Balázs Ferencre emlékeznek a marosvásárhelyi Helikon-esten

A Helikon – Kemény János Alapítvány elnöke, Adamovits Sándor, a Helikon-kör tagjai sorsának a szakavatott ismerője, kutatója szerint Balázs Ferenc „örökmozgó ember volt”, aki mindig valamit újítani szeretett volna a környezetén.

Ő írta magáról, hogy „ha Mészkőn szélvész söpört végig, az emberek azt mondogatták: biztosan a papunk ment el mellettünk”. Adamovits érdekesnek nevezte meséi felfedezésének történetét is. Marosi Ildikó könyvet akart írni Balázs Ferencről, ehhez fényképet keresett. Így került Marosvásárhelyen Kuti Ilushoz, aki annak idején, Szentgericén, ahol Balázs Ferenc teológus-legátus volt, plátói gyerekszerelembe keveredett vele. Végül ő adta át Marosi Ildikónak azokat a levél formában hozzá írt tüneményes meséket, amelyek aztán Amiket neked írtam címmel meg is jelentek, mesélte Adamovits Sándor.

Balázs Ferenc valószínűleg egy gyerekkori tüdőfertőzés miatt mindöszsze 31 évet élt. Rövid életében bejárta a világot, az Amerikai Egyesült Államoktól a Távol-Keletig sok helyütt megfordult. Többek között Rabindranath Tagore úgynevezett Boldog-szigetén is hosszabb időt töltött. Már gyerekkorában, a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban muzsikáló, írogató, festegető kisdiák volt.

Később unitárius teológiát végzett, ahol a fiatalok szellemi irányítója volt. Népmeséket gyűjtött, majd maga is meséket írt. 1923-ban elnyerte az Oxfordi Unitárius Teológia kétéves ösztöndíját. Kint tartózkodása idején előbb Nyugat-Európát járta be, később az Amerikai Egyesült Államokba ment, ott vette el dán származású feleségét, Christine Frederiksent, akit a „vikingek lányának” becézett, Christine pedig az „Attila fia” becenévvel illette férjét.

A Távol-Keleten felkereste Kőrösi Csoma Sándor sírját, Mahatma Gandhival is találkozott, majd a Közel-Keletet is bejárta. Hazaérve a székelykeresztúri iskola bentlakásának felügyelője lett. A Keleti Újság folytatásokban közölte a Bejárom a kerek világot című, közismert munkáját.

Kévekötés címen lapot indított, az Erdélyi Fiatalok című kiadvány főmunkatársa volt. Később megkapta a mészkői (Torda közelében) unitárius lelkészi állást, hét évig szolgált ott, ezalatt templomot épített, orgonát vásárolt, tejszövetkezetet, népfőiskolát szervezett. 1932-ben részt vett Marovécsen, a Helikon-napokon.