úton eljutnak a közép- és reneszánsz kori körtáncos örökségünkhöz, amit a magyar néprajzi csoportok közül a legnagyobb gazdagságban a moldvai csángómagyarok őriznek a mai napig.

„És hogy a »nagy titkot« is eláruljam: azért jó, mert ezen énekes-mozgásos tevékenységek során egészen hihetetlen módon és mértékben fejlődnek a gyermekek tanulási képességei, és ez a képességfejlesztés a mai, súlyosan mozgásszegény életmód káros mellékhatásai között egyre inkább elengedhetetlenül szükséges” – fejtette ki a néptáncpedagógus. Hozzátette, a néptáncosok elsősorban azért akarnak táncokat tanulni, hogy szórakozhassanak, de neki pedagógusként az is célja, hogy felhívja a kedves szülők figyelmét a „kütyüzombi” életmód veszélyeire, és adjon egy eszközt, amivel hatékonyan lehet ezek ellen küzdeni.

A néptáncpedagógus rámutatott, a páros táncok is kötött szerkezetűek, formációs jellegűek, nincs – pontosabban van, de csak kis mértékben, a kötöttségeken belül – improvizáció, emiatt pár kísérleti jellegű csetlés-botlás után máris „termelődik a táncosban a boldogsághormon”.

Kádár Elemért finnországi tapasztalatai kapcsán arról kérdeztük, mi a benyomása a Helsinkiben élő magyarok közösségi életéről, mennyire tartják fontosnak az identitásuk megőrzését akár a néptáncok, népzene ismeretén keresztül is. Az észak-európai országban körülbelül 2500 magyar él, főleg délen, legtöbben Helsinkiben és Espooban. „Egy részük régóta itt él, letelepedett, de folyamatos a vándorlás: mindig jönnek újabbak, akik aztán többnyire pár év múlva odébbállnak. Ma már a fiatalok nagyon könnyedén váltanak hazát. De van egy régi, kemény mag, és a hozzájuk csatlakozott fiatalok, akik igyekeznek egymásnak és a vándoroknak is stabil kapaszkodót nyújtani” – fejtette ki Kádár Elemér.

Emiatt aztán a néphagyományok, zene, tánc iránt csak egy kisebb, de lelkes közösség érdeklődik, a nagytöbbség inkább »halad a korral«” – fejtette ki Kádár Elemér. Hozzátette, a magyar táncházmozgalomnak megfelelő finn kezdeményezés még nem jött létre, és annak lehetőségét, hogy adatközlőktől közvetlenül tanulhassanak saját folklórt, már elszalasztották.

Kádár Elemér könyve szakmai körökben is fontos oktatási anyagnak számít. Feltettük a kérdést: a tánc műfaja nyilván tulajdonképpen „leírhatatlan”, de a kötetbe szedett ismeretanyag meglétének melyek a legfontosabb hozadékai. „Idestova harminc éve tanulom és tanítom a néptáncokat. A moldvai csángómagyarok táncaival kapcsolatosan régóta foglalkoztatott már egy sor szakmai kérdés, amelyekre a meglévő szakirodalomban, vagy a szakemberekkel beszélgetve nem kaptam kielégítő választ. Martin György felismert pár alapigazságot a gyűjtései során az ötvenes évek elején, azóta mindenki őt idézi, újabb, alaposabb elemzés azonban nem született eddig. Ezért vagyok most itt, Moldvában, ezért kutatom a témát, hogy végre válaszokat találjak és adhassak” – magyarázta a néptáncpedagógus. Ezzel párhuzamosan igyekszik arra vonatkozóan is hasznos tanácsokat adni, hogy kinek, mikor és mit érdemes tanítani, meg főleg miként – hogy az a tanítás hasznos és hatékony legyen. „Erről szól a könyvem, és minden bizonnyal további bővített kiadások követik majd ezt az elsőt, hiszen a kutatás folyamatban van, számos, egyelőre még rejtett részlet várja a felderítést” – mondta a szakember.

és nincs rá egy hosszú hétvégénk, hogy a gazdag motívumanyagot, az ebből való improvizálást, az erdélyi táncokhoz elengedhetetlen vezetés-követés, forgatás technikáját megtanulják” – mondta a néptáncpedagógus. Hozzátette, ilyenképpen tanított már moldvai táncokat majd’ egész Európában, de még Kínában is. Ezenfelül mindenféle néptánctáborokban, ahol az esti táncházakban terítékre kerülnek a moldvai táncok, de a fesztiválokon, rendszeres városi táncházakban is sokszor kap felkérést arra, hogy vezesse a táncot.

„A kezdetektől tanítok a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által szervezett Moldvai Népzene- és Néptánctáborban is. Tény, hogy mindezeken a helyszíneken főleg magyar és sokkal kisebb számú román fiatal tanulja a táncokat, de azért volt köztük az évek során francia, spanyol, amerikai és japán érdeklődő is. A tapasztalat az, hogy az oxitánok, baszkok, lengyelek, a skandináv és a balti népek, de a közel- és távolkeletiek is általában nagyon szeretik, ami nem véletlen” – fejtette ki. Hozzátette, a nyugat-európaiaknak ma már elég kevés maradt meg a táncaikból, Keleten ellenben van ilyen tánc ma is bőven, de ők meg éppen emiatt szeretik – úgy vannak vele, mintha csak a szomszéd falu táncait járnák.

Mint sorolta, volt már táncoktató Magyarországon egy beöltözős mulatságon, ahol a Gyűrűk Ura volt a téma, ők pedig sepsiszentgyörgyi zenész barátaival moldvai folklór-alapokon oldották meg a feladatot. „Hatalmas siker volt! Ezeket a táncokat a már felsorolt okok miatt azok a mai fiatalok is szeretik, akik amúgy nem néptáncrajongók. Helsinkiben a vendéglátóim egyszeri alkalomnak szánták az én látogatásomat, de amint a betervezett foglalkozások végére értünk, azonnal ott helyben eldöntötték, hogy ennek kell egy terjedelmesebb folytatás, és már körvonalazódik egy májusi, második látogatás. Azt gondolom, ez a tény önmagáért beszél” – összegzett a néptáncpedagógus.

korábban írtuk

Csángó elöljáró: van egy kis haladás a jászvásári püspökséggel való jó együttműködés irányában

Vannak apró előrelépések, melyek a jó együttműködés irányába mutatnak a jászvásári (Iași) római katolikus püspökség és a katolikus vallású moldvai csángók képviselői között – jelentette ki pénteken a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke.

korábban írtuk

Székely és csángó szótárakkal gazdagodott az Európai Történelem Háza

Kisebbségi nyelvű szótárakat adományozott a Nyelvek Európai Napján a brüsszeli Európai Történelem Házának az Európai Parlament Kisebbségi Intergroupja és a FUEN – tájékoztat Vincze Loránt EP-képviselő sajtóirodája.