Erkölcsi újjáépülés és megtisztulás előtt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház

 Az új intézményvezető adatokkal próbálta alátámasztani derűlátó kijelentését. Mint mondta, a Tompa Miklós Társulat Nem élhetek muzsikaszó nélkül című, nagytermi produkcióján 87 százalékos nézettséget könyveltek el. A kisteremben a Bányavirág viszi a prímet, ott a széksorok 80 százalékban teltek meg. A Liviu Rebreanu Társulat ezzel szemben a nagyterem nézőterének mindössze 44 százalékát volt képes megtölteni, ami még így is gyarapodást jelent az addigi 41 százalékos lefedettséghez képest.

A két tagozattal működő intézményben szeptember óta kilenc bemutatót tartottak, a tizedikre az év végén kerül sor. Kérdésünkre, hogy az ő intézkedései nyomán nőtt-e a nézőszám, vagy Kövesdy István tagozatvezető gondolta át gyökeresen addigi elképzeléseit, és közönségbarát repertoárt próbált összeállítani, Gáspárik elmondta, ha Amerikában élne, akkor a saját érdemeit emelné ki, de az itteni szokások szerint beéri azzal, hogy a közös munka eredményességének tulajdonítsa a részsikert.

„Tény, hogy a marosvásárhelyi közönség sokkal többet érdemelt, mint amenynyit kapott, és hasonlóképpen a társulat is sokkal többre képes, mint amennyit kihoztak belőle” – utalt az elmúlt néhány év szomorú tapasztalataira az igazgató. Amint lapunk beszámolt róla, az utóbbi évadokban a takarítónők több előadás után találtak összetépett bérleteket a széksorok között, ugyanakkor az elégedetlen nézők között olyan is akadt, aki felháborodásában a panaszkönyvet igényelte.

Nemcsak a repertoár kínálata bővült, a műszaki feltételek is javultak. Az előcsarnokban már nincs jéghideg, a közeljövőben pedig beindul az on-line jegyárusítás. „Nagyon lassan megy az átszervezés” – ismerte be Gáspárik Attila, aki szerint a marosvásárhelyi színháznak erkölcsi újjáépülésre és megtisztulásra van szüksége.