„Ezt többek között arra alapozták, hogy elfogadták a katari pénzeket, Izrael megnövelte a Gázából érkező vendégmunkások számát, illetve a Hamász nem lépett be abba az összecsapásba, amelyet Izrael a szintén Gázában állomásozó Iszlám Dzsihád terrorszervezettel vívott. Tehát volt egy sor jel, amely arra mutatott, hogy nem ez a Hamász stratégiája, és valószínűleg részükről ebben állt a megtévesztés” – hangsúlyozta az elemző.

Hozzátette, ebből kifolyólag

„Ez olyan stratégiai meglepetés, amilyent a Barbarossa-hadműveletben, Pearl Harbor-nál vagy a jom kippúri háborúban is láttunk. Ez egy ismert jelenség a hadtörténelemben” – mutatott rá.

Nagyot hibázott a katonai hírszerzés

Az izraeli hírszerzés felelőssége kapcsán Robert C. Castel kifejtette: nem csupán a polgári szolgálatok hibáztak, ami történt, az elsősorban a katonai hírszerzés hibája, hiszen az ország határainak védelme elsősorban a hadsereg feladata.

Bár van egy ilyen toposz, hogy az egyiptomiak előzetesen figyelmeztették Izraelt, ezt az egyiptomi hírszerzés is tagadja. Volt egy fake news, ezt néhány politikus fölkapta, de semmilyen tárgyi bizonyítékot nem láttunk erre. Lehetséges, hogy átment valamilyen teljesen általános figyelmeztetés, hogy »Te, öcsi figyelj oda!«, de ez nem jelent semmit” – fejtette ki. Hozzátette ugyanakkor: voltak bizonyos jelek két-három órával a támadás előtt arra nézvést, hogy valami készülődik, az alkotmányvédelmi hivatal igazgatóját is kiugrasztották az ágyából, és reggel négykor bement a parancsnokságra, hogy átnézze ezeket az információkat,

Megkötötték az Ábrahám-egyezményeket, elkezdődött a normalizációs folyamat Szaúd-Arábiával, emiatt úgy érezték, hogy a Hamász és a palesztin nép – ha van ilyen – feje fölött mindenféle egyezményeket köt az összes többi arab ország, már senkinek sem fontos ez a dolog, az arab téma lekerült az asztalról, ezért kerestek egy drámai megoldást, hogy ismét visszahozzák a köztudatba a palesztin problémát” – ecsetelte az elemző.

Hozzátette: a másik „vívóiskola” azt mondja, hogy

„Az egyik egy lokális dolog, a másik egy középhatalmi-nagyhatalmi globális játszma része. De a két magyarázat nem zárja ki egymást, nagyon jó érvek vannak mind a kettő mellett” – hangsúlyozta.

„Faltól falig” tart a Gáza elleni akció támogatottsága

Kérdésünkre, milyen most a közhangulat Izraelben, mekkora a Gázai övezet elleni szárazföldi hadjárat támogatottsága, Robert C. Castel határozottan kijelentette: „faltól falig” tart. „Volt egy kezdeti döbbenet, amit düh váltott fel. Ugyanakkor

Ilyen szempontból nagyon jó jelnek tartom, hogy Izrael nem támadta meg azonnal, reflexszerűen a Gázai övezetet, csak kisebb kommandós rajtaütések voltak. Vannak pillanatok, amikor az embernek felül kell kerekednie azon, hogy »felforrt az agyvize«, le kell nyugodnia, át kell gondolnia a dolgokat, és nem kapkodva, hanem tervezetten, átgondoltan kell ezt az akciót végrehajtani” – figyelmeztetett.

A precíziós rakéták sokkal nagyobb kárt tudnak okozni, arról nem is beszélve, hogy ha ez a háború elkezdődik, milyen károkat okoz a Gázai övezetben és Libanonban. Ennek iszonyatos ára lesz” – vetítette előre Castel.

„Vannak, akik százezres létszámról beszélnek. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy ezek nem azok a klasszikus arab összfegyvernemi hadseregek, amelyek a ’67-es és a ’73-as háborúban fenyegették Izraelt. Láttuk, hogy mekkora károkat tudnak okozni ezek a gerilla/terrorhadseregek, ugyanakkor az ország létét nem veszélyeztetik. ’73-ban az ország léte forgott veszélyben, most erről nincs szó” – mutatott rá.

„Például az energetikai infrastruktúrájára mérhet csapást. Aki ismeri Irán energiaháztartását, az tudja, hogy az milyen szűk keresztmetszetű, és milyen könnyű néhány célpont megtámadásával gyakorlatilag megbénítani az egészet. Ráadásul az energiahordozók az ország bevételének jelentős részét teszik ki” – ecsetelte.

A Hamász katonai ereje felszámolható, de a túszok kiszabadítása nem garantált

Kérdésünkre, felszámolható-e a Hamász, Castel elmondta, bár sokan mondják azt a Hamász képviselte eszmék kapcsán, hogy egy gondolatot nem lehet pusztítani, a gondolat hordozóját igenis el lehet. „Szerintem teljesen reális, hogy sikerül felszámolni a Hamász katonai erejét. Nyilvánvaló, hogy nem az utolsó töltényig vagy az utolsó Kalasnyikovig fogjuk felszámolni, de

Az a terrorhadsereg, illetve az az infrastruktúra, amit kiépítettek, már nem lesznek a háború után. A következő réteg a Hamász adminisztratív, politikai hatalma a Gázai övezet fölött. Föltevődik a kérdés: föl akarjuk egyáltalán ezt számolni? Talán azt is föl lehet számolni, el lehet fogni, börtönbe lehet vetni a politikai és katonai vezetőiket. Az csak a nyugati értelmiségiek fejében létezik ugyanis, hogy elválaszthatók az egyenruhások a nem egyenruhásoktól, ezek nyugati babonák, kispolgári tempók” – hangoztatta.

Rámutatott ugyanakkor:

„Vannak olyan konteók, miszerint Izraelnek az a célja, hogy kisöpörje a gázai lakosságot a Sínai-félszigetre, Egyiptomba. Ez nyilvánvalóan marhaság, hiszen egy ilyen cselekedet háborúba keverné Izraelt Egyiptommal, azzal az arab állammal, amellyel először kötött békeszerződést.

A világ minden ereje sem tudja garantálni azt, hogy egy túszt, akit egy alagútban tartanak, megtaláljuk és hazahozzuk. És nem egy túszról van szó, hanem több mint kétszázról” – mutatott rá Castel. A túsztárgyalóként is tevékenykedő szakember elmondta: meg kell érteni, hogy

Ha egy gázai politikai vezető el akarja árulni az ügyet, és meg akarja menteni magát, akkor a legjobb ajánlólevél az, ha hoz magával egy túszt az izraeli határra. Mindenki szeretné, hogy legyen egy ilyen aranytojás a zsebében. Nem tudjuk azonban, hogy mire lesznek képesek, nem lehet tudni, mennyire képes ellenőrzést gyakorolni a fegyveres csoportok fölött ez a terrorkormány ott Gázában” – mondta az elemző.

Csak akkor lesz béke, ha a palesztinok elismerik a zsidók jogát a saját államhoz

A Krónika kérdésére, miszerint lehetséges-e megbékélés a palesztinokkal, Castel kijelentette: a dolog egyszerű, a megbékélés egyetlen dolgon múlik. „Az oslói folyamattal Izrael elismerte, hogy a palesztinoknak is jár egy nemzetállam a Jordán folyó és a Földközi-tenger között valahol. Lehet vitatkozni a határokról, Jeruzsálemről, rengeteg a technikai kérdés, de Izrael elismerte azt, hogy ezen a területen a palesztinoknak is jussa van a nemzeti önrendelkezéshez.

Lehet vitatkozni a határokon, a probléma azonban az, hogy a palesztinok nem képesek kimondani: »Igen, elismerjük a zsidók jogát a saját államra«. A palesztinok azt mondják: szerencsétlen zsidók egy vallási felekezet, semmi joguk nincs a saját államhoz, ők nem egy nemzet, és ha itt akarnak élni egy multikulti államban, mint Libanon, valahol a tel-avivi tengerparton, ahol a többség arab és a kisebbség zsidó, az rendben van, de nincs semmilyen vallási, teológiai alapja annak, hogy a zsidóknak állama legyen. Márpedig ameddig a palesztinok nem tudják elfogadni azt, amit mi elfogadtunk, addig itt nem lesz béke, és minden más csak mese. Ez a konfliktus lényege” – szögezte le Robert C. Castel a Krónikának.

korábban írtuk

A legfőbb iráni vallási vezető „a világ muszlimjainak haragjával” fenyegeti Izraelt a Hamász elleni válaszcsapás miatt

Ha Izrael nem hagy fel a Gázai övezet elleni támadással, senki nem lesz képes megképes megállítani a világ muszlimjait és „az ellenállás erőit” – jelentette ki kedden Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vallási és politikai vezetője.

korábban írtuk

Biden Izraelbe látogat, Putyin Palesztina létrehozását szeretné, Irán Izrael elleni „megelőző csapással” fenyegetőzik

Joe Biden szerdán Izraelbe látogat – közölte a Közel-Keleten tartózkodó Antony Blinken külügyminiszter washingtoni idő szerint hétfő késő este.

korábban írtuk

Kilátástalanság, félelem uralja a közhangulatot Izraelben, ott élő erdélyi nő adott helyzetjelentést a Krónikának

Jóformán nem telik el nap Izraelben a háború kirobbanása óta anélkül, hogy a lakosságnak ne kellene az óvóhelyre menekülnie a légiriadók miatt. Egy több mint két évtizede Tel-Aviv közelében élő erdélyi nő nyilatkozott a Krónikának.