Az amerikai napilapban megjelent Romániai művészek gondolják újra Brâncuşi hagyatékát című cikk azt taglalja, ahogyan a szentgyörgyi központ az alkotó művészetére összpontosít, és igyekszik lebontani a világhírű szobrász munkássága köré épülő román nemzeti diskurzust.

Szembehelyezkedni az érvényben lévő narratívákkal

A Magmában nyílt, Brâncuşi fiai és lányai. Egy családi intrika című, október 9-én zárult csoportos tárlaton kiállító kortárs alkotók a szobrász által képviselt egyetemes értékekre hívták fel a figyelmet. Mint a lap írta, Romániában a Brâncuşi-mítosz élőbb, mint a szobrász halála óta eltelt majdnem hatvan év alatt bármikor, és miközben a művész A Föld bölcsessége című, 11 millió eurós szobrának megvásárlására gyűjt az állam, a kis erdélyi városban, Sepsiszentgyörgyön a kortárs művészeti tárlat felteszi a provokatív kérdéseket: kié Brâncuşi? Egyáltalán legyen bárkié is?

A kiállítótér rendhagyó tárlatvezetést is szervezett diákok számára szeptember 19. és október 7. között, a résztvevők megismerkedhettek a szobrász munkásságával, a modernizmussal, a 20. század elején termékeny és nagy hatású párizsi művészvilágba nyerhettek betekintést – számolt be az amerikai lap. „Természetesen roppant fontos ez a figyelem, hiszen ez az egyik megfogható, továbbítható visszajelzés a munkánkról amellett, hogy a központ működésének 6 éve alatt közel háromszáz képzőművész és elméleti szakember működött együtt velünk önzetlenül, munkájuk anyagi honorálása nélkül. Az amerikai sajtóvisszhangról azt mondanám, amit volt kollégánk, Magma-alapító társunk, Vetró-Bodoni Barnabás képzőművész nyilatkozott korábban találóan: hitelesebb, ha egy »kintről jövő« világít rá a tevékenységünkre, mert mi magunk nem tudjuk kellőképpen értékelni azt\" – mondta Kispál Attila.

A The New York Times megemlítette a kiállításon bemutatott műveket, megszólaltatta a kiállító képzőművészeket, Kispál Ágnes Evelin és Kispál Attila fiatal művész házaspárt, a Magma működtetőit, de írt arról is, hogy Sepsiszentgyörgy a romániai magyar kisebbség egyik kulturális központja. „Olyan platformot sikerült létrehoznunk, ahol kimondjuk a kimondatlan dolgokat\" – mondta Kispál a kiállítótérről, amelyben 6 év alatt mintegy 60 egyéni és csoportos tárlatot szerveztek. A központ, amelyet a Kovászna Megyei Tanács finanszíroz, a működtető képzőművészek szándéka szerint az újszerűségre és kreativitásra összpontosít olykor provokatív módon: szembehelyezkednek az érvényben lévő, elavulttá váló művészeti narratívákkal.

Brâncuşi mint az országimázs egyik alappillére

A Brâncuşi-kiállítás indirekt módon reflektál A Föld bölcsessége megvásárlását célzó közadakozási kampányra – mondta Kispál Attila. A modern plasztika egyik meghatározó egyéniségeként elismert alkotó 1876-ban született a Gorj megyei Hobiţán, 1957-ben halt meg Párizsban. Kevés műve található Romániában, köztük az egyik legismertebb a Târgu Jiuban látható Végtelen oszlop, amelyet az első világháború áldozatainak emlékére emeltek 1937-ben.

„Romániában Brâncuşi-t a művészettörténeti panteon legfelsőbb szintjére helyezték, belénk sulykolták a magasztaló diskurzust; ez eredményezte a dekonstrukció igényét. Az, hogy a szobrászra egyfajta nemzeti hősként tekintünk, már a két világháború között a nemzetközi legitimáció egyik fontos eszköze volt. Ennek a szemléletnek a jegyében a ´60-as, ´70-es években a szocializmus beépítette az alkotó munkásságát saját eszmekörébe, ez teljesedett ki a ´70-es, ´80-as években mindenre kiterjedő protokronizmusban, most pedig szintén ez az alapállás köszön vissza a versengő nemzetek kontextusában: a globalizáció és európai identitáspolitikák mentén Brâncuși az országimázs egyik fontos alappillérévé vált\" – fejtette ki a tárlat kezdeményezője, Alexandra Croitoru, a bukaresti művészeti akadémia tanára, aki a szobrász romániai nacionalizációjáról írta doktori disszertációját.

A Magma honlapján úgy fogalmazott, mindent, amit ma az alkotóról gondolunk, a nacionalizásálás hat át, legyen szó kereskedelmi vagy kormánystratégiákról, popkultúráról, nacionalista diskurzusról. „Bízom benne, hogy abban a kontextusban, amit a sepsiszentgyörgyi tárlat kínál, lehetőségünk lesz megérteni Brâncuși-t a nemzeti érzelmektől átitatott retorikán túllépve. Az itt kiállított munkákra pedig nem szentségtörésként tekint a látogató, hanem a kritikai gondolkodáshoz szükséges pimaszság gesztusainként érti meg őket\" – írta Croitoru. Dan Perjovschi nagyszebeni származású képzőművész Bungee Jumping című alkotásán például a Végtelen oszlopról túl rövid kötéllel elrugaszkodni próbáló alak látható, de elkészítette a szobrász arcképével megjelent régi papírpénzekből a hajócskák végtelen oszlopát, a műnek Press-stress – The Money Column a címe.

A Végtelen oszlop és a végtelen fizikai kérdései

Kispál Attila azt is elmondta, hogy a Magma kiállításaihoz kapcsolódóan majdnem minden alkalommal szerveznek tárlatvezetést, foglalkozást az iskolásoknak azzal a szándékkal, hogy elősegítsék a látottak befogadását, megértését egy kis elméleti tudás megszerzésével, illetve az éppen aktuális kiállításhoz kapcsolható képalkotás gyakorlásával. „A Brâncuși-tárlat kapcsán is ezt tette Fám Erika munkatársunk. Foglalkozásainknak mondhatni törzsrésztvevői a Székely Mikó Kollégium és a Mikes Kelemen Elméleti Gimnázium diákjai: vannak olyan osztályok, amelyek majdnem minden foglalkozáson részt vesznek, igyekeznek összekapcsolni a Magmában látottakat az iskolában tanultakkal is: például a Végtelen oszlop című művet a végtelen fizikai és filozófiai kérdéseivel\" – fejtette ki.

Hozzátette, jövőre csökkenteni szeretnék a kiállítások számát, a hangsúlyt a befogadás elmélyítésére helyezik a foglalkozásokon, tárlatvezetéseken, beszélgetéseken és egyéb kapcsolódó rendezvényeken. A Magma egyébként a most zajló 4. Grafikai Biennále befogadó helyszíne is: ma nyílik meg a szlovákiai Nagykéren élő Szőke Erika grafikusművész kiállítása.