Belépés egy megszűnő, időtlen világba

•  Fotó: Dan Buldus

Fotó: Dan Buldus

INTERJÚ – Egyszerre jeleníti meg az eldugott hegyvidéki falvak és a kommunista ipari örökség pusztulásának hangulatát Vakarcs Loránd fotóművésznek a kolozsvári IAGA galériában megnyílt Land(e)scape című tárlata. A sajtófotósként is elismert fényképészt, lapunk volt munkatársát a többéves projektről kérdeztük.

Pap Melinda

2017. január 26., 16:022017. január 26., 16:02


– Sajtófotósként dolgozol, fontos közéleti lapoknak, de sportújságnak is fotóztál, jelenleg a Sinteza folyóiratnak fényképezel. Eközben dokumentarista fotósnak tartod magad, szabadidődben ezzel foglalkozol. Mi a különbség a kettő között?

– A fotóról eleve el lehet mondani, hogy dokumentarista, mindig dokumentál valamit. A sajtófotóban is megvan a dokumentarista jelleg, így hasonlít a két terület. Mégis különbözik, hiszen a mostani kiállítás anyaga négy-öt éves lejáratú projekt. Az igazi dokumentarista fotó az, amikor egy témát sok ideig, akár éveken keresztül nyomon követ az ember, addig fotózza, amíg összeáll az anyag. A sajtóban egy megadott időpontig el kell küldeni a képeket, függetlenül attól, hogy folytatódik-e az esemény. És közben lemaradhatsz mozzanatokról, mert le kell tölteni és elküldeni a fotókat. A dokumentarista fotó esetében nincs ilyen, kimész a helyszínre és reggeltől estig fotózol, vagy akkor mész ki, amikor jók a fényviszonyok, és ha megtetszik valami, utólag többször visszamész.

– Honnan jött a késztetés, hogy a dokumentarista fotózás irányába indulj el?

– Mindig úgy éreztem, a személyes fotók jobban kifejezik a gondolkodásmódomat, hiszen azt fotózok, amit szeretek. A sajtófotóval ellentétben itt nem mondja meg senki, hogy mikor, hol, mit és miért kell fotózni, hanem belső indíttatásból csinálom. Régebb főleg az eldugott falvak érdekeltek, utólag, rá két-három évre láttam, hogy a kommunizmusban épült gyárakat, üzemeket eladták és lebontják. Ezt is meg akartam örökíteni. Ebben a sorozatban tehát két párhuzamos vonal van, egyik a hagyományos vidéki táj, az eldugott hegyvidéki falvak világa, a másik az iparé. Főleg Fehér és Hunyad megyében jártam, olyan településeken, ahol csupán négy-öt lakos él, az eltűnőfélben lévő életmódot akartam megörökíteni, az utolsó embereket a hegytetőn. És ezzel párhuzamosan a gyárakat, amelyek szintén eltűnőben voltak, sok azóta el is tűnt.

– A tárlat címében – Land(e)scape – benne van a menekülés is. Menekülés volt számodra ez a pár év?

– Így is lehet értelmezni, bár inkább a szójáték miatt került bele a címbe. Az anyagban elsősorban a tájakról van szó, de valóban benne van a menekülés is, hisz az emberek elmenekülnek ezekről a helyekről, mert már nem tudnak megélni. Valaminek vége van mindkét téren: az iparinak, de a rurális, hegyvidéki életmódnak is, ha meghal az az egy-két lakos, megszűnik az a fajta létforma.

– A tárlat valamennyi fotója fekete-fehér, fekvő, vagyis landscape formátumban készült. Ez tudatos választás?

– Mindig nagyon szerettem a fekete-fehér fotót, közelebb áll a gondolkodásmódomhoz, úgy érzem, időtlenebb. Nem vonja el annyira a figyelmet, a kép nem lesz rikító, színes foltokból összeálló valami. Ez személyes hozzáállás, van, aki ugyanezt színesben fotózza.. A fekete-fehér technika használata egyfajta szubjektív hozzáállás is, hiszen a tájat színesben látom, de úgy érzem, hogy fekete-fehérben koncentráltabban jelenik meg, grafikailag jobban összeáll, kifejezőbb a fotó. Másképpen asszociálódnak egymás mellett a különböző textúrák, a foltok, a formák, a vonalak.

– Első ránézésre a kordokumentumokra asszociálunk.

– Ez is része a koncepciónak, könnyebben hozzá lehet férni egy képhez, ha ezzel a hozzáállással nézzük. Mivel a régi fotók mind fekete-fehérek, megvan az első lépés: be tudsz lépni a dokumentum világába.

– A képek egy részét már bemutattad, legutóbb a kolozsvári In/Out dokumentarista-­­­
fotó-fesztiválon láthatta a közönség. A mostani tárlat azonban egyfajta mérföldkőnek számít, a nemzetközi IAGA galériával való együttműködés révén más országokban is kiállítják az anyagot. Szándékodban áll folytatni a projektet?

– Ez az első nagyobb, hosszú lejáratú projektem, 2010–11-ben kezdtem el fotózni, és az utolsó kép 2015-ben készült. Lehetne folytatni, mert a világ folyamatos változás, bármeddig lehetne követni. De úgy érzem, összeállt a téma. Bár vannak még gyárak, amelyeket nem fotóztam le, ez így jó. A mostani tárlat anyaga mintegy negyede azoknak a képeknek, melyeket kiválasztottam. Kiadványokhoz sem nagyon küldözgettem, mert úgy éreztem, hogy amíg nem fejezem be, nem akarom futtatni az anyagot. Most be van fejezve, és úgy érzem, beindult valami. Még friss a dolog, most került sor egy komolyabb kiállításra a IAGA galériában, és kilátásban vannak más, külföldi kiállítások is. Hiszen a műalkotások lényege, hogy minél többen lássák őket.

– Lesz-e következő projekt, és megvan-e a témája?

– Nekifognék újabb projektnek, de még nem határoztam el, mi legyen. Néha jó érlelni a döntést, hogy érezzem: ez az, amit érdemes lefotózni. Amikor megvan, nekikezdek.

– Tavaly tartottak először Kolozsváron dokumentarista­fotó-fesztivált, amelynek te is szervezője voltál. Mennyire van igény erre a műfajta?

– Mások szerint is hiánypótló volt a fesztivál, mivel nincs olyan rendezvény, mely kifejezetten a dokumentarista fotóval foglalkozzon. Ezért idén is folytatjuk, már elkezdtünk beszélni a témáról is. Minden kiadásnak van témája, ennek alapján gyűjtjük össze a kiállítandó munkákat. Külföldi és romániai fotósokkal egyaránt dolgozunk, azért hívunk más országokból is fotósokat, hogy érzékeltessük a különbséget. Hogy ugyanazt a témát hogyan látja egy olasz, német vagy angol fotós. Jó, hogy több pólus van, mert így színesebb az összeállítás.

Kollázsként újjászületett „riportfotók”

Első ránézésre riportfotókat láthat a néző, olyanokat, amilyeneket hírügynökségek honlapjain vagy napilapok címoldalán szokott – hívta fel a figyelmet Olimpia Bera, a kolozsvári IAGA Contemporary Art galéria Land(s)scape kiállításának kurátora a tárlat megnyitóján. Kifejtette, Vakarcs Loránd tárlatának összeállításakor az volt a céljuk, hogy a képeket megfosszák narratívájuktól, egymás mellé helyezve, kollázsként mutassák be, ezáltal hangsúlyozva művészi értéküket, és arra késztetve a nézőt, hogy újragondolja ember és táj kapcsolatát.
Vakarcs Loránd képein a menekülés nemcsak az alanyok esetében jelentkezik, a szerző a nézőt is arra készteti, hogy elhagyja komfortzónáját, mutatott rá Bera. Hangsúlyozta, az anyagot külföldön is be szeretnék mutatni, felmérni, hogy az ottani nézőkre hogyan hatnak a számukra kevésbé ismerős tájakról készült fényképek, a nemzetközi szinten jegyzett IAGA kiállítóterek fő célja ugyanis, hogy elősegítsék a nyugat- és kelet-európai kortárs művészet közötti párbeszédet. A tárlat február 10-éig látogatható a Cloşca 9–10. szám alatti galériában.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 16., szerda

Tusványos előrendezvénye: a nagyváradi festészet meghatározó alakjának állít emléket az EMŰK tárlata

Kristófi János nagyváradi festőnek állít emléket az a retrospektív kiállítás, amelyet július 22-én nyitnak meg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK).

Tusványos előrendezvénye: a nagyváradi festészet meghatározó alakjának állít emléket az EMŰK tárlata
2025. július 15., kedd

Erdélyi dokumentumfilmek versenyeznek idén a 25. Filmtettfeszten

Megnyílt a jelentkezés a Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle versenyszekciójára. A Filmgaloppban tavaly fikciós alkotások versenyeztek egymással, így idén az erdélyi dokumentumfilmeké a főszerep.

Erdélyi dokumentumfilmek versenyeznek idén a 25. Filmtettfeszten
2025. július 14., hétfő

Legyen a színház a város kulturális központja – Horváth Hunor, a temesvári magyar társulat új igazgatója terveiről

Horváth Hunor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új igazgatója örül, hogy lehetősége nyílik bekapcsolódni Temesvár életébe, és annak is, hogy színházi alkotóként most először magyar nyelven dolgozhat.

Legyen a színház a város kulturális központja – Horváth Hunor, a temesvári magyar társulat új igazgatója terveiről
2025. július 13., vasárnap

Élő téka: felidézik a Szent Anna-tó körüli nemzetközi performansz fesztiválokat

A Szent Anna-tó körül szervezett, 35 éve kezdeményezett AnnART Nemzetközi Performansz Fesztiválokat idézik meg július 24-én és 25-én a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban.

Élő téka: felidézik a Szent Anna-tó körüli nemzetközi performansz fesztiválokat
2025. július 09., szerda

Újra a bábok a főszereplők a kolozsvári Bánffy-palotában

A kolozsvári Puck Bábszínház tizenkilencedik alkalommal szervezi meg a Bábok Múzeuma című kiállítást a Bánffy-palotában.

Újra a bábok a főszereplők a kolozsvári Bánffy-palotában
2025. július 08., kedd

Eseménydús évadot zárt a kolozsvári színház az anyagi nehézségek ellenére

Hat bemutató, Interferenciák, Harag György Emlékhét – véget ért kolozsvári színház 232. évada. Amint a társulat közölte, az anyagi nehézségek ellenére is eseménydús évadot zárt a Kolozsvári Állami Magyar Színház.

Eseménydús évadot zárt a kolozsvári színház az anyagi nehézségek ellenére
2025. július 07., hétfő

Makkai István kortárs szobrászművésznek nyílik meg az első átfogó tárlata az Erdélyi Művészeti Központban

Rézben érthető címmel nyílik kiállítás Makkai István szobrászművész alkotásaiból a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban július 11-én.

Makkai István kortárs szobrászművésznek nyílik meg az első átfogó tárlata az Erdélyi Művészeti Központban
2025. július 05., szombat

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás

Az Udvartér-lét című időszakos képzőművészeti tárlat fogadja a látogatókat a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum kiállítótermében július 18-ig.

Az egyedi kézdivásárhelyi udvartereket mutatja be egy képzőművészeti kiállítás
2025. július 05., szombat

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere

Demeter András István bukaresti kulturális miniszter hivatalos látogatást tett Magyarországon, ahol anyaországi kollégájával, Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszterrel megállapodtak egy új kulturális együttműködési cselekvési tervről.

Kulturális „magyar–magyar csúcs”: anyaországi kollégájával tárgyalt az RMDSZ minisztere
2025. július 02., szerda

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban

A Kolozsvári Állami Magyar Színház az évadot Thornton Wilder A mi kis városunk című drámájának a bemutatójával zárja.

Főként a színészi játékra épül A mi kis városunk: évadzáró premier a kolozsvári színházban