Dokumentumfilm a Philharmonia Hungarica útjáról

A Philharmonia Hungarica szimfonikus zenekar Rozsnyai Zoltán karmester vezetésével alakult meg az ötvenes évek végén Ausztriában, Doráti Antal és Yehudi Menuhin patronálásával meghódította szinte az egész világot. De hiába lettek világhírűek, otthon a rádió nem játszotta felvételeiket, a magyar lexikonokból kihúzták a nevüket, s a rendszerváltozásig tiltólistán voltak, nem léphettek fel. A dokumentumfilm az elhallgatott zenekar megalakulásától megszűnéséig követi az emigráns zenészek útját. A disszidens banda „bűne” csupán annyi volt: muzsikáltak…

A zenekar története méltó a megfilmesítésre: rádióban tettek közzé felhívást, hogy muzsikusokat keresnek az újonnan alakuló zenekarba. Több mint százan jelentkeztek a korszak meghatározó magyar zenekaraiból emigrált művészek közül. Olyan szervezetek támogatták őket, mint a Nemzetközi Menekültügyi Bizottság, az amerikai Rockefeller és Ford Alapítvány, valamint a francia Kultúra a Szabadságért.

A zenekar gazdasági vezetője, Csobádi Péter a Psalmus Hungaricus című Kodály-mű mintájára javasolta a Philharmonia Hungarica nevet, amelyet 1957 elején vettek fel. Yehudi Menuhin hegedűművész azzal is melléjük állt, hogy szólófellépéseket vállalt velük. Az ugyancsak emigráns karmestert, Doráti Antalt tiszteletbeli elnökké választották.

Rozsnyai mellett Ungár Tamás másodkarmesterként segítette tevékenységüket. A bécsi Konzerthausban 1957. május 28-án debütáltak, hatalmas sikert aratva, Starker János csellóművész vendégszereplésével. Sikert sikerre halmoztak. Hatalmas változást jelentett a zenekar életében a Ruhr-vidéki bányászváros, Marl, ahol állandó próbatermet kaptak, s a tagoknak még lakásokat is építettek. Amikor Rozsnyai elment New Yorkba, helyét a görög Miltiadesz Caridisz vette át.

A menekült zenekar két évtizeden át tartó sikerszériája következett ezután. Európai és amerikai turnék sokasága, a düsseldorfi és kölni operaházak állandó vendégei voltak, s megannyi lemezfelvételt készítettek – a magyar zenekultúra nagyköveteiként. Leghíresebb a 48 lemezből álló, számos díjat nyert Joseph Haydn-kollekció, amely a zeneszerzőnek mind a 104 szimfóniáját tartalmazza, és amelyen szintén Doráti Antal vezényelt.

A fényes karriernek a pénztelenség vetett véget. A hetvenes évek közepétől elapadtak forrásaik, ugyanis a német állam 2001-ben megszüntette támogatásukat. Az új karmesterek sem váltak be, így 2001. április 22-én Düsseldorfban elbúcsúztak a maroknyi közönségtől, a kétezer férőhelyes koncertteremben mindössze 150-en ültek. Ebben az évben már posztumusz kapta meg a 45 éves zenekar az Európai Kultúráért díjat.