Az eltűnt bőrönd és a megtalált írói hang – Lars Saabye Christensen norvég író Kolozsváron

– mondta a skandináv szerző.

Noha Lars Saabye Christensent regényeiről ismerik a legtöbben, munkássága költőként, forgatókönyvíróként és dalszövegíróként is jelentős. A műfajok közti átjárhatóság kapcsán a kolozsvári közönségnek elmondta, számára minden ugyanabból a nyelvből ered, csupán eltérő gondolkodást és más-más munkamódszert igényelnek a különböző műfajok. „A regényben azonban minden lehetséges akár verseket is bele lehet szőni, amíg működik. Ez a legnagyszerűbb a regényírásban, a novella ezzel szemben sokkal fegyelmezettebb forma” – mondta a könyvünnep vendége.

A zene képezi az alapját az 1984-ben született, hírnevet hozó Beatles című regényének is, amelyből filmváltozat is készült. Lars Saabye Christensen kifejtette, visszatekintve mérföldkőnek tartja ezt a művét, ugyanis úgy érzi, ekkor találta meg igazán a saját hangját, azt a nyelvezetet és irodalmi világot, amely szorosan kötődik szülőhelyéhez és gyökereihez. A skandináv szerző arról is beszélt, műveinek helyszínválasztása szoros kapcsolatban áll személyes élményeivel és gyökereivel, nem véletlen, hogy műveinek jelentős része Oslóban játszódik, ahol ő maga is felnőtt az 50-es, 60-as években. Elmondta, hogy 15 évet élt az Északi-sarkkörön túli szigeten, ami számára nemcsak földrajzi, hanem nyelvi és irodalmi utazás is volt.

és hitelesen tudja megjeleníteni az északi környezetet az irodalmi munkáiban.

A közönségtalálkozón elhangzott, Christensen nagyon termékeny szerző, szinte annyi műve jelent meg, ahány gyertya lesz a 72. születésnapi tortáján. Ezt a produktivitást a norvég író főként a rendszeres, napi két-három órás írással magyarázza, amely során fontosnak tartja, hogy mindig tudja, hol folytatja másnap a munkát. Bár időt hagy az írásai feldolgozására, nem törekszik állandó írásra, naponta 2-3 órát tölt el ezzel.

Könyveiben gyakran bukkannak fel különc alakok; a Féltestvér című regényének főszereplője például rendkívül alacsony termetű,

Ennek kapcsán a skandináv író kifejtette, nem tartja magát valódi kívülállónak, ám mindig is rokonszenvezett a magányos, kívülálló nézőponttal.

Hozzátette, azért telt ennyi időbe a regény megírása, mert úgy érezte, további emberi és írói tapasztalatokra van szüksége, ezért tíz évig nem nyúlt a kézirathoz.

A regényt több technikai korszakon át írta: először kézzel, majd írógéppel, végül számítógéppel fejezte be. Szerinte az írás során a legfontosabb az időzítés és az a kapcsolat, amelyet a történet az olvasóval teremt – egy bensőséges, sokrétegű világ, amely egyszerre tükröz és túl is mutat rajtunk.

„Úgy gondolom, az író és olvasó között létre kell jönnie egyfajta szerződésnek:

A szépirodalom nem hagyományos tükör, mégis különös módon visszatükröz valamit – olyasmit, ami túlmutat rajtunk. A jó irodalom mindig képes erre a túlmutatásra. Ha sikerül megteremteni ezt a kapcsolatot, az valóban rendkívüli dolog” – fogalmazott a skandináv szerző.

„Úgy gondoltam, többé már nem leszek képes írni, legalábbis nem úgy, ahogyan korábban. Akkor mégis egy komoly döntést hoztam: megszegtem azt a hallgatólagos megállapodást, amely az író és az olvasó között létezik, és saját magamat is beleírtam a történetbe. Nyíltan beszéltem a diagnózisomról, arról, hogyan befolyásolta az alkotófolyamatot. Ez annyira mélyen foglalkoztatott, hogy nem tudtam elhallgatni. Ma már nagyon örülök, hogy vállaltam ezt a kockázatot. Úgy éreztem, kötelességem őszintének lenni az olvasóimmal” – mondta a norvég író.

A Kolozsvári Ünnepi Könyvhét számos programmal várja az érdeklődőket, többek között Dragomán György és Szabó T. Anna közönségtalálkozóján is részt vehetnek, de itt lesz Orvos Tóth Noémi magyarországi pszichológus is, akinek könyvei nagy népszerűségnek örvendenek Erdélyben is. A rendezvény részletes programja itt található.

korábban írtuk

Nem dísz, nem relikvia: a könyv él – Megnyitotta kapuit a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét

Kolozsváron négy napra ismét a könyvek kerülnek a középpontba: június 26-án megnyílt a 14. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb erdélyi seregszemléje.