Asszonyok az idegösszeomlás szélén és egy hiányérzetet keltő Macbeth a szatmári Ifeszten

A szatmári előadásban a három színésznő állandóan „átváltozik”, nemcsak alapkarakterüket formálják meg, de történetükben felbukkanó más figurákat – férfiakat, gyerekeket – is

A szatmári előadásban a három színésznő állandóan „átváltozik”, nemcsak alapkarakterüket formálják meg, de történetükben felbukkanó más figurákat – férfiakat, gyerekeket – is

Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat

Csak néhány előadást láthattunk a Szatmárnémetiben szervezett Interetnikai Színházi Fesztivál (Ifeszt) gazdag kínálatából: akadt köztük nagyszerű, magával ragadó produkció, de olyan is, ami kevesebb vagy több kívánnivalót hagyott maga után. A szemlén szerzett „látleletünk” az általunk megtekintett előadásokra korlátozódik, és nem kritikusi, hanem nézői szemszögből közelítjük meg a látottakat.

Kiss Judit

2024. november 26., 19:092024. november 26., 19:09

2024. november 28., 23:072024. november 28., 23:07

Örvendetes, hogy volt alkalmunk megtekinteni néhány előadást a november 24-én záruló, idén újra Szatmárnémetiben tartott Interetnikai Színházi Fesztivál (Ifeszt) széles kínálatából, hiszen így ha röviden is, de egyfajta rálátást nyerhettünk a kisebbségi társulatok munkájára.

Gál Ágnes és Keresztes Ágnes a szatmári Harag György Társulat stúdióelőadásában, a Káoszban Galéria

Gál Ágnes és Keresztes Ágnes a szatmári Harag György Társulat stúdióelőadásában, a Káoszban

Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat

Tapasztalatunk szerint a szatmári magyar színház és a 11. alkalommal tartott szemle hatósugara sokakat elért, a közönség kedveli, kíváncsian várta napról napra, estéről estére, mit mutat föl a gazdag, összesen 25 produkciót felsorakoztató kínálat. Nemcsak a Harag György Társulat hűségesen színházba járó nézői kapcsolódtak be a kétévente szervezett fesztivál hangulatába, de a városba érkező vendégek, szakmabeliek is, akik közül szép számmal érkeztek kimondottan az interetnikai szemle kedvéért Szatmárnémetibe.

Az Ifeszt 11 napjából mindössze két nap alatt volt alkalmunk előadásokat megtekinteni, így „látleletünk” csak ezekre az előadásokra korlátozódik, és nem kritikusi, hanem nézői szemszögből közelítjük meg a látottakat.

Három szatmári színésznő mint „átváltozóművész”

A házigazda Harag György Társulat természetesen több előadását is megmutatta a fesztivál közönségének. Az Ács Alajos színművészről elnevezett stúdiótérben a Martin McDonagh A kripli című darabjából, Bélai Marcel rendezésében készült produkciót, valamint Mika Myllyaho kortárs finn drámaíró Káosz című művéből készült előadást láthatta a közönség Csábi Anna rendezésében.

A Káosz című előadás valamennyi, jóval több, mint három figuráját három színésznő – Moldován Blanka, Keresztes Ágnes, Gál Ágnes – alakítja Galéria

A Káosz című előadás valamennyi, jóval több, mint három figuráját három színésznő – Moldován Blanka, Keresztes Ágnes, Gál Ágnes – alakítja

Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat

Csábi Anna magyarországi alkotó, aki Marosvásárhelyen végezte a rendezői szakot, biztos kézzel közelítette meg a kortárs finn drámaíró darabját, amelyet az elmúlt években magyar nyelvterületen több társulat mutatott be már, köztük a gyergyószentmiklósi Figura is.

A szatmári előadás magával ragadja a nézőt, több okból is. Maga a darab eleve érdekes és lendületes, amiatt is, mert a színen játszó három színésznő állandóan „átváltozik”, nemcsak alapkarakterüket formálják meg, de a történetükben felbukkanó más figurákat – nőket, férfiakat, gyerekeket – is.

Egy harmincasokból álló baráti társaság tagjai – Sofia, aki tanár; Emmi, aki újságíró, és Júlia, aki pszichoterapeuta – időről-időre megosztják egymással életük legfontosabb eseményeit és a bajban támogatni igyekeznek egymást. Amikor a világ gondjai túlzottan rájuk nehezednek, együtt próbálnak rájönni, mi az oka és következménye krízisüknek. Myllyaho drámájában a három nőt nemcsak kávézókban, hanem iskolában, hajókiránduláson és rendőrségi fogdában is látjuk, ahova részegen zárják be őket egy átmulatott éjszaka után. Mivel valamennyi figurát a három főszereplő alakítja,

jó lehetőség kínálkozott, hogy a szatmári társulat három kiváló művésze: Gál Ágnes, Keresztes Ágnes és Moldován Blanka szinte pillanatról pillanatra más-más szereplő „bőrébe bújva” teremtse meg a kríziseken átevickélő nők történetéből kibomló, egyszerre nevettető és elgondolkoztató „dramedy” világát.

Mindhárom színésznő kiváló „átváltozóművésznek” bizonyul, az előadás pedig egyfajta „tükörnek”, amelyben a hétköznapi problémák labirintusában csetlő-botló ember magára ismerhet, nevethet vagy sajnálkozhat is önmagán. Az előadás végén a rendezői koncepciónak megfelelően a színészek „levetik” szerepüket, és magánemberként osztják meg szerepükkel kapcsolatban ott és akkor felmerülő gondolataikat. Ez a rendezői ötlet felvetheti a kérdést: vajon egy színházi előadás végén

van-e egyáltalán szükség arra, hogy a színész valamiképp magánemberként is mondjon magáról ezt-azt, vagy pedig jobb békén hagyni, nem „varázstalanítani” azt a titokzatos belső folyamatot, amellyel a színész megközelíti és birtokba veszi a szerepét, szerepeit?

Ez azonban kérdés marad. A szatmári Káosz című produkció megtekintése pedig mindenképp bátran ajánlható a nézőknek.

„Semmit nem értettünk belőle. Talán a halálról szólt”

Akadt az Ifeszt kínálatában olyan előadás, amelyen a közönség soraiban sokan voltak jelen a fiatal korosztályból, de persze nem csak ők töltötték meg a nézőteret. Akárcsak a szemle legtöbb előadására, a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház német tagozatának produkciójára is telt ház volt kíváncsi. William Shakespeare Macbeth-jét Nagy Botond (sok helyen Botond Nagyként szerepel a neve a plakátokon) rendezte a német társulatnál, az alkotó a Kolozsvári Állami Magyar Színházban több produkciót jegyzett az elmúlt években.

A nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház német tagozatának előadása a szatmári Ifeszten Galéria

A nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház német tagozatának előadása az Ifeszten

Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat

Csak sajnálni tudjuk, hogy a drámairodalom egyik legmegkerülhetetlenebb darabjából, a Macbeth-ből ezúttal olyan előadás született, amely alig tudott érdemben felmutatni valamit a shakespeare-i tragédia hatalmas erejéből.

Az egyébként rendkívül összetett történetszálakból alkotott zseniális darabnak egyfajta „csonkolt” verzióját láthatta a közönség – erősen megvágott változatot, de nem érthetőt. Távol álljon tőlünk, hogy „történetmesélést” várjunk el egy színpadi adaptációtól, nem erről van szó. Habár jól tudjuk, hogy az 1600-as évek elején született alapanyagot több milliószor többmillió-féleképpen dolgozták fel az idők folyamán világszerte, és hogy természetesen akad, aki untig ismeri,

talán (ma is és a jövőben is) elvárható lenne, hogy egy színházi előadásnak azt is figyelembe kellene vennie: a néző potenciálisan „tabula rasa”.

Shakespeare Macbeth című művéből Nagy Botond rendezett előadást Nagyszebenben Galéria

Shakespeare Macbeth című művéből Nagy Botond rendezett előadást Nagyszebenben

Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat

Mondjuk egy 15 évessel, vagy egy olyan nézővel, aki nem ismeri a Macbethet, illene legalább nagy vonalakban, világosan „közölni”, „sejtetni” az egyébként nem a legegyszerűbb sztorit: ki ki ellenében cselekszik, kinek ki az ellensége vagy bajtársa, melyik nagy horderejű döntésnek mi a következménye. Minimum sejtetni kellene a főszereplő cselekedeteinek indítékait, tragédiájának összetett „térképét”, a végzetes cselekedetek mibenlétét. Viszont kétséges, hogy mondjuk a jelenlévő tizenévesek, akik számára minden valószínűség szerint kevéssé ismert a pusztító erejű hatalomvágyba, a gyilkosság és erkölcsi fertő mocsarába süllyedt Macbeth története, kihámozhatták-e legalább a történet fő vonulatait a Nagy Botond rendezte előadásból.

De talán azok számára sem állt össze a színpadon látott történet, akik egyébként valamelyest, vagy akár jól ismerik a shakespeare-i tragédia történetszálait.

A nagyszebeni rendezés sok kívánnivalót hagyott maga után: bár a színészi alakításoknak köszönhetően itt-ott megvillanhatott az elsöprő erejű mű mozgatóere, az akciódús, az emberi egzisztencia legmélyebb kérdéseit feszegető drámából a színpadon csak egy vizuális elemeket hangsúlyosan az előtérbe toló, főként statikus mozgásvilágú produkció maradt. Ha egy előadás hangsúlyosan a digitálisan megalkotott látvány- ás hangelemekre támaszkodik, az nem jelenti azt, hogy nem jó, nem befogadható. Sőt, a digitális látványelemek akár szépen illeszkedhetnek is a színpadi történésekbe, felerősíthetik, aláhúzhatják azokat.

A szebeni német társulat előadása. A pusztító erejű hatalomvágy a Macbeth című dráma egyik fő kérdése Galéria

A szebeni német társulat előadása. A pusztító erejű hatalomvágy a Macbeth című dráma egyik fő kérdése

Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat

De a szebeni előadás esetében nem így történt. Hiszen ha egy produkció a mozgóképek használatával párhuzamosan erőteljesen háttérbe szorítja a valódi színházi eszközöket és színházi nyelvet, a tragédia lélektől-lélekig tartó vonalon történő megszületését, akkor sajnos nem kelhet életre igazi színpadi történésként az egyébként örök érvényű shakespeare-i mű.

Például a sorstragédiában kulcsfontosságú boszorkányoknak és jóslataiknak sem a jelentőségét, sem a szerepét nem lehetett érteni vagy érezni a nagyszebeni értelmezésben – holott ez az elem a Macbeth-ben hatványozottan víziószerű és felejthetetlen,

ilyenként valószínűleg erős látványbeli megformálásért kiált. Ugyanakkor öncélúnak tűnő, az előadás egészébe nem illeszkedő, elvarratlan szálakként tűntek föl rendezői megoldások. Ilyen volt a szexualitás indokolatlanul kihangsúlyozott ábrázolása, a – sejthetően az ukrajnai – háborúról készült képsorok hosszas felvonultatása, vagy a Jézus sebébe ujjait mélyesztő hitetlen Tamásról készült festmény felvillantása. Az egyébként nagyon rövid ideig tartó taps végén kíváncsiságból megkérdeztük a körülöttünk ülő középiskolás diákokat, miként vélekednek a látottakról, amire azt a választ kaptuk: „semmit nem értettünk belőle. Talán a halálról szólt”.

Úgy sejtjük, hogy 2024-ben, amikor a digitális világban felnövő nemzedékek széles rétegei talán nem vonzódnak már „automatikusan” a színház világához, a színházi alkotóknak bizony meg kellene kísérelniük valamiképpen „beavatni”, bevonni a fiatalokat abba, mi minden teremtődhet meg Thália templomában. Hiszen ha a színházi alkotók nem próbálják ezt megtenni, helyettük senki nem fogja.

Ehhez viszont másképpen kellene közelíteni rendezőként egy produkcióhoz, másként kellene megmutatni, felmutatni, életre kelteni egy remekművet. Akár Shakespaere Macbeth-jét is. És nemcsak a tizenévesek számára kellene megközelíthetővé tenni, hanem minden néző számára. Magyarán azok számára, akikért egyáltalán létezik a színház.

korábban írtuk

Kisebbségi társulatok seregszemléje: 25 előadás és kísérőprogramok Szatmárnémetiben
Kisebbségi társulatok seregszemléje: 25 előadás és kísérőprogramok Szatmárnémetiben

Szatmárnémetiben zajlik az Interetnikai Színházi Fesztivál, amely a romániai kisebbségi színjátszást képviselő társulatokat, és azok reprezentatív előadásait vonultatja fel.

A zseni és az elszánt középszerűség harca

A Csíki Játékszín többek közt az Amadeus című előadást hozta el Szatmárra. Peter Shaffer brit drámaíró 1979-ben írt, nagyszerű darabját, amely Mozart és Salieri, azaz a törékeny tehetség és az elszánt középszerűség harcát állítja előtérbe, Alejandro Durán kolumbiai születésű rendező állította színpadra Csíkszeredában.

A Csíki Játékszín többek közt az Amadeus című előadást hozta el Szatmárra, a produkció Peter Shaffer brit drámaíró 1979-ben írt, nagyszerű darabjából készült Galéria

A Csíki Játékszín többek közt az Amadeus című előadást hozta el Szatmárra, a produkció Peter Shaffer brit drámaíró 1979-ben írt, nagyszerű darabjából készült

Fotó: Csíki Játékszín

Shaffer Wolfgang Amadeus Mozart és Antonio Salieri Puskin által sugalmazott afférját öntötte nagyszerű drámába, sokan emlékezhetnek a műből készült filmadaptációra:

a Miloš Forman által rendezett azonos című mozi 1985-ben Oscar-díjat nyert a legjobb adaptációért. A történet szerint Mozart, a fiatal zseni dallamaihoz képest Salieri zenéje átlagosan és konvencionálisan visszhangzik, ráadásul Isten még azzal is bünteti, hogy az egész világon ő az egyetlen, aki ezt a páratlan és forradalmi tehetséget felismeri és valóban értékelni tudja.

És Salieri háborúba kezd az Úrral, méghozzá választott Teremtményén, az Amadeus nevű Mozarton keresztül.

Az átlagos, középszerű zeneszerző, Salieri szerepében Kozma Attila Galéria

Az átlagos, középszerű zeneszerző, Salieri szerepében Kozma Attila

Fotó: Csíki Játékszín

A csíkszeredai bemutatót tavaly októberben tartották, azóta talán volt, vagy lett volna ideje „megérni” az előadásnak. Ugyanis adott a nagyszerű darab, a remek lehetőség. A Csíki Játékszín sok ígéretes színészének azonban valószínűleg egy erősebb rendezői kézre, határozottabb színészvezetésre és világosabb koncepcióra lett volna szüksége ahhoz, hogy magával ragadhassa a nézőt az előadás. Annak ellenére, hogy karakteresen, szépen megmunkált színészi alakítások tűntek föl, a rendezésen sok múlik: nem tud eléggé gördülékenyen működni a dráma. Viszont összességében véve megtekintésre mindenképpen érdemes produkcióról van szó, hiszen közel hozza a közönséghez a meg nem értett, tragikus sorsú, örök érvényű értéket teremtő zseni „szükségszerű” pusztulását, és a középszerűség meg nem alkuvásának bár időleges, de makacs és gátlástalan előretörését.

Mindenképp kiemelendő a Salierit megformáló Kozma Attila árnyalt, erőteljes, önazonos játéka,

a Mozart feleségét megformáló Tóth Jess alakítása, de Fülöp Zoltán vagy Fekete Bernadetta színpadi jelenléte is erősnek bizonyul.

A Salierit játszó Kozma Attila, a Mozartot játszó Nagy Gellért, valamint Fülöp Zoltán az előadásban Galéria

A Salierit játszó Kozma Attila, a Mozartot játszó Nagy Gellért, valamint Fülöp Zoltán az előadásban

Fotó: Csíki Játékszín

A Mozartot alakító Nagy Gellért erőfeszítése is dicséretes, hiszen tehetséges fiatal művész áll a színpadon, viszont neki talán valószínűleg még határozottabban szüksége lett volna az erős rendezői irányításra. A csíkszeredai előadásnak esetleges hiányosságai ellenére vitathatatlan erénye, hogy arra vállalkozik, ami sikeresnek is mondható: beavatni a nézőt a törékeny tehetség és az elszánt középszerűség harcának feszült drámájába.

korábban írtuk

Kiváló helyszíne a többnemzetiségű Szatmár a kisebbségi társulatok fesztiváljának
Kiváló helyszíne a többnemzetiségű Szatmár a kisebbségi társulatok fesztiváljának

Multikulturális helyszínen tartják a romániai kisebbségi társulatok találkozóját, a vasárnapig tartó Ifesztet. Szatmárnémeti pezsgő fesztiválhangulattal várja a kétévente megszervezett, ismét a Harag György Társulat tereiben zajló interetnikai szemlét.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. november 23., szombat

Mennyire bűvészmutatvány a más nyelvre való átültetés? – Vallasek Júlia műfordító munkájának kulisszatitkairól

Vallasek Júlia kolozsvári műfordító a nyelvek közti átjárásban leginkább arra szeret rácsodálkozni, ahogy az egymás mellett élés során bizonyos szavak átkerülnek egyik nyelvből a másikba – mondta el a Krónikának adott interjúban.

Mennyire bűvészmutatvány a más nyelvre való átültetés? – Vallasek Júlia műfordító munkájának kulisszatitkairól
2024. november 22., péntek

Elhunyt Paulovics László szatmárnémeti születésű képzőművész

Életének 88. évében elhunyt Paulovics László szatmárnémeti születésű, évtizedekig Németországban élő, majd Szentendrén megtelepedett festő- és grafikusművész, díszlettervező – közölte pénteken Szatmárnémeti polgármesteri hivatala.

Elhunyt Paulovics László szatmárnémeti születésű képzőművész
2024. november 21., csütörtök

Bukaresti napló: a kommunizmus utolsó évtizedét megörökítő emlékirat bemutatója Kolozsváron

B. Kovács András sepsiszentgyörgyi szerző Bukaresti napló I.-II., 1978-1988 című kötetét mutatják be Kolozsváron.

Bukaresti napló: a kommunizmus utolsó évtizedét megörökítő emlékirat bemutatója Kolozsváron
2024. november 21., csütörtök

Megjelent a Székely Kalendárium, feltárul csodaország kapuja

A Székely Kalendárium 2025. évre szóló kiadása már kapható lapárusuknál és az ismertebb könyvesboltokban. Székelyföld kincsestárának sorban huszonkettedik kötete szokásához híven színes, változatos tartalmat kínál olvasóinak.

Megjelent a Székely Kalendárium, feltárul csodaország kapuja
2024. november 20., szerda

Túlfűtött és részletekbe menő érzékenység a kolozsvári Puccini-előadásban

A Kolozsvári Magyar Opera Puccini-sorozatának következő darabja a Manon Lescaut című előadás, amit csütörtökön láthat a közönség. Az előadást beharangozó gondolatokat közöljük.

Túlfűtött és részletekbe menő érzékenység a kolozsvári Puccini-előadásban
2024. november 20., szerda

Kiváló helyszíne a többnemzetiségű Szatmár a kisebbségi társulatok fesztiváljának

Multikulturális helyszínen tartják a romániai kisebbségi társulatok találkozóját, a vasárnapig tartó Ifesztet. Szatmárnémeti pezsgő fesztiválhangulattal várja a kétévente megszervezett, ismét a Harag György Társulat tereiben zajló interetnikai szemlét.

Kiváló helyszíne a többnemzetiségű Szatmár a kisebbségi társulatok fesztiváljának
2024. november 20., szerda

Erdélyi turnéra indul koncertszínházi Radnóti-előadásával Vecsei H. Miklós és csapata

Vecsei H. Miklós színművész és QJÚB nevű csapata erdélyi turnéra indul. Az első állomás Kolozsvár.

Erdélyi turnéra indul koncertszínházi Radnóti-előadásával Vecsei H. Miklós és csapata
2024. november 19., kedd

Kitárta kapuit a kincses városban a volt Központi Szálló

Kolozsvár emblematikus épületét, a volt Központi Szállót járhatták be kedden délután az érdeklődők. A magyar néptáncoktatás, a hagyományőrzés egyik erdélyi fellegvárának szánt impozáns, felújított épület történetiségét művészettörténész ismertette.

Kitárta kapuit a kincses városban a volt Központi Szálló
2024. november 16., szombat

Borsodi L. László kapta az Év szerzője díjat a 30. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron

Borsodi L. László csíkszeredai költő, irodalomtörténész, kritikus, tanár kapta az Év szerzője díjat a 30. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron – közölték szombaton a rendezvény szervezői.

Borsodi L. László kapta az Év szerzője díjat a 30. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron
2024. november 16., szombat

Igenis lehetnek a kortársaink Arany Jánosék: ifj. Vidnyánszky Attila újabb bravúros rendezése

Ifj. Vidnyánszky Attila rendezései elképesztően sodró erejűek, dinamikusak és „fiatalosak”, de mély gondolatiságúak is, így óriási az esélyük, hogy megszólítsák az ifjú generációkat.

Igenis lehetnek a kortársaink Arany Jánosék: ifj. Vidnyánszky Attila újabb bravúros rendezése