2010. február 10., 09:262010. február 10., 09:26
A főszereplő a Renée Zellweger által alakított gyermekvédelmis szakember, Emily (Zellwegernek amúgy nem ez az első horrorszerepe: fiatalon játszott A texasi láncfűrészes visszatér című filmben), aki a szüleik által bántalmazott gyerekekkel foglalkozik, és többek között az ő döntésén is múlik, hogy elrendezhető-e a konfliktus, vagy elveszik a gyereket a szülőktől, hogy nevelőszülőknél helyezzék el őket. (Mindez meglehetősen hátborzongató: a „szabadság honában”, ahol ezrek vonulnak az utcára kommunizmust kiáltva, amiért Obama be kívánja vezetni a mindenkire érvényes állami egészségbiztosítási rendszert, teljesen természetesnek tekintik, ha annak nyomán, hogy a gyerek iskolai teljesítménye visszaesik, a családot meglátogatja az állam küldötteként a gyermekvédelmi hatóság képviselője, és dönt arról, hogy egyben maradhat a család vagy sem).
Emily legújabb ügyében egy furcsa szülői párral kerül szembe, amely - mint kiderül - meg akarja ölni egyetlen kislányát, Lilithet. Emily az utolsó pillanatban megmenti a kislány életét, és magához veszi, ám lassan rájön, hogy valójában nem a szülőkkel van gond, hanem Lilithtel - de nem kicsit, hanem nagyon.
Alvart életrajza szerint gyerekkorában rendkívül vallásos neveltetésben részesült, olyannyira, hogy még moziba sem igen engedték el, tehát az aktuális filmpremierekkel legfeljebb olvasmányélmények szintjén ismerkedhetett meg -, talán ezért érzett különös vonzalmat az Antikrisztus-téma iránt. Persze az Ómen alapmotívuma már több filmből is visszaköszönt - lásd a Rosemary gyermeke vagy Az ördögűző -, de A 39-es ügy az a film, amely a leginkább emlékeztet az „alapműre”. Már csak a negatív szereplő névválasztása miatt is: az Ómenben Damiennek hívják a „sátán fattyát”, amibe nem nehéz belelátni a démonnal való hasonlóságot, Alvart kiskorú antagonistája pedig már direktebb „keresztségen” esett át: Lilith a sumér és akkád mítoszokban nőnemű démon, és a zsidó mitológia is átvette - eszerint ő volt Ádám első felesége, aki azonban nem volt hajlandó alávetni magát Ádám parancsainak.
A történet is az Ómenhez hasonló szál mentén bontakozik ki: Lilith ártatlan, a hozzá hasonló tízéves kislányoktól semmiben sem különböző gyereknek néz ki, aki körül azonban egyre több rejtélyes haláleset történik, míg végül nevelője, Emily rádöbben, hogy egy pokoli teremtménnyel áll szemben. Éppen ezért, mivel ennyire követi az alapul szolgáló film sémáit, A 39-es ügy nem igazán tekinthető eredeti alkotásnak. Jodelle Ferland Lilith szerepében ugyan valóban képes néha hátborzongató érzést kelteni, ám ezt a film olcsó, hatásvadász elemei, amelyek kizárólag azt szolgálják, hogy a néző már rögtön a történet elején több ízben is infarktus közeli állapotba kerüljön, kioltják. Alvart megpróbálja ugyan adagolni rafináltabb eszközökkel is a feszültséget, és ez egy darabig talán sikerül is, ám mégis, valahogy mindvégig érezni, hogy ezt az egészet nem kell komolyan venni, mivel az Ómennel ellentétben itt nem az a cél, hogy a szüszpanszot a zárójelenet után is fenntartsák - hiába is várjuk, hogy több, kétségbeejtő menekülés után Lilith az utolsó másodpercekben is vészjósló, önelégült mosollyal nézzen a kamerába. A történetet szépen rövidre kell zárni, nehogy a néző szájában megkeseredjen a diétás kóla, így aztán mindenki megkönnyebbülve léphet ki a vetítőteremből. Már csak azért is, mert nem látott mást, csupán egy közepesre sikerült majdnem-remake-et, ami garantáltan nem fekszi meg a gyomrát.
A 39-es ügy (Case 39. Amerikai horror, 2008, 115 perc). Rendezte: Christian Alvart. Producer: Lisa Bruce, Steve Golin. Szereplők: Renée Zellweger, Jodelle Ferland, Ian McShane, Bradley Cooper, Kerry O\'Malley, Callum Keith Rennie. Írta: Ray Wright. Kép: Hagen Bogdanski. Zene: Michl Britsch. Értékelés az
1-10-es skálán: 6
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Sólyom Jenő Széchenyi-díjas fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja vehette át az Akadémiai Aranyérmet az MTA 199., ünnepi közgyűlésének hétfői ülésén.
Szerelmi történetbe ágyazva a magyar néptáncot mutatja be a Magyar menyegző című játékfilm, a kalotaszegi világba betekintést nyújtó alkotás várhatóan jövő év elején kerül a mozikba.
Mihail Afanaszjevics Bulgakovnak A Mester és Margarita című művéből készült előadás premierjét tartja pénteken a szatmárnémeti Harag György Társulat.
A bukaresti „I.L. Caragiale” Színház és Filmművészeti Egyetem (UNATC) nemzetközi konferenciát és workshopot szervez, melynek tematikája az úgynevezett „oktatófilmek” felhasználási gyakorlata a volt szocialista országokban.
A romániai magyar színházakról és az IFesztről is szó esett a Nemzeti Kisebbségi Színházak Nemzetközi Találkozóján, de felmerült egy budapesti helyszínű erdélyi fesztivál lehetősége is.
Film- és könyvbemutatóval tisztelegtek Janovics Jenő, a magyar filmgyártás úttörőjének munkássága előtt a kolozsvári Művész moziban. A magyar film napja alkalmából szervezett eseményen a „Szamos-parti Hollywoodba” kaphattak betekintést az érdeklődők.
Magyarország és Európa egyik legeredetibb és legkeményebb underground együttesének, a Vágtázó Halottkémeknek a koncertje is szerepel a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) programjában.
Bár a világon az egyik legnagyszerűbb dolog a tánc, hiszen egyetemes, mindenki számára befogadható „nyelv”, amely az életerőt és az életörömöt hordozza, a virtuális „nézelődéshez” szokott mai társadalom ellustult – jelentette ki Könczei Csongor.
A Déryné Program Határtalan alprogramja részeként a magyar nyelvű színjátszás válik elérhetővé Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság és Erdély mintegy 60, magyarok által lakott településén – jelentette be Novák Irén.
A népi együtt muzsikálás és éneklés nemcsak közösségi élményt, de életformát is jelenthet – mondta el az Erdélyben több helyszínen működő Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány (EHHA) kolozsvári intézetének kulturális szervezője, Nagy Kata.
Látogatottsági adatok