Egy magánszínház felnőttkora és hogyanjai – Kiss Törék Ildikó nagyváradi színművész a huszonhat éve működő Kiss Stúdióról

Egy magánszínház felnőttkora és hogyanjai – Kiss Törék Ildikó nagyváradi színművész a huszonhat éve működő Kiss Stúdióról

Az ember tragédiája, római szín a Kiss Stúdió előadásában

Fotó: Kiss Stúdió

A színházi világnapon töltötte huszonhatodik évét az első hazai magyar nyelvű magánszínház, a nagyváradi Kiss Stúdió. Az indulás örömeiről és nehézségeiről és immár a felnőttkort megért társulat megújulási lehetőségeiről beszélgettünk a Kiss Stúdió Színház alapító vezetőjével, Kiss Törék Ildikó színművésszel.

Molnár Judit

2020. május 23., 21:112020. május 23., 21:11

2020. május 23., 21:142020. május 23., 21:14

 – 1990 után megnyílt a szabad vállalkozói kedv előtt a világ, legalábbis nagyon sokan úgy éreztük. A színházalapítás viszont nem tartozott a hétköznapi tevékenységek közé, nem véletlen tehát, hogy csak négy év múlva, 1994-ben indulhatott útjára a nagyváradi színész házaspár, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos alapította magánszínház. Milyen lehetőség, célkitűzés adta meg az induláshoz elengedhetetlen energiát?

– Mindkettőnknek volt tapasztalata, hiszen az előző évtizedekben több magánestet készítettünk. Ez amolyan „csináld magad” akció volt, nem kaptunk az úgynevezett anyaszínháztól semmiféle támogatást, de ha sikerült egy-egy produkció, akkor átvették, és a repertoárba illesztették. Éjjel lehetett próbálni a színpadon, de azt sem mindig, hiszen fogyasztottuk az energiát, magunk találtuk ki a jelmezt, díszletelemet, a forgatókönyvet stb.

Volt tehát tapasztalatunk, szerintem bátorságunk is lett volna, sőt ha akkor az elején indulunk el, sokkal szerencsésebbek lehettünk volna. De hát engem elkapott a nagy közösségi láz, az RMDSZ kulturális alelnöke voltam, készítettem a programokat, szerveztem, átfogó terveket készítettem. Aztán rájöttem, a napi politika mindent elborít, és akkor kezdtünk abban gondolkodni, hogy indítsuk el a magánszínházat, illetve „kis” színházat.

Idézet
Istenem, mennyi ellendrukker volt! Minek ez, kinek kell, miért épp mi , stb. Szerencsére nem törődtünk vele. Talán ha tudjuk, mennyi nehézség vár ránk, nem kezdünk bele. De szerencsére nem tudtuk, így aztán egyik előadás után jött a másik, mindig ki kellett találni a „hogyanokat”. Pénzünk nem volt, de energiánk rengeteg.

Az első évfordulóra készültünk Molnár Ferenc Cukrászné darabjának bemutatására (id. Kovács Levente rendezte). Elindultam a gyerekműsorral a Székelyföldre, és a filléres bevételekből tudtunk sok mindent kifizetni. És egyszer csak az ötéves évfordulónál tartottunk.

– Egy művészeti intézmény, jelesül színház vezetése nem volt a házaspár számára ismeretlen, hiszen 1990 előtt, a legnehezebb időszakban ön vezette a Nagyváradi Állami Színház magyar tagozatát, 1990 után pedig, ha jól tudom, Varga Vilmost beválasztotta a társulati tagság abba a triumvirátusba – Hajdu Géza és Miske László mellé –, amely rövid ideig irányította a tagozat munkáját. Az azonos tevékenységi terület ellenére viszont a magánszínház egészen más jellegű munkát, elgondolást, tervezést, gyakorlati kivitelezést jelentett. Melyek voltak az indulás várt, de különösen a meglepetésszerűen jelentkező nehézségei, és mikor kezdtek nyilvánvalóvá válni a vállalkozás sikerei?

– Vilmos nem volt tagja az 1990 utáni triumvirátusnak, ő legfeljebb művészeti tanácstagként működött néha. Mindig ódzkodott a vezetéstől, én is úgy lettem még 1980-ban a magyar társulat vezetője, hogy őt kérték fel erre a feladatra, de ő elhárította, és engem ajánlott… Ám visszatérve a kérdésre, az első öt év után már éreztük, hogy kezdenek elfogadni a különböző „berkekben”.

Mert a közönség mindvégig velünk volt. Mondhatnám, ha nem lett volna állandó támogató nézőseregünk, soha nem tudtuk volna megérni a 25 esztendőt.

Az első látványos siker a Kárpát-medencei Stúdiószínházi Fesztivál volt, majd ennek a második kiadása. A legátfogóbb momentum viszont Madách művének bemutatása! És ekkor már közelítettünk a 10 éves évfordulóhoz. Évadonként nagyon sok előadásunk volt, előfordult, hogy 107 alkalommal léptünk fel, nemcsak Nagyváradon, hanem turnékon a különböző településeken, Erdélyben, Magyarországon, majd Európában.

Persze néha úgy éreztük, nincs tovább, amikor semmi nem jött össze, főleg a pénz, az irdatlan adminisztráció és a még mindig nagyszámú fanyalgó miatt. Aztán valahogy átvészeltük ezeket a periódusokat, és mint aki nem tud leállni, tovább folytattuk, mondván, no, még ezt az egyet elkészítjük, aztán abbahagyjuk… Így telt el a negyedszázad.

Galéria

Ketten az úton. Kiss Törék Ildikó és a néhai Varga Vilmos

Fotó: Kiss Stúdió

– Az indulás óta eltelt évek alatt hogyan alakultak a kezdeti műsortervek, mennyire tudták teljesíteni az önmaguk elé tűzött célokat, körülbelül milyen arányt mutatnak a nagyváradi, illetve a más helységekben megtartott előadások?

– Az első öt esztendő alatt kristályosodott ki, hogy nekünk nem lehet célunk nagyszínpadi művek, előadások bemutatása. Nemcsak azért, mert nem volt társulatunk, és csak néhány kollégát tudtunk szerződtetni az egyes műsorokhoz, hanem azért is, mert rájöttünk, a hajdani magánestek hangulatát kell visszavarázsolnunk a mi színházacskánk tereire.

Idézet
Ez a fizikai és lelki közelség másfajta játékot igényelt, sokkal őszintébbet, hiszen semmit sem lehetett „takargatni”. Így alakult az az általunk színpadi játéknak nevezett forma, amelyet azóta is vállalunk.

Voltak elképzeléseink, amelyek nem valósultak meg, például a Csongor és Tündét próbáltam néhány szereplővel megoldani, a Kaláka-tag Gryllus Dániel zenét is szerzett, de nem sikerült, így lemondtam róla. Máig sajnálom. Viszont Az ember tragédiája maradéktalanul sikerült, köszönhetően Vilmos nagyszabású munkájának. Nemcsak azzal, hogy Madách szövegét végig tiszteletben tartva úgy alakította ki a „forgatókönyvet”, hogy a három főszereplő mellett két színésznő és három színész minden szerepet eljátszhatott, de ő tervezte meg a hordozható színpadot, kereste a megfelelő zenei kísérőanyagot, és megrendezte az előadást. Mikor már nem tudtuk ezt a nagyszabású és számunkra népes alkotói gárdát finanszírozni, néhány esztendő után újra nekiveselkedett, és elkészült az oratóriumváltozat, és ennek is nagy sikere volt.

De hadd említsem meg az irodalmi esteket, a váradi diákokkal közösen tartott sorozatokat, a nagy előadásszámot elért Wass Albert-estünket, a Máraira emlékezőt, a Mátyás királyt és korát színpadon megjelenítő reneszánsz játékot, az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot pódiumra vitt előadást, az új Ady-műsort, Az Illés szekerén címmel. És még folytathatnám a sort, hiszen évadonként hét-nyolc új bemutatót tartottunk.

– Varga Vilmos 2016-ben bekövetkezett halála alapvetően megváltoztatta a Kiss Stúdió Színház működését, de semmiképpen sem szüntette meg. Talán az indulásnál is nehezebb feladat volt pótolni az egyre ígéretesebben épülő, egyre ismertebb intézményi konstrukció két tartóoszlopa közül kihullott egyik hiányát. Hogyan, milyen irányban változott az utóbbi években a felvállalt és a törzsközönség által elvárt stúdiómunka?

– Vilmos hiánya alapvetően megváltoztatta a munkát. Az első időkben nehezen találtam magamra. Szerencsére voltak segítőim, elsősorban az évek során kialakult törzsközönség, nemcsak itt, Nagyváradon, de máshol is, akik újra meg újra meghívtak, tehát dolgozni kellett tovább. Nagy segítség partnerként Meleg Vilmos, időnként Fazakas Márton Erzsébet és Miske László, akik a különböző előadásokban felléptek.

Folytattuk a sikeres irodalmi esteket, a rendhagyó megemlékezéseket, a tavalyi évadban pedig sikerült méltóan megünnepelni fennállásunk 25 éves évfordulóját, gálaműsorokkal, meghívottakkal, a Villányi Zoltán által elkészített film bemutatásával, a negyedszázadot megörökítő könyv megjelentetésével. És Vilmosra emlékezve díjat alapítottunk (ebben oroszlánrésze van fiamnak, dr. Varga Zsombornak), amelyet évad végén, a Szigligeti Színház színpadán adunk át. Eddig négy színésztársunk részesült az elismerésben: Dobos Imre, Tasnádi-Sáhy Noémi, Meleg Vilmos és ifj. Kovács Levente vehette át a Varga Vilmos-díjat.

– Milyen előadásokat tervez az elkövetkező időszakra a – túlzás nélkül mondható – gigászi munkát végző művésznő?

– Nagyon nehéz most tervezni. Pedig az évad jól indult, több bemutatónk volt. Ám a híres vírus áthúzta minden elképzelésünket, és nem is látjuk még az alagút végét… De készülünk új előadásra, még ha nagyon nehéz is távlattalanul próbálni. Móra Ferenc írása alapján A szeretet az élet című előadás körvonalazódik, a trianoni év kapcsán egy irodalmi est, nem a szokásos sirámokkal, hanem inkább dokumentumok és irodalmi anyagok bemutatásával. És a legnagyobb terv, ami már a megvalósításhoz nagyon közel van, egy színháztörténeti gyűjtemény elkészítése és bemutatása. A Partiumi Keresztény Egyetem tulajdonában levő ingatlanban már szinte befejeződtek a felújítási munkálatok, a tárlók készen vannak, az anyag is gyűl a közelmúlt neves színészeiről – Papp Magda, Varga Vilmos, Csíky Ibolya, Mogyoróssy István, Belényi Ferenc, Halasi Erzsébet –, és a sornak nincs vége, mert még sokan vannak, akikre emlékeznünk kell. Folyamatosan dolgozunk Tavaszi Hajnal segítségével és a hozzátartozók áldozatos hozzájárulásával. Ennek az esztendőnek a tavaszára terveztük a megnyitást, de nagyon remélem, hogy ősszel ezzel kezdhetjük majd az évadunkat.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. május 10., péntek

Teniszpálya alatt találták meg a ferencesek fél évezrede eltűnt templomát Visegrádon

Teniszpálya alatt találták meg a ferencesek fél évezrede eltűnt templomát Visegrádon – közölte a magyarországi Nemzeti Régészeti Intézet a közösségi oldalon.

Teniszpálya alatt találták meg a ferencesek fél évezrede eltűnt templomát Visegrádon
2024. május 10., péntek

Erdélyi teátrum is vendégszerepel a budapesti Nemzeti Színházban

Magyar klasszikus és kortárs darabok, vidéki és külhoni magyar társulatok is helyet kaptak a budapesti Nemzeti Színház májusi műsorában; Marosvásárhelyről, Székesfehérvárról és Szombathelyről érkeznek vendégelőadások Budapestre.

Erdélyi teátrum is vendégszerepel a budapesti Nemzeti Színházban
2024. május 10., péntek

Lefkovicsék Romániában is gyászolnak: számos erdélyi helyszínen vetítik az új magyar filmet

Május 17-től szerepel a romániai mozik műsorán Breier Ádám egyedi hangú debütfilmje, egy keserédes magyar dramedy a gyászról, a családról és arról, hogy mindig mindenkinek igaza van.

Lefkovicsék Romániában is gyászolnak: számos erdélyi helyszínen vetítik az új magyar filmet
2024. május 09., csütörtök

Szabédi László költőre emlékeznek a kincses városban és szeretett mezőségi falujában

Benedek Elek nyomában címmel szervezik meg a Szabédi-napokat pénteken Kolozsváron, szombaton pedig a Maros megyei Szabédon.

Szabédi László költőre emlékeznek a kincses városban és szeretett mezőségi falujában
2024. május 09., csütörtök

Páratlan lehetőség az erdélyi magyar, román és magyarországi színészpalánták számára a csíkszeredai Unscene

Erdélyi magyar, magyarországi, valamint román színi egyetemekről érkeztek színis hallgatók a csütörtökön kezdődött csíkszeredai Unscene fesztiválra, ahol vizsgaelőadásokkal mutatkoznak be.

Páratlan lehetőség az erdélyi magyar, román és magyarországi színészpalánták számára a csíkszeredai Unscene
2024. május 09., csütörtök

„Ki vagy te itt, ebben a világban?” – Marosvásárhelyen nyílik tárlat Polcz Alaine erdélyi születésű író, pszichológus emlékére

A Maros Megyei Múzeum Történeti Osztályának várbeli épületében május 17-én, pénteken 17 órakor nyílik a Polcz Alaine (1922–2007) neves magyar pszichológus és író tiszteletére a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) által rendezett vándorkiállítás.

„Ki vagy te itt, ebben a világban?” – Marosvásárhelyen nyílik tárlat Polcz Alaine erdélyi születésű író, pszichológus emlékére
2024. május 09., csütörtök

A kortárs magyar dráma ünnepe: erdélyi színházak is bemutatkoznak a debreceni Deszka Fesztiválon

Tizenötödik alkalommal rendezi meg az idén a debreceni Csokonai Színház, a Vojtina Bábszínház és a Drámaírói Kerekasztal a kortárs magyar dráma ünnepét, a Deszka Fesztivált, amely csütörtökön kezdődik a cívisvárosban – jelezték a szervezők az MTI-nek.

A kortárs magyar dráma ünnepe: erdélyi színházak is bemutatkoznak a debreceni Deszka Fesztiválon
2024. május 09., csütörtök

Talpra, kolozsvári! – Petőfi örök aktualitását szemlélteti a kincses városban megnyílt kiállítás

Kolozsvárra érkezett a Petőfi 200 című kiállítás, mely 2023 januárjában, a költő születésének hónapjában indult útjára a székelyudvarhelyi Művelődési Házból, majd Erdély több települését is bejárta.

Talpra, kolozsvári! – Petőfi örök aktualitását szemlélteti a kincses városban megnyílt kiállítás
2024. május 08., szerda

Miniatűr színházi világba vezet Bagossy Levente díszlettervező Aradon nyíló makett-kiállítása

Bagossy Levente Jászai Mari-díjas díszlettervező makettjeiből nyílik kiállítás az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színházban.

Miniatűr színházi világba vezet Bagossy Levente díszlettervező Aradon nyíló makett-kiállítása
2024. május 08., szerda

„Minden korban a küszöbön áll a borzalom”: Albert Camus A félreértés című abszurd drámájának premierje Kolozsváron

A Kolozsvári Állami Magyar Színház új premierje Albert Camus A félreértés című abszurd drámája Mihai Măniuțiu rendezésében, a bemutatót szerdán este 8 órától a nagyszínpadon kialakított stúdiótérben láthatja a közönség.

„Minden korban a küszöbön áll a borzalom”: Albert Camus A félreértés című abszurd drámájának premierje Kolozsváron