Európában megjelennek a álhír (fake news) kampányokban másodlagos érdekek is: orosz kormányzati érdek (gyengíteni a NATO, az Európai Unió egységét, Nyugat-ellenességet terjeszteni Oroszországban, általában félelmet gerjeszteni, mert ezáltal egy erőskezű politikust akarhat a nép), egyes balkáni államok érdekei (gyűlöletkeltés a közelgő szerbiai és észak-macedóniai választások előtti időszakban és az EU, NATO ellen); közép-keleti információs hadviselés (síita–szunnita ellentét). Sok esetben a kibertámadások mögött nem államok, hanem kis csoportok állnak, amelyek kevés eszközzel is képesek nagy kárt tenni. Utóbbiak beazonosítása és felelősségre vonása különösen nehéz.

– Volt-e az utóbbi időben olyan eset, amikor bizonyítható vagy sejthető volt a „megrendelő”?

– Egyszerűen azt a kérdést kell feltennünk, mint a római jogban: cui prodest, kinek használ? Az említett terheléses hackertámadás ázsiai szerverről érkezett. Az Iszlám Állam terrorszervezet videóüzenetben biztatta híveit Nyugat-ellenes kibertámadásokra. A Sputnik.md hírportál egyik hamis híre volt, hogy Franciaország harmincmilliárd, Románia csak egymilliárd euró EU-s segélyt kap a járvány miatt. A Sputnik tulajdonosa az orosz kormány.

A félelemkeltés külön iparággá kezd fejlődni. Egy rettegésben élő társadalmat akár kis provokációkkal (például bombamerénylet) is manipulálni lehet.

– Románia esetében kik élhetnek ezzel a lehetőséggel?

– Románia a NATO délkelet-európai bástyájává nőtte ki magát, amióta Törökország ellentmondásos biztonságpolitikát folytat. Ki lehet találni, kinek nem felel ez meg. Kína kereskedelmi, infrastruktúra és gyártási hálózatokat épít Romániában és környékén, ezen érdekeit kiberhadviseléssel is védi. Ukrán kormányzati és dnyesztermelléki tényezők a közelmúltban a román hivatalos történelemszemléletet támadták, aminek célja lehet az ottani román kisebbség háttérbe szorítása. Érdemes megnézni a Romániától keletre lévő ortodox egyházak internetes portáljait – nem hízelgőek Bukarestre nézve. A kiber/információs támadásokat nem kormányzati csoportok is végrehajthatják, lásd a gazdasági érdekeket például a fekete-tengeri szénhidrogén esetében. Nagyon remélem, hogy a román elit rájön arra, hogy Magyarország nem támadja, sőt segíti ebben a küzdelemben, és oldódhatnak a kétoldalú kapcsolatok, hiszen ez most Románia fontos érdeke lenne. Ha baj van, a sorsközösségben élő szomszéd segít. Bukarest valós ellenfelei között nincs ott Magyarország.