Egy magánszínház felnőttkora és hogyanjai – Kiss Törék Ildikó nagyváradi színművész a huszonhat éve működő Kiss Stúdióról

Egy magánszínház felnőttkora és hogyanjai – Kiss Törék Ildikó nagyváradi színművész a huszonhat éve működő Kiss Stúdióról

Az ember tragédiája, római szín a Kiss Stúdió előadásában

Fotó: Kiss Stúdió

A színházi világnapon töltötte huszonhatodik évét az első hazai magyar nyelvű magánszínház, a nagyváradi Kiss Stúdió. Az indulás örömeiről és nehézségeiről és immár a felnőttkort megért társulat megújulási lehetőségeiről beszélgettünk a Kiss Stúdió Színház alapító vezetőjével, Kiss Törék Ildikó színművésszel.

Molnár Judit

2020. május 23., 21:112020. május 23., 21:11

2020. május 23., 21:142020. május 23., 21:14

 – 1990 után megnyílt a szabad vállalkozói kedv előtt a világ, legalábbis nagyon sokan úgy éreztük. A színházalapítás viszont nem tartozott a hétköznapi tevékenységek közé, nem véletlen tehát, hogy csak négy év múlva, 1994-ben indulhatott útjára a nagyváradi színész házaspár, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos alapította magánszínház. Milyen lehetőség, célkitűzés adta meg az induláshoz elengedhetetlen energiát?

– Mindkettőnknek volt tapasztalata, hiszen az előző évtizedekben több magánestet készítettünk. Ez amolyan „csináld magad” akció volt, nem kaptunk az úgynevezett anyaszínháztól semmiféle támogatást, de ha sikerült egy-egy produkció, akkor átvették, és a repertoárba illesztették. Éjjel lehetett próbálni a színpadon, de azt sem mindig, hiszen fogyasztottuk az energiát, magunk találtuk ki a jelmezt, díszletelemet, a forgatókönyvet stb.

Volt tehát tapasztalatunk, szerintem bátorságunk is lett volna, sőt ha akkor az elején indulunk el, sokkal szerencsésebbek lehettünk volna. De hát engem elkapott a nagy közösségi láz, az RMDSZ kulturális alelnöke voltam, készítettem a programokat, szerveztem, átfogó terveket készítettem. Aztán rájöttem, a napi politika mindent elborít, és akkor kezdtünk abban gondolkodni, hogy indítsuk el a magánszínházat, illetve „kis” színházat.

Idézet
Istenem, mennyi ellendrukker volt! Minek ez, kinek kell, miért épp mi , stb. Szerencsére nem törődtünk vele. Talán ha tudjuk, mennyi nehézség vár ránk, nem kezdünk bele. De szerencsére nem tudtuk, így aztán egyik előadás után jött a másik, mindig ki kellett találni a „hogyanokat”. Pénzünk nem volt, de energiánk rengeteg.

Az első évfordulóra készültünk Molnár Ferenc Cukrászné darabjának bemutatására (id. Kovács Levente rendezte). Elindultam a gyerekműsorral a Székelyföldre, és a filléres bevételekből tudtunk sok mindent kifizetni. És egyszer csak az ötéves évfordulónál tartottunk.

– Egy művészeti intézmény, jelesül színház vezetése nem volt a házaspár számára ismeretlen, hiszen 1990 előtt, a legnehezebb időszakban ön vezette a Nagyváradi Állami Színház magyar tagozatát, 1990 után pedig, ha jól tudom, Varga Vilmost beválasztotta a társulati tagság abba a triumvirátusba – Hajdu Géza és Miske László mellé –, amely rövid ideig irányította a tagozat munkáját. Az azonos tevékenységi terület ellenére viszont a magánszínház egészen más jellegű munkát, elgondolást, tervezést, gyakorlati kivitelezést jelentett. Melyek voltak az indulás várt, de különösen a meglepetésszerűen jelentkező nehézségei, és mikor kezdtek nyilvánvalóvá válni a vállalkozás sikerei?

– Vilmos nem volt tagja az 1990 utáni triumvirátusnak, ő legfeljebb művészeti tanácstagként működött néha. Mindig ódzkodott a vezetéstől, én is úgy lettem még 1980-ban a magyar társulat vezetője, hogy őt kérték fel erre a feladatra, de ő elhárította, és engem ajánlott… Ám visszatérve a kérdésre, az első öt év után már éreztük, hogy kezdenek elfogadni a különböző „berkekben”.

Mert a közönség mindvégig velünk volt. Mondhatnám, ha nem lett volna állandó támogató nézőseregünk, soha nem tudtuk volna megérni a 25 esztendőt.

Az első látványos siker a Kárpát-medencei Stúdiószínházi Fesztivál volt, majd ennek a második kiadása. A legátfogóbb momentum viszont Madách művének bemutatása! És ekkor már közelítettünk a 10 éves évfordulóhoz. Évadonként nagyon sok előadásunk volt, előfordult, hogy 107 alkalommal léptünk fel, nemcsak Nagyváradon, hanem turnékon a különböző településeken, Erdélyben, Magyarországon, majd Európában.

Persze néha úgy éreztük, nincs tovább, amikor semmi nem jött össze, főleg a pénz, az irdatlan adminisztráció és a még mindig nagyszámú fanyalgó miatt. Aztán valahogy átvészeltük ezeket a periódusokat, és mint aki nem tud leállni, tovább folytattuk, mondván, no, még ezt az egyet elkészítjük, aztán abbahagyjuk… Így telt el a negyedszázad.

Galéria

Ketten az úton. Kiss Törék Ildikó és a néhai Varga Vilmos

Fotó: Kiss Stúdió

– Az indulás óta eltelt évek alatt hogyan alakultak a kezdeti műsortervek, mennyire tudták teljesíteni az önmaguk elé tűzött célokat, körülbelül milyen arányt mutatnak a nagyváradi, illetve a más helységekben megtartott előadások?

– Az első öt esztendő alatt kristályosodott ki, hogy nekünk nem lehet célunk nagyszínpadi művek, előadások bemutatása. Nemcsak azért, mert nem volt társulatunk, és csak néhány kollégát tudtunk szerződtetni az egyes műsorokhoz, hanem azért is, mert rájöttünk, a hajdani magánestek hangulatát kell visszavarázsolnunk a mi színházacskánk tereire.

Idézet
Ez a fizikai és lelki közelség másfajta játékot igényelt, sokkal őszintébbet, hiszen semmit sem lehetett „takargatni”. Így alakult az az általunk színpadi játéknak nevezett forma, amelyet azóta is vállalunk.

Voltak elképzeléseink, amelyek nem valósultak meg, például a Csongor és Tündét próbáltam néhány szereplővel megoldani, a Kaláka-tag Gryllus Dániel zenét is szerzett, de nem sikerült, így lemondtam róla. Máig sajnálom. Viszont Az ember tragédiája maradéktalanul sikerült, köszönhetően Vilmos nagyszabású munkájának. Nemcsak azzal, hogy Madách szövegét végig tiszteletben tartva úgy alakította ki a „forgatókönyvet”, hogy a három főszereplő mellett két színésznő és három színész minden szerepet eljátszhatott, de ő tervezte meg a hordozható színpadot, kereste a megfelelő zenei kísérőanyagot, és megrendezte az előadást. Mikor már nem tudtuk ezt a nagyszabású és számunkra népes alkotói gárdát finanszírozni, néhány esztendő után újra nekiveselkedett, és elkészült az oratóriumváltozat, és ennek is nagy sikere volt.

De hadd említsem meg az irodalmi esteket, a váradi diákokkal közösen tartott sorozatokat, a nagy előadásszámot elért Wass Albert-estünket, a Máraira emlékezőt, a Mátyás királyt és korát színpadon megjelenítő reneszánsz játékot, az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot pódiumra vitt előadást, az új Ady-műsort, Az Illés szekerén címmel. És még folytathatnám a sort, hiszen évadonként hét-nyolc új bemutatót tartottunk.

– Varga Vilmos 2016-ben bekövetkezett halála alapvetően megváltoztatta a Kiss Stúdió Színház működését, de semmiképpen sem szüntette meg. Talán az indulásnál is nehezebb feladat volt pótolni az egyre ígéretesebben épülő, egyre ismertebb intézményi konstrukció két tartóoszlopa közül kihullott egyik hiányát. Hogyan, milyen irányban változott az utóbbi években a felvállalt és a törzsközönség által elvárt stúdiómunka?

– Vilmos hiánya alapvetően megváltoztatta a munkát. Az első időkben nehezen találtam magamra. Szerencsére voltak segítőim, elsősorban az évek során kialakult törzsközönség, nemcsak itt, Nagyváradon, de máshol is, akik újra meg újra meghívtak, tehát dolgozni kellett tovább. Nagy segítség partnerként Meleg Vilmos, időnként Fazakas Márton Erzsébet és Miske László, akik a különböző előadásokban felléptek.

Folytattuk a sikeres irodalmi esteket, a rendhagyó megemlékezéseket, a tavalyi évadban pedig sikerült méltóan megünnepelni fennállásunk 25 éves évfordulóját, gálaműsorokkal, meghívottakkal, a Villányi Zoltán által elkészített film bemutatásával, a negyedszázadot megörökítő könyv megjelentetésével. És Vilmosra emlékezve díjat alapítottunk (ebben oroszlánrésze van fiamnak, dr. Varga Zsombornak), amelyet évad végén, a Szigligeti Színház színpadán adunk át. Eddig négy színésztársunk részesült az elismerésben: Dobos Imre, Tasnádi-Sáhy Noémi, Meleg Vilmos és ifj. Kovács Levente vehette át a Varga Vilmos-díjat.

– Milyen előadásokat tervez az elkövetkező időszakra a – túlzás nélkül mondható – gigászi munkát végző művésznő?

– Nagyon nehéz most tervezni. Pedig az évad jól indult, több bemutatónk volt. Ám a híres vírus áthúzta minden elképzelésünket, és nem is látjuk még az alagút végét… De készülünk új előadásra, még ha nagyon nehéz is távlattalanul próbálni. Móra Ferenc írása alapján A szeretet az élet című előadás körvonalazódik, a trianoni év kapcsán egy irodalmi est, nem a szokásos sirámokkal, hanem inkább dokumentumok és irodalmi anyagok bemutatásával. És a legnagyobb terv, ami már a megvalósításhoz nagyon közel van, egy színháztörténeti gyűjtemény elkészítése és bemutatása. A Partiumi Keresztény Egyetem tulajdonában levő ingatlanban már szinte befejeződtek a felújítási munkálatok, a tárlók készen vannak, az anyag is gyűl a közelmúlt neves színészeiről – Papp Magda, Varga Vilmos, Csíky Ibolya, Mogyoróssy István, Belényi Ferenc, Halasi Erzsébet –, és a sornak nincs vége, mert még sokan vannak, akikre emlékeznünk kell. Folyamatosan dolgozunk Tavaszi Hajnal segítségével és a hozzátartozók áldozatos hozzájárulásával. Ennek az esztendőnek a tavaszára terveztük a megnyitást, de nagyon remélem, hogy ősszel ezzel kezdhetjük majd az évadunkat.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. július 19., péntek

Főként az otthon és otthontalanság témája foglalkoztatja a Sapientia filmszakának a kölcsönösség jegyében dolgozó hallgatóit

A Sapientia egyetem filmszakának végzősei alkotásaikban gyakran dolgoznak fel generációk közti konfliktust vagy kötődést, vagy a fiatal felnőtt korosztály kapcsolódási problémáit.

Főként az otthon és otthontalanság témája foglalkoztatja a Sapientia filmszakának a kölcsönösség jegyében dolgozó hallgatóit
2024. július 19., péntek

Tisztelője a magyar kultúrának, kiváltságnak tekinti verseskötete magyar fordítását Mircea Cărtărescu író, költő

Nagy tisztelője a magyar kultúrának, így műve magyar fordítása kiváltságot jelent Mircea Cărtărescu számára – jelentette ki az író, költő, esszéíró, a kortárs román irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja csütörtökön Csíkszeredában.

Tisztelője a magyar kultúrának, kiváltságnak tekinti verseskötete magyar fordítását Mircea Cărtărescu író, költő
2024. július 19., péntek

Új anyagi lehetőségekkel járhat, hogy nevet vált a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes

Háromszék Táncszínházként folytatja tevékenységét a 34 éve működő sepsiszentgyörgyi hivatásos társulat, a névváltoztatást Kovászna Megye Tanácsa – az intézmény fenntartója – legutóbbi tanácsülésén hagyta jóvá.

Új anyagi lehetőségekkel járhat, hogy nevet vált a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes
2024. július 18., csütörtök

Régizene csendül fel a háromszéki Esztelnek ferences kolostortemplomában is

Javában zajlik a Csíkszeredai Régizene Fesztivál, amely július 21-én zárul. Ehhez kapcsolódva, a fesztivál utolsó napján, vasárnap minden zenekedvelőt várnak a háromszéki Esztelnekre.

Régizene csendül fel a háromszéki Esztelnek ferences kolostortemplomában is
2024. július 18., csütörtök

Emblematikus gasztronómus, valamint egy magyar és egy román világhírű evezős emlékét elevenítik fel Tusványoson

Kövi Pál gasztronómus (1924 – 1998), valamint két világhírű evezős: Ivan Patzaichin (1949 – 2021) és Wichmann Tamás (1948 – 2020) emlékét is felidézik a július 23-28. között 33. alkalommal szervezett Tusványoson.

Emblematikus gasztronómus, valamint egy magyar és egy román világhírű evezős emlékét elevenítik fel Tusványoson
2024. július 17., szerda

A kolozsvári bíró és A Zördög: nyolc állomásos magyarországi turnén az Aradi Kamaraszínház

Tizenhat előadást tart Magyarországon az Aradi Kamaraszínház, amely 8 településen lép fel két produkciójával.

A kolozsvári bíró és A Zördög: nyolc állomásos magyarországi turnén az Aradi Kamaraszínház
2024. július 16., kedd

„Olvassunk Méhes Györgyöt, de ne legyenek róla elnevezett díjak” – Balázs Imre József irodalomtörténész az író ügynökmúltjáról

Nem befolyásolja a kollaboráns múlt felszínre kerülése Méhes György esetében az író által betöltött irodalomtörténeti helyet Balázs Imre József irodalomtörténész szerint.

„Olvassunk Méhes Györgyöt, de ne legyenek róla elnevezett díjak” – Balázs Imre József irodalomtörténész az író ügynökmúltjáról
2024. július 16., kedd

Új, Janovics című előadásával már augusztusban visszavárja közönségét, évadot értékelt a kolozsvári színház

Idén is mozgalmas évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház: a 2023/2024-es évadban négy bemutatóra és egy előbemutatóra került sor.

Új, Janovics című előadásával már augusztusban visszavárja közönségét, évadot értékelt a kolozsvári színház
2024. július 15., hétfő

Nem karanténban tartani, hanem egymásba oltani az egyes régiók magyar irodalmát – Tricikli fesztivál Szentgyörgyön

Kortárs magyar irodalomról, műfordításokról, a szocializmus okozta kollektív traumáknak a művészeten keresztüli feldolgozásáról is szó esett a három országban működő, ezúttal Sepsiszentgyörgyön rendezett Tricikli Fesztivál keretében.

Nem karanténban tartani, hanem egymásba oltani az egyes régiók magyar irodalmát – Tricikli fesztivál Szentgyörgyön
2024. július 15., hétfő

Kisvárosi miliők és bádogember: két nyári tárlat nyílik a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban

Két nyári kiállítás nyílik a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban: Incze János Dés (1909-1999), valamint az 1980-ban született Szabó András Kolozsváron alkotó művész munkáiból.

Kisvárosi miliők és bádogember: két nyári tárlat nyílik a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban