Egy magánszínház felnőttkora és hogyanjai – Kiss Törék Ildikó nagyváradi színművész a huszonhat éve működő Kiss Stúdióról

Az ember tragédiája, római szín a Kiss Stúdió előadásában •  Fotó: Kiss Stúdió

Az ember tragédiája, római szín a Kiss Stúdió előadásában

Fotó: Kiss Stúdió

A színházi világnapon töltötte huszonhatodik évét az első hazai magyar nyelvű magánszínház, a nagyváradi Kiss Stúdió. Az indulás örömeiről és nehézségeiről és immár a felnőttkort megért társulat megújulási lehetőségeiről beszélgettünk a Kiss Stúdió Színház alapító vezetőjével, Kiss Törék Ildikó színművésszel.

Molnár Judit

2020. május 23., 21:112020. május 23., 21:11

2020. május 23., 21:142020. május 23., 21:14

 – 1990 után megnyílt a szabad vállalkozói kedv előtt a világ, legalábbis nagyon sokan úgy éreztük. A színházalapítás viszont nem tartozott a hétköznapi tevékenységek közé, nem véletlen tehát, hogy csak négy év múlva, 1994-ben indulhatott útjára a nagyváradi színész házaspár, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos alapította magánszínház. Milyen lehetőség, célkitűzés adta meg az induláshoz elengedhetetlen energiát?

– Mindkettőnknek volt tapasztalata, hiszen az előző évtizedekben több magánestet készítettünk. Ez amolyan „csináld magad” akció volt, nem kaptunk az úgynevezett anyaszínháztól semmiféle támogatást, de ha sikerült egy-egy produkció, akkor átvették, és a repertoárba illesztették. Éjjel lehetett próbálni a színpadon, de azt sem mindig, hiszen fogyasztottuk az energiát, magunk találtuk ki a jelmezt, díszletelemet, a forgatókönyvet stb.

Volt tehát tapasztalatunk, szerintem bátorságunk is lett volna, sőt ha akkor az elején indulunk el, sokkal szerencsésebbek lehettünk volna. De hát engem elkapott a nagy közösségi láz, az RMDSZ kulturális alelnöke voltam, készítettem a programokat, szerveztem, átfogó terveket készítettem. Aztán rájöttem, a napi politika mindent elborít, és akkor kezdtünk abban gondolkodni, hogy indítsuk el a magánszínházat, illetve „kis” színházat.

Idézet
Istenem, mennyi ellendrukker volt! Minek ez, kinek kell, miért épp mi , stb. Szerencsére nem törődtünk vele. Talán ha tudjuk, mennyi nehézség vár ránk, nem kezdünk bele. De szerencsére nem tudtuk, így aztán egyik előadás után jött a másik, mindig ki kellett találni a „hogyanokat”. Pénzünk nem volt, de energiánk rengeteg.

Az első évfordulóra készültünk Molnár Ferenc Cukrászné darabjának bemutatására (id. Kovács Levente rendezte). Elindultam a gyerekműsorral a Székelyföldre, és a filléres bevételekből tudtunk sok mindent kifizetni. És egyszer csak az ötéves évfordulónál tartottunk.

– Egy művészeti intézmény, jelesül színház vezetése nem volt a házaspár számára ismeretlen, hiszen 1990 előtt, a legnehezebb időszakban ön vezette a Nagyváradi Állami Színház magyar tagozatát, 1990 után pedig, ha jól tudom, Varga Vilmost beválasztotta a társulati tagság abba a triumvirátusba – Hajdu Géza és Miske László mellé –, amely rövid ideig irányította a tagozat munkáját. Az azonos tevékenységi terület ellenére viszont a magánszínház egészen más jellegű munkát, elgondolást, tervezést, gyakorlati kivitelezést jelentett. Melyek voltak az indulás várt, de különösen a meglepetésszerűen jelentkező nehézségei, és mikor kezdtek nyilvánvalóvá válni a vállalkozás sikerei?

– Vilmos nem volt tagja az 1990 utáni triumvirátusnak, ő legfeljebb művészeti tanácstagként működött néha. Mindig ódzkodott a vezetéstől, én is úgy lettem még 1980-ban a magyar társulat vezetője, hogy őt kérték fel erre a feladatra, de ő elhárította, és engem ajánlott… Ám visszatérve a kérdésre, az első öt év után már éreztük, hogy kezdenek elfogadni a különböző „berkekben”.

Mert a közönség mindvégig velünk volt. Mondhatnám, ha nem lett volna állandó támogató nézőseregünk, soha nem tudtuk volna megérni a 25 esztendőt.

Az első látványos siker a Kárpát-medencei Stúdiószínházi Fesztivál volt, majd ennek a második kiadása. A legátfogóbb momentum viszont Madách művének bemutatása! És ekkor már közelítettünk a 10 éves évfordulóhoz. Évadonként nagyon sok előadásunk volt, előfordult, hogy 107 alkalommal léptünk fel, nemcsak Nagyváradon, hanem turnékon a különböző településeken, Erdélyben, Magyarországon, majd Európában.

Persze néha úgy éreztük, nincs tovább, amikor semmi nem jött össze, főleg a pénz, az irdatlan adminisztráció és a még mindig nagyszámú fanyalgó miatt. Aztán valahogy átvészeltük ezeket a periódusokat, és mint aki nem tud leállni, tovább folytattuk, mondván, no, még ezt az egyet elkészítjük, aztán abbahagyjuk… Így telt el a negyedszázad.

Ketten az úton. Kiss Törék Ildikó és a néhai Varga Vilmos •  Fotó: Kiss Stúdió Galéria

Ketten az úton. Kiss Törék Ildikó és a néhai Varga Vilmos

Fotó: Kiss Stúdió

– Az indulás óta eltelt évek alatt hogyan alakultak a kezdeti műsortervek, mennyire tudták teljesíteni az önmaguk elé tűzött célokat, körülbelül milyen arányt mutatnak a nagyváradi, illetve a más helységekben megtartott előadások?

– Az első öt esztendő alatt kristályosodott ki, hogy nekünk nem lehet célunk nagyszínpadi művek, előadások bemutatása. Nemcsak azért, mert nem volt társulatunk, és csak néhány kollégát tudtunk szerződtetni az egyes műsorokhoz, hanem azért is, mert rájöttünk, a hajdani magánestek hangulatát kell visszavarázsolnunk a mi színházacskánk tereire.

Idézet
Ez a fizikai és lelki közelség másfajta játékot igényelt, sokkal őszintébbet, hiszen semmit sem lehetett „takargatni”. Így alakult az az általunk színpadi játéknak nevezett forma, amelyet azóta is vállalunk.

Voltak elképzeléseink, amelyek nem valósultak meg, például a Csongor és Tündét próbáltam néhány szereplővel megoldani, a Kaláka-tag Gryllus Dániel zenét is szerzett, de nem sikerült, így lemondtam róla. Máig sajnálom. Viszont Az ember tragédiája maradéktalanul sikerült, köszönhetően Vilmos nagyszabású munkájának. Nemcsak azzal, hogy Madách szövegét végig tiszteletben tartva úgy alakította ki a „forgatókönyvet”, hogy a három főszereplő mellett két színésznő és három színész minden szerepet eljátszhatott, de ő tervezte meg a hordozható színpadot, kereste a megfelelő zenei kísérőanyagot, és megrendezte az előadást. Mikor már nem tudtuk ezt a nagyszabású és számunkra népes alkotói gárdát finanszírozni, néhány esztendő után újra nekiveselkedett, és elkészült az oratóriumváltozat, és ennek is nagy sikere volt.

De hadd említsem meg az irodalmi esteket, a váradi diákokkal közösen tartott sorozatokat, a nagy előadásszámot elért Wass Albert-estünket, a Máraira emlékezőt, a Mátyás királyt és korát színpadon megjelenítő reneszánsz játékot, az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot pódiumra vitt előadást, az új Ady-műsort, Az Illés szekerén címmel. És még folytathatnám a sort, hiszen évadonként hét-nyolc új bemutatót tartottunk.

– Varga Vilmos 2016-ben bekövetkezett halála alapvetően megváltoztatta a Kiss Stúdió Színház működését, de semmiképpen sem szüntette meg. Talán az indulásnál is nehezebb feladat volt pótolni az egyre ígéretesebben épülő, egyre ismertebb intézményi konstrukció két tartóoszlopa közül kihullott egyik hiányát. Hogyan, milyen irányban változott az utóbbi években a felvállalt és a törzsközönség által elvárt stúdiómunka?

– Vilmos hiánya alapvetően megváltoztatta a munkát. Az első időkben nehezen találtam magamra. Szerencsére voltak segítőim, elsősorban az évek során kialakult törzsközönség, nemcsak itt, Nagyváradon, de máshol is, akik újra meg újra meghívtak, tehát dolgozni kellett tovább. Nagy segítség partnerként Meleg Vilmos, időnként Fazakas Márton Erzsébet és Miske László, akik a különböző előadásokban felléptek.

Folytattuk a sikeres irodalmi esteket, a rendhagyó megemlékezéseket, a tavalyi évadban pedig sikerült méltóan megünnepelni fennállásunk 25 éves évfordulóját, gálaműsorokkal, meghívottakkal, a Villányi Zoltán által elkészített film bemutatásával, a negyedszázadot megörökítő könyv megjelentetésével. És Vilmosra emlékezve díjat alapítottunk (ebben oroszlánrésze van fiamnak, dr. Varga Zsombornak), amelyet évad végén, a Szigligeti Színház színpadán adunk át. Eddig négy színésztársunk részesült az elismerésben: Dobos Imre, Tasnádi-Sáhy Noémi, Meleg Vilmos és ifj. Kovács Levente vehette át a Varga Vilmos-díjat.

– Milyen előadásokat tervez az elkövetkező időszakra a – túlzás nélkül mondható – gigászi munkát végző művésznő?

– Nagyon nehéz most tervezni. Pedig az évad jól indult, több bemutatónk volt. Ám a híres vírus áthúzta minden elképzelésünket, és nem is látjuk még az alagút végét… De készülünk új előadásra, még ha nagyon nehéz is távlattalanul próbálni. Móra Ferenc írása alapján A szeretet az élet című előadás körvonalazódik, a trianoni év kapcsán egy irodalmi est, nem a szokásos sirámokkal, hanem inkább dokumentumok és irodalmi anyagok bemutatásával. És a legnagyobb terv, ami már a megvalósításhoz nagyon közel van, egy színháztörténeti gyűjtemény elkészítése és bemutatása. A Partiumi Keresztény Egyetem tulajdonában levő ingatlanban már szinte befejeződtek a felújítási munkálatok, a tárlók készen vannak, az anyag is gyűl a közelmúlt neves színészeiről – Papp Magda, Varga Vilmos, Csíky Ibolya, Mogyoróssy István, Belényi Ferenc, Halasi Erzsébet –, és a sornak nincs vége, mert még sokan vannak, akikre emlékeznünk kell. Folyamatosan dolgozunk Tavaszi Hajnal segítségével és a hozzátartozók áldozatos hozzájárulásával. Ennek az esztendőnek a tavaszára terveztük a megnyitást, de nagyon remélem, hogy ősszel ezzel kezdhetjük majd az évadunkat.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. június 17., kedd

Színészmesterség a „boncasztalon”: Harsányi Attila és az Aradi Kamaraszínház kísérletei

Fesztiválszereplésekre készül az Aradi Kamaraszínház, amelynek legújabb, frissen bemutatott monodrámájáról, Kean című különleges előadásról Tapasztó Ernő és Harsányi Attila beszélt.

Színészmesterség a „boncasztalon”: Harsányi Attila és az Aradi Kamaraszínház kísérletei
2025. június 15., vasárnap

A túlterheltség problémáját boncolgató magyar film érkezik a romániai mozikba (VIDEÓ)

Schwechtje Mihály független nagyjátékfilmjét, a Sünvadászatot mutatja be több romániai helyszínen a forgalmazó Filmtett Distribution.

A túlterheltség problémáját boncolgató magyar film érkezik a romániai mozikba (VIDEÓ)
2025. június 15., vasárnap

Erdélyi magyaRock: Zilahi Csaba újabb kötete is mély főhajtás a zenészek előtt

Újabb kötete jelent meg Zilahi Csaba kolozsvári rádiós újságírónak az erdélyi magyar beat-, rock-, folk-, pop-, jazz-zene történetéről, a 2022-ben napvilágot látott Erdélyi magyaRock című könyv folyatásaként.

Erdélyi magyaRock: Zilahi Csaba újabb kötete is mély főhajtás a zenészek előtt
2025. június 15., vasárnap

Erdélyi városokban lép fel hamarosan a Magyar Állami Népi Együttes

A Magyar Állami Népi Együttes négy erdélyi városban lép fel június folyamán.

Erdélyi városokban lép fel hamarosan a Magyar Állami Népi Együttes
2025. június 14., szombat

Múzeumok Éjszakája: gazdag programmal várják Sepsiszentgyörgyön a közönséget

Az év egyik várva várt eseményére kerül sor a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban és a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben június 21-én, a nyári napfordulóhoz legközelebb eső szombaton.

Múzeumok Éjszakája: gazdag programmal várják Sepsiszentgyörgyön a közönséget
2025. június 11., szerda

Sikeresnek bizonyult a Harag György Emlékhét, folytatását is tervezi a kolozsvári színház

Élénk érdeklődés övezte a kolozsvári Harag György centenáriumi rendezvényt, annak ellenére, hogy anyagi okok miatt nehéz volt összehozni – mondta el a Krónikának Tompa Gábor.

Sikeresnek bizonyult a Harag György Emlékhét, folytatását is tervezi a kolozsvári színház
2025. június 09., hétfő

Új magyar filmek a TIFF-en

Hat friss magyar alkotás lesz látható a június 13. és 22. között zajló kolozsvári 24. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF), ahol az életműdíjban részesülő Tarr Béla rendező főbb alkotásait is levetítik – közölték hétfőn az MTI-vel a szervezők.

Új magyar filmek a TIFF-en
Új magyar filmek a TIFF-en
2025. június 09., hétfő

Új magyar filmek a TIFF-en

2025. június 09., hétfő

A kora nyári kánikula ellenére is népszerű volt a Jazz in the Park

Az eddigi hagyományos kora őszi időpont helyett idén június elején szervezték meg Kolozsváron a Jazz in the Park fesztivált. A családias jellegű háromnapos rendezvény ez alkalommal is az autentikus jazz-zene sokszínűségéről szólt.

A kora nyári kánikula ellenére is népszerű volt a Jazz in the Park
2025. június 07., szombat

Elindult a Déryné Program Határtalan alprogramja Erdélyben

A Déryné Program Határtalan alprogramja azért született, hogy minden magyar embernek egyenlő esélyt tudjunk biztosítani az anyanyelvi színházi élményekhez – jelentette ki Novák Irén helyettes államtitkár Szatmárnémetiben.

Elindult a Déryné Program Határtalan alprogramja Erdélyben
2025. június 06., péntek

Magyar napok Máramarosszigeten: közösségépítés a helyi szórványmagyarság életében

A történelmi Máramaros egyik legjelentősebb magyar közösségi eseményévé vált a július 11–13. között immár harmadik alkalommal rendezendő Máramarosszigeti Magyar Napok.

Magyar napok Máramarosszigeten: közösségépítés a helyi szórványmagyarság életében