„Azt mondják, nőregényt írtam. Borzalom” – bemutatták Mikola Emese könyvét Kolozsváron

Semmi különleges, semmi extra – mondja a szerző – csak maga az élet…

Fotó: Bede Laura

Írónőt avattunk kedd délután a tüneményesen felújított egykori kolozsvári unitárius püspöki rezidencia, a Vallásszabadság Háza takaros dísztermében? Meglehet. Tény, hogy a nagyváradi származású, Kolozsváron élő, a dantei emberélet útjának felén túljutó, gyermekét felnevelő, magánvállalkozóként működő, (mellesleg rövid ideig lapunk munkatársaként is dolgozó) és tanulmányait máig folytató Mikola Emesétől eddig sem állt távol a tollforgatás.

2018. október 11., 10:002018. október 11., 10:00

2018. október 11., 10:032018. október 11., 10:03

Szakmai publikációi, könyvrecenziói, karcolatai, kisebb-nagyobb szösszenetei napvilágot láttak nagyváradi, kolozsvári lapokban, irodalmi folyóiratokban, no meg az interneten. Ezúttal önálló szépirodalmi munkával, regénnyel rukkolt elő. Mint maga vallotta,

egyszer csak kikívánkozott belőle a mondanivaló, spontánul kezdte leírni a gondolatait, érzéseit, kíváncsian arra, hogy hitelesen tudja-e közvetíteni mindazt, ami benne kavarog.

Később már tudatosan fűzte össze a szálakat, alakította a jellemeket, hogy minél teljesebb legyen a kép. Megszállottan törölt és átírt, vont be és ejtett ki szereplőket, s akár egy kísérleti színházban, már maga sem tudta, mi fog történni a hőseivel a következő felvonásban. Önálló életre keltek…

Semmi különleges, semmi extra – mondja a szerző – csak maga az élet… Mintha egy bisztró teraszán üldögélne az ember egy szép nyári délután, és figyelné a körülötte nyüzsgő tömeget, elképzelné, ki mit gondol, mit érez, kire haragszik, és kit szeret, honnan jön, és merre tart, vagy éppen miben talpal.

Csak maga az élet (csupa kisbetűvel): eszünk, alszunk, szeretünk és gyűlölünk, vitázunk baráttal és barátnővel, acsargunk férjre és szeretőre, gyermeket nevelünk, főzünk-mosunk-takarítunk-vasalunk, majd hullafáradtan lerogyunk egy hokedlire, és olvasunk, olvasunk… vagy írunk.

A szép kiállítású kis kötet még nyomdaszagú, frissen érkezett a nagyváradi nyomdából. Mellesleg „szállítója”, a Holnap Kiadó vezetője, a Várad folyóirat főszerkesztője s a szóban forgó mű szerkesztője, Szűcs László meg is várakoztatta a közönséget, mert nem számított a délutáni kolozsvári csúcsforgalomra. De türelmesen vártunk, hiszen ő volt a kötet felvezetője, a szerző beszélgetőtársa is.

Szűcs László bevezetőjében „bátor kolozsvári könyvnek” nevezte a regényt, majd feltette a kérdést, amit egyébként a néhány nappal korábbi nagyváradi könyvbemutatón is a szerzőnek szegezett: „Hol voltál eddig, Mikola Emese?”

Jakab Márta