A szatmári előadásban a három színésznő állandóan „átváltozik”, nemcsak alapkarakterüket formálják meg, de történetükben felbukkanó más figurákat – férfiakat, gyerekeket – is
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
Csak néhány előadást láthattunk a Szatmárnémetiben szervezett Interetnikai Színházi Fesztivál (Ifeszt) gazdag kínálatából: akadt köztük nagyszerű, magával ragadó produkció, de olyan is, ami kevesebb vagy több kívánnivalót hagyott maga után. A szemlén szerzett „látleletünk” az általunk megtekintett előadásokra korlátozódik, és nem kritikusi, hanem nézői szemszögből közelítjük meg a látottakat.
2024. november 26., 19:092024. november 26., 19:09
Örvendetes, hogy volt alkalmunk megtekinteni néhány előadást a november 24-én záruló, idén újra Szatmárnémetiben tartott Interetnikai Színházi Fesztivál (Ifeszt) széles kínálatából, hiszen így ha röviden is, de egyfajta rálátást nyerhettünk a kisebbségi társulatok munkájára.
Gál Ágnes és keresztes Ágnes a szatmári Harag György Társulat stúdióelőadásában, a Káoszban
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
Tapasztalatunk szerint a szatmári magyar színház és a 11. alkalommal tartott szemle hatósugara sokakat elért, a közönség kedveli, kíváncsian várta napról napra, estéről estére, mit mutat föl a gazdag, összesen 25 produkciót felsorakoztató kínálat. Nemcsak a Harag György Társulat hűségesen színházba járó nézői kapcsolódtak be a kétévente szervezett fesztivál hangulatába, de a városba érkező vendégek, szakmabeliek is, akik közül szép számmal érkeztek kimondottan az interetnikai szemle kedvéért Szatmárnémetibe.
Három szatmári színésznő mint „átváltozóművész”
A házigazda Harag György Társulat természetesen több előadását is megmutatta a fesztivál közönségének. Az Ács Alajos színművészről elnevezett stúdiótérben a Martin McDonagh A kripli című darabjából, Bélai Marcel rendezésében készült produkciót, valamint Mika Myllyaho kortárs finn drámaíró Káosz című művéből készült előadást láthatta a közönség Csábi Anna rendezésében.
A Káosz című előadás valamennyi, jóval több, mint három figuráját három színésznő – Moldován Blanka, Keresztes Ágnes, Gál Ágnes – alakítja
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
Csábi Anna magyarországi alkotó, aki Marosvásárhelyen végezte a rendezői szakot, biztos kézzel közelítette meg a kortárs finn drámaíró darabját, amelyet az elmúlt években magyar nyelvterületen több társulat mutatott be már, köztük a gyergyószentmiklósi Figura is.
Egy harmincasokból álló baráti társaság tagjai – Sofia, aki tanár; Emmi, aki újságíró, és Júlia, aki pszichoterapeuta – időről-időre megosztják egymással életük legfontosabb eseményeit és a bajban támogatni igyekeznek egymást. Amikor a világ gondjai túlzottan rájuk nehezednek, együtt próbálnak rájönni, mi az oka és következménye krízisüknek. Myllyaho drámájában a három nőt nemcsak kávézókban, hanem iskolában, hajókiránduláson és rendőrségi fogdában is látjuk, ahova részegen zárják be őket egy átmulatott éjszaka után. Mivel valamennyi figurát a három főszereplő alakítja,
Mindhárom színésznő kiváló „átváltozóművésznek” bizonyul, az előadás pedig egyfajta „tükörnek”, amelyben a hétköznapi problémák labirintusában csetlő-botló ember magára ismerhet, nevethet vagy sajnálkozhat is önmagán. Az előadás végén a rendezői koncepciónak megfelelően a színészek „levetik” szerepüket, és magánemberként osztják meg szerepükkel kapcsolatban ott és akkor felmerülő gondolataikat. Ez a rendezői ötlet felvetheti a kérdést: vajon egy színházi előadás végén
Ez azonban kérdés marad. A szatmári Káosz című produkció megtekintése pedig mindenképp bátran ajánlható a nézőknek.
„Semmit nem értettünk belőle. Talán a halálról szólt”
Akadt az Ifeszt kínálatában olyan előadás, amelyen a közönség soraiban sokan voltak jelen a fiatal korosztályból, de persze nem csak ők töltötték meg a nézőteret. Akárcsak a szemle legtöbb előadására, a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház német tagozatának produkciójára is telt ház volt kíváncsi. William Shakespeare Macbeth-jét Nagy Botond (sok helyen Botond Nagyként szerepel a neve a plakátokon) rendezte a német társulatnál, az alkotó a Kolozsvári Állami Magyar Színházban több produkciót jegyzett az elmúlt években.
A nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház német tagozatának előadása az Ifeszten
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
Az egyébként rendkívül összetett történetszálakból alkotott zseniális darabnak egyfajta „csonkolt” verzióját láthatta a közönség – erősen megvágott változatot, de nem érthetőt. Távol álljon tőlünk, hogy „történetmesélést” várjunk el egy színpadi adaptációtól, nem erről van szó. Habár jól tudjuk, hogy az 1600-as évek elején született alapanyagot több milliószor többmillió-féleképpen dolgozták fel az idők folyamán világszerte, és hogy természetesen akad, aki untig ismeri,
Shakespeare Macbeth című művéből Nagy Botond rendezett előadást Nagyszebenben
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
Mondjuk egy 15 évessel, vagy egy olyan nézővel, aki nem ismeri a Macbethet, illene legalább nagy vonalakban, világosan „közölni”, „sejtetni” az egyébként nem a legegyszerűbb sztorit: ki ki ellenében cselekszik, kinek ki az ellensége vagy bajtársa, melyik nagy horderejű döntésnek mi a következménye. Minimum sejtetni kellene a főszereplő cselekedeteinek indítékait, tragédiájának összetett „térképét”, a végzetes cselekedetek mibenlétét. Viszont kétséges, hogy mondjuk a jelenlévő tizenévesek, akik számára minden valószínűség szerint kevéssé ismert a pusztító erejű hatalomvágyba, a gyilkosság és erkölcsi fertő mocsarába süllyedt Macbeth története, kihámozhatták-e legalább a történet fő vonulatait a Nagy Botond rendezte előadásból.
A nagyszebeni rendezés sok kívánnivalót hagyott maga után: bár a színészi alakításoknak köszönhetően itt-ott megvillanhatott az elsöprő erejű mű mozgatóere, az akciódús, az emberi egzisztencia legmélyebb kérdéseit feszegető drámából a színpadon csak egy vizuális elemeket hangsúlyosan az előtérbe toló, főként statikus mozgásvilágú produkció maradt. Ha egy előadás hangsúlyosan a digitálisan megalkotott látvány- ás hangelemekre támaszkodik, az nem jelenti azt, hogy nem jó, nem befogadható. Sőt, a digitális látványelemek akár szépen illeszkedhetnek is a színpadi történésekbe, felerősíthetik, aláhúzhatják azokat.
A szebeni német társulat előadása. A pusztító erejű hatalomvágy a Macbeth című dráma egyik fő kérdése
Fotó: Czinzel László/Harag György Társulat
De a szebeni előadás esetében nem így történt. Hiszen ha egy produkció a mozgóképek használatával párhuzamosan erőteljesen háttérbe szorítja a valódi színházi eszközöket és színházi nyelvet, a tragédia lélektől-lélekig tartó vonalon történő megszületését, akkor sajnos nem kelhet életre igazi színpadi történésként az egyébként örök érvényű shakespeare-i mű.
ilyenként valószínűleg erős látványbeli megformálásért kiált. Ugyanakkor öncélúnak tűnő, az előadás egészébe nem illeszkedő, elvarratlan szálakként tűntek föl rendezői megoldások. Ilyen volt a szexualitás indokolatlanul kihangsúlyozott ábrázolása, a – sejthetően az ukrajnai – háborúról készült képsorok hosszas felvonultatása, vagy a Jézus sebébe ujjait mélyesztő hitetlen Tamásról készült festmény felvillantása. Az egyébként nagyon rövid ideig tartó taps végén kíváncsiságból megkérdeztük a körülöttünk ülő középiskolás diákokat, miként vélekednek a látottakról, amire azt a választ kaptuk: „semmit nem értettünk belőle. Talán a halálról szólt”.
Ehhez viszont másképpen kellene közelíteni rendezőként egy produkcióhoz, másként kellene megmutatni, felmutatni, életre kelteni egy remekművet. Akár Shakespaere Macbeth-jét is. És nemcsak a tizenévesek számára kellene megközelíthetővé tenni, hanem minden néző számára. Magyarán azok számára, akikért egyáltalán létezik a színház.
Szatmárnémetiben zajlik az Interetnikai Színházi Fesztivál, amely a romániai kisebbségi színjátszást képviselő társulatokat, és azok reprezentatív előadásait vonultatja fel.
A zseni és az elszánt középszerűség harca
A Csíki Játékszín többek közt az Amadeus című előadást hozta el Szatmárra. Peter Shaffer brit drámaíró 1979-ben írt, nagyszerű darabját, amely Mozart és Salieri, azaz a törékeny tehetség és az elszánt középszerűség harcát állítja előtérbe, Alejandro Durán kolumbiai születésű rendező állította színpadra Csíkszeredában.
A Csíki Játékszín többek közt az Amadeus című előadást hozta el Szatmárra, a produkció Peter Shaffer brit drámaíró 1979-ben írt, nagyszerű darabjából készült
Fotó: Csíki Játékszín
a Miloš Forman által rendezett azonos című mozi 1985-ben Oscar-díjat nyert a legjobb adaptációért. A történet szerint Mozart, a fiatal zseni dallamaihoz képest Salieri zenéje átlagosan és konvencionálisan visszhangzik, ráadásul Isten még azzal is bünteti, hogy az egész világon ő az egyetlen, aki ezt a páratlan és forradalmi tehetséget felismeri és valóban értékelni tudja.
Az átlagos, középszerű zeneszerző, Salieri szerepében Kozma Attila
Fotó: Csíki Játékszín
A csíkszeredai bemutatót tavaly októberben tartották, azóta talán volt, vagy lett volna ideje „megérni” az előadásnak. Ugyanis adott a nagyszerű darab, a remek lehetőség. A Csíki Játékszín sok ígéretes színészének azonban valószínűleg egy erősebb rendezői kézre, határozottabb színészvezetésre és világosabb koncepcióra lett volna szüksége ahhoz, hogy magával ragadhassa a nézőt az előadás. Annak ellenére, hogy karakteresen, szépen megmunkált színészi alakítások tűntek föl, a rendezésen sok múlik: nem tud eléggé gördülékenyen működni a dráma. Viszont összességében véve megtekintésre mindenképpen érdemes produkcióról van szó, hiszen közel hozza a közönséghez a meg nem értett, tragikus sorsú, örök érvényű értéket teremtő zseni „szükségszerű” pusztulását, és a középszerűség meg nem alkuvásának bár időleges, de makacs és gátlástalan előretörését.
a Mozart feleségét megformáló Tóth Jess alakítása, de Fülöp Zoltán vagy Fekete Bernadetta színpadi jelenléte is erősnek bizonyul.
A Salierit játszó Kozma Attila, a Mozartot játszó Nagy Gellért, valamint Fülöp Zoltán az előadásban
Fotó: Csíki Játékszín
A Mozartot alakító Nagy Gellért erőfeszítése is dicséretes, hiszen tehetséges fiatal művész áll a színpadon, viszont neki talán valószínűleg még határozottabban szüksége lett volna az erős rendezői irányításra. A csíkszeredai előadásnak esetleges hiányosságai ellenére vitathatatlan erénye, hogy arra vállalkozik, ami sikeresnek is mondható: beavatni a nézőt a törékeny tehetség és az elszánt középszerűség harcának feszült drámájába.
Multikulturális helyszínen tartják a romániai kisebbségi társulatok találkozóját, a vasárnapig tartó Ifesztet. Szatmárnémeti pezsgő fesztiválhangulattal várja a kétévente megszervezett, ismét a Harag György Társulat tereiben zajló interetnikai szemlét.
Vallasek Júlia kolozsvári műfordító a nyelvek közti átjárásban leginkább arra szeret rácsodálkozni, ahogy az egymás mellett élés során bizonyos szavak átkerülnek egyik nyelvből a másikba – mondta el a Krónikának adott interjúban.
Életének 88. évében elhunyt Paulovics László szatmárnémeti születésű, évtizedekig Németországban élő, majd Szentendrén megtelepedett festő- és grafikusművész, díszlettervező – közölte pénteken Szatmárnémeti polgármesteri hivatala.
B. Kovács András sepsiszentgyörgyi szerző Bukaresti napló I.-II., 1978-1988 című kötetét mutatják be Kolozsváron.
A Székely Kalendárium 2025. évre szóló kiadása már kapható lapárusuknál és az ismertebb könyvesboltokban. Székelyföld kincsestárának sorban huszonkettedik kötete szokásához híven színes, változatos tartalmat kínál olvasóinak.
A Kolozsvári Magyar Opera Puccini-sorozatának következő darabja a Manon Lescaut című előadás, amit csütörtökön láthat a közönség. Az előadást beharangozó gondolatokat közöljük.
Multikulturális helyszínen tartják a romániai kisebbségi társulatok találkozóját, a vasárnapig tartó Ifesztet. Szatmárnémeti pezsgő fesztiválhangulattal várja a kétévente megszervezett, ismét a Harag György Társulat tereiben zajló interetnikai szemlét.
Vecsei H. Miklós színművész és QJÚB nevű csapata erdélyi turnéra indul. Az első állomás Kolozsvár.
Kolozsvár emblematikus épületét, a volt Központi Szállót járhatták be kedden délután az érdeklődők. A magyar néptáncoktatás, a hagyományőrzés egyik erdélyi fellegvárának szánt impozáns, felújított épület történetiségét művészettörténész ismertette.
Borsodi L. László csíkszeredai költő, irodalomtörténész, kritikus, tanár kapta az Év szerzője díjat a 30. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron – közölték szombaton a rendezvény szervezői.
Ifj. Vidnyánszky Attila rendezései elképesztően sodró erejűek, dinamikusak és „fiatalosak”, de mély gondolatiságúak is, így óriási az esélyük, hogy megszólítsák az ifjú generációkat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!