Szabó Dénes a két világháború közt a kincses városbeli egyetem épületét is lefotózta
Fotó: Szabó Dénes – OSZK Fotótér
A két világháború előtti és közötti Erdélyt, tájakat, városokat, arcokat, életképeket is megörökített fotóin a kolozsvári Szabó Dénes, akinek hagyatékát az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Fotótér elnevezésű felületén tették közzé Trianon századik évfordulóján. Szabó Dénes munkásságáról Blos-Jáni Melinda fotótörténész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem filmművészet, fotóművészet, média szakának oktatója beszélt a Krónikának.
2020. június 23., 22:332020. június 23., 22:33
2020. június 24., 17:232020. június 24., 17:23
Több mint tízezer első világháborús és régi erdélyi fotót tett közzé a Fotótér elnevezésű új tartalomszolgáltatás keretében az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulóján. A kolozsvári Szabó Dénes (1907–1982) életművéből több mint háromezer üveg- és cellulóznegatív került a nemzeti könyvtár birtokába.
A már feliratozott, sokszorosításra előkészített képeslapnegatívok az 1930-as és az 1940-es évek erdélyi falvait, városait, fontosabb épületeit, fürdőit ábrázolják, érzékeltetik a táj természeti szépségeit. A gyűjtemény értékes részei a népviseletet dokumentáló sorozatok, a falusi és a városi életképek, családi, társadalmi események felvételei, amelyekből kibontakozik a két világháború közötti erdélyi hétköznapok hangulata.
Blos-Jáni Melinda fotótörténész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem filmművészet, fotóművészet, média szakának oktatója megkeresésünkre elmondta,
„A film családfájának egyik gyökere a fotó. Volt, hogy a fotóra, volt, hogy a filmre volt nagyobb igény Kolozsváron, ezért a Fotofilm cég alapítója, Fekete László egy cég keretében próbálta művelni mindkettőt. A nagyváradi származású Fekete László, aki fotósként kezdte a pályáját, Janovics Jenő operatőrévé vált 1920-ig, miután Bécsben eltanulta a filmkészítés mesterségét” – mondta el a fotótörténész.
Blos-Jáni Melinda fotótörténész
Fotó: Facebook
Mint kifejtette, az 1920-as években, a román királyság idejében is igény mutatkozott arra, hogy Fekete híradófelvételeket készítsen a kolozsvári felvonulásokról, eseményekről. Később, az 1940-es évek elején, a „kis magyar világ” idején hasonlóképpen együttműködött a Magyar Távirati Irodával, hogy ugyancsak híradófelvételeket készítsen.
– fejtette ki Blos-Jáni Melinda. Hozzátette, ebben az időszakban, a két világháború között csak a híradó volt az, ami filmként eladható volt, játékfilmkészítésre nem nagyon volt keret, pénz, háttérintézmény, így ennek köszönhetően a Fotofilm vállalkozás tevékenysége eltolódott az üzlet, a műtermi fotózás irányába. A Fotofilm műhely, laboratórium a mai bábszínház udvarán működött, és egy ideig itt őrizték a Janovics-filmek fennmaradt kópiáit is.
Szabó Dénes Fekete Lászlónak volt az utódja, aki a céget fotóműhelyként fejlesztette rangosabb szintűre – magyarázta a fotótörténész.
„Az 1945 utáni korszak kevésbé jelenik meg az OSZK gyűjteményében. Az 1930-as években mérsékelt volt az igényelt fotók mennyisége, a 40-es évek elején ez a mennyiség nagyon megnövekedett, hiszen erős érzelmi hatások elérése végett intenzívebben használták a képeket a korabeli médiában is. Az 1945 utáni években jóval kevesebb a fotó, mondhatni az 1960-ig tartó korszak az archívumokban is vakfolt, ami felfedezésre vár” – fejtette ki Blos-Jáni Melinda.
Torockói esküvő, csoportkép menyasszonnyal, 1933
Fotó: Szabó Dénes – OSZK Fotótér
Rámutatott, Szabó Dénesnek az OSZK oldalán látható hagyatéka főként az 1930–40-es években készült munkákat tartalmazza, amelyek képeslapgyártás végett készültek.
– mondta Blos-Jáni Melinda. Mint kifejtette, a Fotofilm-gyűjteményben egyébként kuriózumnak számító archív fotókat is találhatunk, mint a Sebestyén-palota építéséről tudósító képeket – mivel az épület 1905 körül épült, ezt Szabó Dénes nem fényképezhette, csak reprózta.
„A képeslapoknak nagyon látványosaknak kellett lenniük, az erdélyi tájat látványosságként tálalták, a településeknek pedig keresték a városiasabb, modernebb arcát.
A Szabó Dénes-gyűjtemény arról is tanúskodik, hogy egy képeslapkészítő milyen nagy körutakra kényszerült, hogy lefedje megrendelőinek az igényeit, feltehetőleg egy-egy helyszínen nem időzött sokat, ezért nem kerülhetett közelebbi kapcsolatba az ottani világgal – mondta a fotótörténész.
Mint fogalmazott, emiatt kevesebb a pillanatfelvétel, inkább az épületek monumentálitását megmutató látképek dominálnak, amelyeken alig látni embereket. „Kicsit olyanok ezek képek, mint egy múzeumi katalógus képei. Szabó Dénes mintha »egybegyűjtötte volna a tájakat«, ahogyan elődje, Veress Ferenc (kolozsvári fotográfus, 1832–1916) tette, akinek szintén az volt a célja: „múzeumi tárgyként” megörökíteni korának Erdélyét fotókon – mondta a fotótörténész.
Apa gyermekeivel. Szabó Dénes szintén Torockón készítette ezt a képet
Fotó: Szabó Dénes – OSZK Fotótér
Blos-Jáni Melinda rámutatott, az OSZK-gyűjtemény újdonsága, hogy Szabó Dénes munkásságának egy eddig kevésbé feltárt oldalát is megismerhetjük, ugyanis a képeslapok mellett „élőbb” fotók is találhatók a hagyatékban, amelyeken az öltözködés, a népviselet és arcok sejlenek föl. Vannak emberközeli sorozatai, portrék is.
Vannak riportfotók és műtermi, megrendelésre készített képek is: esküvők, családi fotók, műtermi portrék, amelyek egy szociológiai/antropológiai olvasat számára is érdekesek lehetnek. „Úgy gondolom, Szabó Dénes nem annyira fotóművészként releváns, hanem remek kisiparosként, aki jól ismerte a korszak képi fordulatait, és olyan intenzíven volt jelen az éppen aktuális eseményeken, helyszíneken, hogy a huszadik század elejének krónikásává vált” – összegzett Blos-Jáni Melinda.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.
Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.
Elkészült 2024 kultúrmérlege, mely szerint 2024-ben nőtt a könyvtárba járok száma, ezzel szemben a mozik, múzeumok és nyilvános gyűjtemények látogatottsága csökkent – derül ki az Országos Statisztikai Intézet hétfőn közzétett adataiból.
Újabb évfordulós koncerttel készül ünnepelni a kincses városi Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház a legjobb előadás, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház produkciója a legjobb rendezés díját kapta meg a június 20-28 között megrendezett Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválján.
Gyerekként ugyanazokat a könyveket olvasták, és ugyanazokra az ételekre vágytak – ismeretlen curryk illatát keresték a lapokon, anélkül, hogy tudták volna, milyen az ízük.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhét egyik érdekes, sokakat vonzó beszélgetése Szécsi Noémi új kötetéről, Jókai és a nők című könyvéről szólt.
Lars Saabye Christensen norvég-dán író volt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét díszvendége. A 72 éves szerző pályafutásáról, első verséről, zenei ihleteiről és az elveszett, legendás kéziratos bőröndről mesélt csütörtök este a kincses városi közönségnek.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!