Az Ipekakuána című kötet félig irodalom, félig dokumentum, a cím egy gyógynövény neve, amivel a szerző gyógyszerész nagymamájának emlékére is utal
Fotó: Kájoni János Megyei könyvtár/Facebook
Ipekakuána, avagy baróti feljegyzések címmel jelent meg a csíkszeredai Bogdán Mária Emese második könyve a baróti Tortoma Kiadó gondozásában. A kötet születéséről, a félig irodalom, félig dokumentum műfajú írásokról, a családi emlékekről a szerzőt kérdeztük, aki tornatanárként fordul szenvedéllyel az írás, az irodalom felé.
2023. május 07., 18:522023. május 07., 18:52
Az Ipekakuána című kötetet már bemutatták tavaly novemberben Baróton, hétfőn pedig a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében ismerhette meg a közönség. Bogdán Mária Emese – aki foglalkozására nézve testneveléstanár – nem először jelentkezik rövidprózai kötettel, A padlás angyala című novelláskötete 2020-ban jelent meg.
A könyv első felében Ígéret címmel édesapja emlékiratát bocsátja közre, amely erdővidéki, baróti eseményeket idéz fel a múlt század derekáig.
A kötet második részében saját emlékeit osztja meg olvasóival a szerző, A mi utcánk fejezetcím alatt. A szerzőt arról kérdeztük, hogy tornatanárként mi vonzotta a művészetek, az írás, az irodalom felé. Mint mondta, mindig is vonzotta őt az irodalom, eredetileg magyar-angol szakra készült a középiskola után, de közben jelen volt az életében a gyorskorcsolya, az edzőtáborok miatti hiányzások, és végül nem mert felvételizni angoltudásának hiányosságai miatt.
Gyermeki látásmóddal csodálkozni rá a világra
„Édesanyám bánatára a testnevelés mellett döntöttem. Aztán a sors úgy hozta, hogy a testnevelési egyetemet alig tudtam befejezni térdsérüléseim és két térdműtétem miatt, de valahogy a sok kudarcélmény után mégis „kiképződtem bukfenctanárnak” – fogalmazott. Az immár nyugdíjas tanárnő kifejtette,
Bogdán Emese a családja szülőhelyén, gyermekkora helyszínén, az erdővidéki Baróton tartott könyvbemutatón
Fotó: Bogdán Emese/Facebook
„Nem tudom meghatározni, hogy mikor, vagy miért, csak kezdtem érezni, hogy vannak dolgok, amelyek kikívánkoznak belőlem. De nem csak kikívánkoznak, hanem kényszerítenek, hogy másoknak is megmutassam. Hát így kezdődött” – emlékezett vissza Bogdán Emese. A szerző családjától korántsem idegen a művészetek felé való fordulás, hiszen az öccse Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze, aki számos rangos romániai és magyarországi szakmai díj birtokosa.
A padlás angyala című első kötet novellái, elbeszélései gyimesi, erdővidéki történetekből és egyszerű mindennapi rezzenésekből, eseményekből, mozzanatokból álltak össze.
„Többen azt jelezték vissza, hogy „alapból lementem gyermekbe”, s ebben van valami igaz. Én is úgy érzem, hogy sokszor jól esik gyermekszívvel, naivan csak úgy rácsodálkozni valamire, gyakran érzem úgy, hogy makacsul ragaszkodok valamihez, mint egy gyermek, hogy nekem van igazam” – vallotta be a szerző. Mint mondja, most megjelent, második kötete, az Ipekakuána nem indult családi történetnek, aztán mégis az lett belőle valamilyen vonatkozásban. „Néhai édesapámnak tett ígéretemet váltottam be vele, kérésére lejegyeztem az ő erdővidéki emlékeit, majd felidéződtek a sajátjaim – ugyanazzal a tájegységgel kapcsolatban. Így kirajzolódott két korszak jellegzetes, humoros történeteivel, jeles személyiségeivel, vagy tragédiájával. Ez a könyv félig irodalom, félig dokumentum: emléket állít egy olyan Barótnak ami már nincsen” – fejtette ki a szerző. Kérdésünkre, hogy
„Boldogok voltunk, pedig nagy szigorúsággal neveltek”
Bogdán Emesétől azt is megkérdeztük, hogy az ilyen típusú családi történetek, emlékek megírásával vajon tükröt tart-e mások elé abban a tekintetben, hogy egy hasonló jellegű kötet ösztönözhet-e arra olvasókat, hogy másként nézzenek saját családjuk történetére, valamint hogy megőrizzék írásban értékes élményeiket, történeteiket az utókor számára.
Dedikálás az Ipekakuána című kötet baróti bemutatóján tavaly novemberben
Fotó: Bogdán Emese/Facebook
A szerző azt mondta, ami a családi vonatkozást illeti, nem gondolt arra, hogy tükröt mutasson, vagy másokat ösztönözzön családfa-kutakodásra, vagy valami hasonlóra, de a kérdést hallva utólag kicsit másként látja. „Azt mondom, hogy megéri egy kicsit visszatekinteni, sőt bárkinek visszamenni a családja múltjába, mert olyan más világot hoz fel, amiből tanulhatunk.
– emelte ki a szerző.
Mint sorolta: jóakarat, a jóra való igyekezet, erkölcs, összetartozás, becsületes munka, küszködés, szenvedés, őszinte jó humor minden nehézségben – ez volt jellemző az akkori világra.
A szerző azt mondta, ez köszön vissza a dédszülők történeteiből, de nemcsak a régi emlékekből, hanem az ő erdővidéki vakációinak emlékeiből is, amik abból a korszakból származnak, amikor már Csíkba kötözött a család.
„Szép gyermekkorunk volt az „átkosban” is. Boldogok voltunk, pedig nagy szigorúsággal neveltek, de azért haramiák is maradtunk sokszor. Más volt az értékrend, voltak szabályok, viselkedni kellett, mert ha nem, megszóltak.
tisztelni a felnőtteket, igazat mondani” – emlékezett a szerző. Rámutatott, ez volt a norma Baróton és nem csak az ő családjában – ilyen volt az életvitel akkor.
Beszédes, barátságos és szerény az erdővidéki ember
„Gondolom, nem erdővidéki sajátosság volt ez, más erdélyi vidékeken is hasonlóan éltek és éreztek azokban az időkben az emberek, de én ott éltem meg mindezt. Sok színes esemény, humoros vagy szomorú történet idéződött fel a könyvben. Az erdővidéki ember beszédes, barátságos, segítőkész és szerény. Én ezzel maradtam, ezzel az érzülettel élek” – fejtette ki a szerző. Mint mondta,
„Aki elkötözik onnan, ahová leküldték, az számol ezzel s nem érzékenykedik, de tapasztalnia kell, hogy időnként visszavonzza a múltja, a származása, a táj, az emberek melegsége oda, ahol meglátta a napvilágot, s ahová a rendeltetése szólt” – fogalmazott a szerző.
A brazíliai gyógynövény neve mint a székely gyermekek mondókája
Azt is megkérdeztük Bogdán Emesétől, mit jelent a sokak számára talán ismeretlenül csengő szó, ami a kötet címét adta. A szerző elmondta, az ipekakuána – latin neve Carapichea ipecacuanha – Brazíliából származó, útszéli gyökér, jelentése: a gyökér, ami beteggé tesz. „A növény az első világháború idején került Erdélybe, Erdővidékre is, hánytatásra és köptetőként alkalmazták katonáéknál. Hogy miként került a kötetem címébe?
– fejtette ki Bogdán Emese.
Mint mondta, mivel különösen csengett az ipekakuána szó – akárcsak ma is a székely fülnek az idegen kifejezések – rámondták a köptetőre, amit egyenesen csodaszernek tartottak. A könyvben többször is előfordul a szó, ezért jött az ötlet hogy ez legyen a címe. „A bújócskához nagyanyám köptető szirupjának nevét is kiszótagoltuk, nem tudtuk a jelentését, de szajkóztuk, amíg bírtuk:
– és akire az utolsó szótag esett, az volt a kieső a játékból” – mondta el a szerző.
Magyarországon is napvilágot láttak a népszerű angol írónő, Jane Austen levelei Vallasek Júlia fordításában, szerkesztésében. A kolozsvári műfordító az Austen regényeiből, leveleiből fölsejlő, kétszáz évvel ezelőtti világ „sűrű realista légköréről” beszélt a Krónikának.
Nem bujkál szomorúság a hangjában, elfogadja azt, amit az élet kínál, és minden percét családjának, hobbijának szenteli. Besegít unokái nevelésébe, gondozza 92 éves édesanyját, s közben kutatja a múltat. Szántó-Juhász Lili fogadott otthonába.
Életének 88. évében elhunyt Paulovics László szatmárnémeti születésű, évtizedekig Németországban élő, majd Szentendrén megtelepedett festő- és grafikusművész, díszlettervező – közölte pénteken Szatmárnémeti polgármesteri hivatala.
B. Kovács András sepsiszentgyörgyi szerző Bukaresti napló I.-II., 1978-1988 című kötetét mutatják be Kolozsváron.
A Székely Kalendárium 2025. évre szóló kiadása már kapható lapárusuknál és az ismertebb könyvesboltokban. Székelyföld kincsestárának sorban huszonkettedik kötete szokásához híven színes, változatos tartalmat kínál olvasóinak.
A Kolozsvári Magyar Opera Puccini-sorozatának következő darabja a Manon Lescaut című előadás, amit csütörtökön láthat a közönség. Az előadást beharangozó gondolatokat közöljük.
Multikulturális helyszínen tartják a romániai kisebbségi társulatok találkozóját, a vasárnapig tartó Ifesztet. Szatmárnémeti pezsgő fesztiválhangulattal várja a kétévente megszervezett, ismét a Harag György Társulat tereiben zajló interetnikai szemlét.
Vecsei H. Miklós színművész és QJÚB nevű csapata erdélyi turnéra indul. Az első állomás Kolozsvár.
Kolozsvár emblematikus épületét, a volt Központi Szállót járhatták be kedden délután az érdeklődők. A magyar néptáncoktatás, a hagyományőrzés egyik erdélyi fellegvárának szánt impozáns, felújított épület történetiségét művészettörténész ismertette.
Borsodi L. László csíkszeredai költő, irodalomtörténész, kritikus, tanár kapta az Év szerzője díjat a 30. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron – közölték szombaton a rendezvény szervezői.
Ifj. Vidnyánszky Attila rendezései elképesztően sodró erejűek, dinamikusak és „fiatalosak”, de mély gondolatiságúak is, így óriási az esélyük, hogy megszólítsák az ifjú generációkat.
A minap mutatták be azt az albumot, amely az aradi Kölcsey Egyesület újkori történetének egyik sikeres rendezvénysorozatát, a Kölcsey Galéria 2013 és 2023 közötti képzőművészeti kiállításait foglalja össze.
szóljon hozzá!