Magyarországnak és Romániának erős francia–német tandem az érdeke – Bauer Bence a választások utáni Németországról

Ahol látok különbségeket – és ezért van abban némi igazság, amit itt a sajtó felvázol –, azok a bizonyos hangsúlyeltolódások, attitűdök. Nagyon fontos, hogy megértsük a másikat, és egymással komolyan foglalkozzunk. Nyilvánvalóan a magyar sajtó egyes részeiben beleláttak egyből egy negatív fejleményt, de én ennek kapcsán sokkal derűlátóbb vagyok, mint sokan.

– A migrációs politika szempontjából milyenek a kilátásaink? Magyarországnak kiemelten kezeli ezt a kérdést, de Románia számára is egyre fontosabb a schengeni csatlakozás nyomán.

– A schengeni övezet sikersztori, ezt meg kell őrizni. Sikersztori az is, hogy Románia csatlakozni tudott az övezethez, ami hathatós magyar közbenjárásnak is köszönhető. Magyarország mindig a bővítésorientált hozzáállást képviselte. A schengeni övezetnek fontos szerepe van itt Erdélyben, fontos a románoknak, fontos a magyaroknak, és Magyarországon is mindenkinek fontos. Rengeteg munkavállaló van, aki átjár például Ausztriába dolgozni.

Hogy kimehetek Bécsbe, Frankfurtba, Berlinbe és nem vegzálnak a határon. Itt a régióban sokan azt tapasztalták – főleg az idősebb generációk –, hogy amikor a határhoz érünk, egyből elkezd jobban verni a szív, felmegy a pumpa, és valamit csinálnak a határőrök. Ez főleg a régi rendszerben volt így, de pozitívum, hogy ma már nem ez a helyzet. Ha Németország úgy próbálja orvosolni a migrációs problémákat, hogy a schengeni belső határokat lezárja, ott mindenkit ellenőriz, az minket negatívan érint, hisz akkor veszélybe kerül a szabad mozgás, ami az egyik fundamentuma az Európai Uniónak.

A schengeni övezet – mindannyian tudjuk – abból él, hogy a külső határokat megvédjük, és belül tudunk szabadon mozogni. Ha a németek a saját, belső határukat zárják le, az rossz fejlemény. Okosabbak tették volna, ha 10 évvel ezelőtt a külső határok védelmére, megerősítésére fektetik a hangsúlyt. E téren egyébként Magyarország élen járt, hisz mindig a külső határok megvédése volt a cél. Szerintem a németek időnként átesnek a ló túlsó oldalára. Azok a javaslatok, amik elhangzottak még ősszel, a baloldali kormánykoalíciótól, hogy például az identitásukat bemutatni nem tudó migránsokat egyszerűen tartóztassák le és rakják börtönbe, az túlmutat minden olyan elképzelésen, amit egy civilizált Európában egymással meg lehet tenni. Emlékezzünk arra, hogy a röszkei tranzitzónáért Magyarországot a bíróságon elítélték, mondván, az emberek nem tudnak szabadon mozogni. Holott ott szabadon tudtak Szerbia felé távozni... Most ugye arról lenne szó, hogy mindenkit letartóztatnak. Sőt olyan javaslatokat és napvilágot láttak, hogy a bűnelkövető kettős állampolgároktól vonják meg a német állampolgárságot. A mi régiónkban egészen elképzelhetetlen, hogy valakitől megvonják az állampolgárságot azért, mert elkövet valamilyen bűntettet. Az állampolgárság megvonása csak egészen kivételes esetekben történhet meg, például ha valaki hamis adatokkal szerezte meg azt. Ezen is látszik, hogy a német diskurzus valamilyen módon most átborulni látszik a másik oldalra, amit én kicsit veszélyesnek tartok.

– Gazdasági szempontból mire számíthatunk? Mennyire remélhetünk például Románia nagyobb német tőkebeáramlást?

– Novemberben a régi jelzőlámpa-koalíció úgy bomlott fel, hogy egy 20 milliárdos hitelcsomagot nem akartak megszavazni. Nagy vita volt erről. Most viszont még mielőtt felállt volna az új koalíciós kormányzás, már előzetesen megtárgyalták, hogy egy további 500 milliárdos hitelkeretet fognak aktiválni. Magyarul nagyon-nagyon sok pénz fog a német gazdaságba ömleni, és e téren úgy látom, hogy a német tőkebeáramlás is intenzívebb lesz a régiónkban, hisz nagyon sok olyan cég dolgozik Magyarországon, Romániában egyaránt, amelyek ezer szállal köthetőek a német iparhoz. Főleg infrastrukturális, közlekedési, hadiipari beruházásokra kerül majd sor.

Közbeszerzési eljárások, konkrét implementáció, bürokrácia, azaz amíg ez végigcsöpög, évekig fog tartani, és valószínűleg sokkal kevesebb pénz jut majd a végén a beruházásokra, vagy akár a hadiipari fejlesztésre, mint az elején gondolnánk. Megítélésem szerint rövid- és akár középtávon a régió nagyot tud ebből profitálni, nagy lendületet adhat a közép-kelet-európai országoknak, főleg ott, ahol német cégek tevékenykednek, de hosszú távon az is kérdés, hogy ezt a nagy hitelcsomagot Németország a jövőben milyen mértékben tudja törleszteni, és főleg milyen kamatok mellett.

– És ebben a folyamatban mit jelent, illetve erre a folyamatra milyen hatással lesz Donald Trump amerikai 25 százalékos egységes vámja, amit a külföldről származó járművek és alkatrészek után vetettek ki?

– Ez nagyon nehéz helyzetet teremt, kiváltképp a német iparra való tekintettel. De azért

Azaz ez már csak egy utolsó szög a koporsóra. Megítélésem szerint Európa összességében nagyon nehéz helyzetben van, hisz helyt kell állni globálisan, akár Donald Trump kereskedelmi politikájával szemben is, és Európának meg kell találnia azt a közös fellépést, közös hangot, amivel Amerikával tárgyalni tud.

Nekünk európaiaknak, beleértve Magyarországot is, nem az az érdekünk, hogy vámok kerüljenek bevezetésre, hogy izoláljuk magunkat, hogy protekcionista, bezárkózó gazdaságot produkáljunk, hanem az az érdekünk, hogy a világra nyitott gazdasággal operáljunk, hisz ez a nagy erősségünk. Általános tendenciát látok abban, hogy a szabad kereskedelem, a szabad gazdaság, ami a Nyugatot naggyá tette, egyre inkább összefonódó gazdaság, de ezt most a Nyugat saját maga megkérdőjelezi. A vámok szerintem csak a jéghegy csúcsa, ami egy sokkal nagyobb folyamatra mutat rá, ami nem Trump elnökségével kezdődött, hanem sokkal régebben.

– Ha már gazdasági kérdéseknél tartunk: az energetikai szektor szempontjából mit hoz, hozhat számunkra a német kormánykoalíció?

– A CDU a kampányban hangoztatta, hogy az atomenergiát valamilyen módon vissza kell hozni. És ez bár nem túl hangzatos, de azért mégis választás idején kijelentett kampányfogás volt. Én úgy látom, hogy ennek most reálisan nem nagy az esélye. Az Angela Merkel vezette CDU/CSU pártszövetség 2011-ben hozta azt a hosszú távú és megítélésem szerint rossz döntést, hogy az atomerőműveket beszüntetik. És hogy ezt a kérdést a német közvélemény mennyire ideologizált alapon látja, azt jól bizonyítja, hogy 2022-ben, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát, és egy óriási energiaválság volt kibontakozóban, amikor megdrágult az energia, a háztartások nehezen tudták kifizetni a számláikat, ennek a válságnak a kellős közepén Németország végül az utolsó három atomerőművét is lekapcsolta. Megtehették volna simán azt, hogy ezeket tovább hagyják üzemelni, hogy a lakosság és az ipar számára megfizethető energia legyen elérhető, de nem ezt tették. Nagyon erőltetik a zöld átállást, de ott még nincsenek nagy eredmények. Másfelől megszűntek az importok Oroszországból, azaz nagyon nehéz helyzetbe lavírozta magát e tekintetben Németország. Reméljük, hogy itt valamilyen módon új megközelítés kerül előtérbe. És tény, hogy a koalíciós tárgyalásnak még nincs vége. Jelenleg még nem látom azt az áttörést, hogy egyöntetűen atompárti többség lenne, de körvonalazódnak irányok. Például a szociáldemokraták körében nagyon sokan az atomenergia-visszahozatal mellett érvelnek.

– Az ukrajnai háború összefüggésében mire számíthatunk a német kormányváltás nyomán? Sokak szerin az új kancellár irányításával Németország visszakapja erősebb hangját. Tényleg van erre kilátás?

– Nagyon drukkolok Németországnak. Megítélésem szerint mindig jó volt Európának, ha erős német vezetés volt – kivéve bizonyos időszakokat. De alapvetően egy francia-német tandem jót tett az Európai Uniónak.

Az, hogy egy német kancellár automatikusan erős lesz-e, alapvetően az attitűdjével, a politikájával és az ország belső stabilitásával is összefügg. Egy német kancellár elvileg egy hatalom, de azért nézzük meg Olaf Scholzot, akit nem erős kancellárként vett tudomásul az európai nyilvánosság. És e téren Friedrich Merz Olaf Scholz nyomdokain lépked, hisz általában elmondható, a CDU/CSU pártszövetség nem ért el kimagasló eredményt a választáson, Németország belső válsággal küzd, plusz a kormány nagyon instabil lesz, 12 mandátumtöbbséggel fog rendelkezni. Ebből adódóan vannak kérdőjelek a tekintetben, hogy Merz erős tud-e lenni. Akkor tud egy német kancellár erős lenni, ha stabil, konszolidált belső viszonyokra tud hagyatkozni. Ez most Friedrich Metz esetében nem teljesen érvényes, hisz instabil kormányzása lesz. A rémkép az, hogy Németország a következő négy évben is valamilyen módon ingatag alapokon áll majd, és nem tud határozottan fellépni. Ez valós veszély. Ha viszont Friedrich Merz mindezt megcáfolja és felülkerekedik ezeken a belső nehézségeken, akkor Németország kifelé megint határozott erőként tűnhet fel.

– Arról beszélt, hogy Magyarországnak mit jelenthet ez a fordulat, de kérdezném Romániáról is. Egyrészt a belső problémák mellett lesz-e ideje és energiája Németországnak Kelet-Európára koncentrálni? Románia eddig Klaus Iohannis mandátuma idején szeretett „menőzni” szász nemzetiségű elnökével Németország irányába – akkor is, ha ez a gyakorlatban nem alakította látványosan a kapcsolatokat. De most épp elnökünk sincs, csak egy belső, politikai válságunk. Vajon hogyan alakulnak a német-román kapcsolatok?

– Ez természetesen nagyon fontos tényező volt, nagy reményekkel indult Klaus Iohannis elnöksége 2014 novemberében. Amikor először megválasztották, emlékszem rá, hogy a magyar közösség oldaláról nagy támogatást élvezett. Hogy milyen mértékben tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket, azt inkább egy Romániával hathatósabban foglalkozó szakértőtől kell megkérdezni. Viszont a németek szempontjából mindig nagyon szimbolikus, fontos dolog, hogy van egy olyan politikus, államelnök, vezető személyiség, akivel akár németül is lehet beszélni. Alapvetően úgy látom, nagyon sok függ attól, hogy Románia stabil kormányzást produkáljon, és olyan vezetéssel álljon elő, amely a németekkel meg tudja magát érteni. Tudom, hogy Romániában mindig nagyon erős volt a francia kapcsolat, de akár egy erős, megerősödő német-francia duó mentén Romániának megint szerepe lehet. Ez mindig azzal függ össze, hogy olyan személyiségek alkotják a politikát, akik egymással szemmagasságban, akár közös nyelvet beszélve tudnak szót érteni. Egyébként Romániának drukkolni kell, hogy olyan államelnöke legyen, aki méltóképpen tudja képviselni az országot és az itt élő nemzetiségeket egyaránt.