Átmentendő a mába a néphagyomány – turnéra indul, premierre készül a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes

Maros, Hargita és Kovászna megye településeit érintő turnéra indul a Háromszék Táncegyüttes, a vendégjátékok alkalmával Székelykeresztúron, Szovátán és Baróton is látható lesz az Ivácson László rendezte Szerencse­krajcár című gyerekelőadás – közölte a társulat. Szerdán már felléptek Székelykeresztúron, csütörtökön ismét szerepelnek ugyanott a művelődési házban, pénteken Szovátán a Domokos Kázmér Művelődési Házban, február 19-én pedig a baróti városi művelődési házban láthatja produkciójukat a közönség.

Február első napjaiban nagy érdeklődés fogadta a táncegyüttes Vágják az erdei utat… című előadását, amelyet Kézdivásárhelyen, Baróton és Sepsiszentgyörgyön is játszott a társulat. Február utolsó napjaiban egy új produkció, a Világhírű Redever című, gyerekeknek szánt táncjáték bemutatóját tartja a társulat. Az előadás alkotói: Molnár Szabolcs, Fazakas Misi és László Csaba.

– olvasható a táncegyüttes közleményében az előadásról. László Csaba a produkció kapcsán úgy vélekedik, számára ijesztő a világ gyors változása, állandó megfelelési kényszerünkben egyre csak hajszoljuk magunkat, illetve gyerekeinket újabb és újabb kihívásokba, miközben semmivel sem leszünk jobb emberek. „Ijesztő a deviancia és az a felfogás, hogy a világon mindent, de mindent „szabad”, miközben lelkünk mélyén minden szabadságunk ellenére azt érezzük, hogy irányítanak, befolyásolnak minket. Tulajdonképpen nincs is más választásunk, minthogy képernyőről kövessük a modellként felmutatott idolokat, hogy ugyanúgy tegyünk, mint ők, ugyanúgy viselkedjünk, öltözzünk, szórakozzunk, szeressünk, énekeljünk, vagy éppen zenéljünk.

Ez a felszívódás, megszűnés is reklám nélkül és észrevétlenül történik” – írta az alkotó. Rámutatott, régen egy-egy közösség többnyire saját maga hozta létre életterét és szórakozását, folyamatosan aktív résztvevője volt ezeknek, a gyerek számára pedig a követendő példa is ebből a közösségből került elő. Az a kultúra, amit ma néphagyománynak nevezünk, pontosan ezekben az elszigetelt közösségekben csiszolódott és kristályosodott ki hosszú évszázadokon keresztül. „Átmenthető-e ez az érték és életszemlélet a mába? Lehet-e ezt a továbbiakban is modellként használni? Ez számomra a mindenkori kihívás” – fogalmazott László Csaba.