A kalotaszegi faluban pénteken gyerekprogramokkal kezdődő sokadalom bográcsfőző versennyel folytatódott, és esti koncerttel, majd reggelig tartó vígsággal ért véget, hogy szombatra a sportpályán megszervezett programokat követően a falu apraja-nagyja a főutcán fogadja a színes népviseletbe öltözött felvonulókat.

Itt volt kicsiben a teljes Kárpát-medence a felvidéki Csallóköztől több, anyaországi együttesen át a Délvidékig és Erdélyig. De a lelkes közönség tapsolhatott a dalolva, táncolva vonuló észtországi, lengyelországi, görögországi, illetve olaszországi kisebbségeknek is. Az igazi csemege azonban csak ezután jött: Sebesi Karen Attila színész több órán át kitartó lelkesedéssel konferálta fel a sok együttest, amelyek közösségük, népük jellegzetes táncait mutatták be.

Asztalos István, a község alpolgármestere szerint mindig úgy szervezik meg a Kolozsvárhoz közeli, többségében magyarok lakta falu közösségi napjait, hogy lehetőleg minden korcsoporthoz szóljon:

Idén a színpadon a szombat délutáni néptánctalálkozót Vincze Lilla és a Napoleon Boulevard követte. Aki a pörgős és a hosszú évek után is kitartó minőségben élvezhető zenéjüket szereti, az az éjféli tűzijátékig csápolhatott. Az együttes frontembere a tőle megszokott töretlen fiatalságával uralta a falu kultúrháza előtti színpadot.

A népi kultúra iránt elkötelezett magyarfenesiek közül többen is elmondták, a háromnapos faluünnep igazi vonzereje immár két évtized óta a Szent István-napi Néptánctalálkozó. Pillich Balázs, a húsz évvel ezelőtt az édesapja, Pillich László által elkezdett rendezvény mai főszervezője szerint ez nem véletlen, hiszen az egykori magyarfenesi falunap is ebből a találkozóból nőtte ki magát, ez volt a kovásza a későbbi fejlődésnek.

Mezőkeszü a legújabb falu, ahol idén először mutatkoztak be, ma Válaszúton lesz nemzetközi estjük. A sorban még ott szerepel Kolozsvár, Dés, Zsobok, Miriszló és Tordaszentlászló is.

– magyarázza Pillich Balázs, aki ő maga is kitartóan ropja a táncot saját együttesük, a Szarkaláb soraiban nála fiatalabbak társaságában. Nem kerülhetjük meg a pénz kérdését sem, hiszen a finanszírozás az alapja ennek a területnek is. Pillich elismeri, hogy „kulturális nagyüzemük” hátterében alaposan kidolgozott pályázatok állnak, de legtöbbször ez sem elegendő, hiszen az utólagos finanszírozású rendszer működőtőkét feltételez, de pénzből soha nincs elegendő. Így a pályázati pénzek beérkeztéig az otthoni kasszából, barátok és ismerősök kölcsöneiből fedezik az előfinanszírozást, hogy soha ne akadjon meg az évről évre egyre nagyobb lendülettel működő kulturális rendszer.

– magyarázza Pillich Balázs, aki azt is elmondja, hogy soha nincs megállás. Ahogy véget ér a fesztivál, rögtön kezdődik a jövő évi tervezése. Minden ősszel már tudják, hogy a következő nyáron milyen lesz a Szent István-napi Néptánctalálkozó újabb kiadása.

A bélmonostori Talicska táncegyüttes a legrégibb külföldi partnere a Heltai Gáspár Alapítványnak. A horvátországi magyar közösség egyik erőssége, a Bélmonostori Kulturális Egyesület – amely a kolozsvári néptánctalálkozóval alakult egy időben –, az Erdélyből odalátogató Pillich család buzdítására jött létre.

A Magyar Házzal is rendelkező egyesület vezetője, a horvátországi magyarok volt parlamenti képviselője, Juhász Sándor a hatalmas hangzavarban és színes kavalkádban azt mondja: jó nektek. Amikor kissé értetlenkedve visszakérdezek, elmondja, ők mindössze 12 500-an vannak Horvátországban, így minden magyarért meg kell küzdeni. „Amikor a horvátok példáját követve elmegy nyugatra egy-egy fiatal magyar család, nagy veszteségként éljük meg, mert kevesen vagyunk” – magyarázza a helyi magyar közösség mindenese, aki civilben földrajztanárként tanít egy horvát középiskolában.

„Nálunk nem az a baj, hogy nincsenek jogaink, hanem az, hogy maholnap már nincs, aki éljen vele” – fogalmaz keserű szájízzel. Rendszeresen járnak Magyarországra, Felvidékre, Kárpátaljára, a Vajdaságba és hozzánk, Erdélybe is. Azt mondja, az itteni magyar önszerveződésre mintaként tekintenek munkájukban.