HIRDETÉS
A négyszázötven ezres magyar közösséggel rendelkező Szlovákiában a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát szabályozó törvény értelmében „ha a Szlovák Köztársaság nemzeti kisebbséghez tartozó, adott településen állandó lakhellyel rendelkező állampolgárai két egymást követő népszámlálás szerint a település lakosságának legalább tizenöt százalékát alkotják, e községben a hivatali érintkezés során joguk van a kisebbségi nyelvet használni.” Neszméri Tünde felvidéki újságíró a Krónikának elmondta,
a hatályos jogszabály értelmében 512 településen használhatják hivatali ügyekben a magyar nyelvet.
„A település kezdetét és végét jelző kétnyelvű tábla kötelező, a községi/városi hivatalt és intézményeket magyar nyelvű táblával is meg kell jelölni, amelyen a magyar helységnévnek is szerepelnie kell. A hivatalon belül tájékoztatást kell kihelyezni arról, hogy a magyar nyelv használható. Az önkormányzatok képviselő-testületi üléseinek programját, jegyzőkönyvét, az önkormányzati rendeletek tervezetét és az elfogadott önkormányzati rendeleteket magyar nyelven is közzé kell tenni” – sorolta a törvény által biztosított jogokat Neszméri Tünde. Hozzátette ugyanakkor, hogy a felvidéki magyarok nyelvi jogai sokszor sérülnek.
– illusztrálta az újságíró.
De mi a helyzet Szerbiában, ahol közel háromszázezer magyar él? Bodzsoni István, a vajdasági Pannon RTV igazgatója lapunknak arról számolt be, hogy bár a balkáni országban a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód a hivatalos,
azon önkormányzatok, települések területén, ahol egy-egy kisebbség lélekszáma eléri a tizenöt százalékot, az adott közösség nyelve is hivatalosnak tekintendő.
„Amennyiben az egész ország szintjén egy kisebbség aránya eléri a két százalékot, annak nyelve – amennyiben van rá igény – használható a közigazgatásban vagy például a bírósági eljárásoknál” – tette hozzá a délvidéki médium vezetője. A nyelvi jogok teljesítését a kisebbségi nemzeti tanácsok felügyelik, ami a magyar közösség esetében a Magyar Nemzeti Tanács szabadkai székhellyel. A tájékoztatás, oktatás és kultúra mellett az anyanyelv használata egészíti ki a kisebbségi kulturális autonómia működési keretét. „Például a Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezheti egyes települések, utcák, terek, intézmények nevének magyar változatának használatát, és közbeléphet, amennyiben valaki ezt nem tartja tiszteletben” – hangsúlyozta Bodzsoni István.
A Pannon RTV igazgatója elmondta,
a közéletben főleg azokon a településeken megszokott a magyar nyelv használata, amelyeken jelentősebb számban élnek magyarok: például Szabadkán, Zentán vagy Magyarkanizsán.
„Ezeken a helyeken az ember természetesnek veszi, ha valamelyik üzletben, moziban, netán postán vagy adóhivatalban magyarul szólnak hozzá. De például Újvidéken, ahol valamikor a lakosság egyharmada magyar volt, immár ritkaságszámba megy, ha az ember magyarul is el tud valamit intézni. További gond, hogy a közintézményekben általában kevés a magyarul is tudó tisztviselő, ügyintéző. Ilyenkor kénytelenek vagyunk szerbül kommunikálni, mert különben nem sokra megyünk. A bíróságokon a felek kérhetnek nyelvi tolmácsot, a köziratokat igényelhetjük anyanyelvünkön is, a képviselő-testületekben felszólalhatunk magyarul is” – összegzett a vajdasági vezető újságíró.
Megjegyezte, a környezet határozza meg az anyanyelv használatát. „A Vajdaság északi területein a magyar lakosság zöme egyáltalán nem vagy gyengén beszéli a szerb nyelvet – hiszen magyarul szinte mindent el tudnak intézni. Ez viszont a többségi nemzettel való kommunikációban jelent problémát főleg a fiatalok számára, például amikor egyetemre szeretnének iratkozni, vagy munkát vállalni szerb többségű környezetben” – ecsetelte a Székelyföldön is jól ismert helyzetet Bodzsoni.
A tévéigazgató arról is beszélt, hogy a tájékoztatás területén nincsenek semmilyen korlátok. Például
a legfontosabb délvidéki magyar média, a Pannon Televízió és Rádió fordítási kényszer és tartalmi korlátok nélkül sugározhatja műsorait.
„Mégis igyekszünk egyre több műsort feliratozni szerbül, így fejlesztve a kommunikációt, a kapcsolatokat szomszédainkkal. És nem utolsósorban bővítve a piacunkat” – emelte ki a szerkesztőségi vezető. Úgy vélte, az anyanyelvi jogok érvényesítéséhez nagyon fontos az erős érdekvédelmi, politikai háttér, jó kapcsolatok a többségi nemzettel és nem utolsósorban a kiterjedt kapcsolati hálózat az anyaországgal. „Mindez adatott számunkra, a szerb–magyar viszony pedig jó néhány éve kifogástalan – így immár csak magunkat kell meggyőzni arról, hogy többet, erőteljesebben használjuk anyanyelvünket” – fogalmazott Bodzsoni István.
Az Ukrajnában élő százötvenezres magyarság nyelvi jogaival kapcsolatban Sterr Attila kárpátaljai újságíró, szerkesztő arról tájékoztatta a Krónikát, hogy
fokozatosan életbe lépnek a Petro Porosenko bukott elnök hivatali idejének végnapjaiban elfogadott államnyelvtörvény szabályozásai.
A korábban érvényben lévő kisebbségbarát nyelvtörvényt egy éve nyilvánította alkotmányellenesnek az ukrán alkotmánybíróság azzal az indokkal, hogy a jogszabályt 2012-ben a házszabály megsértésével fogadta el a parlament. „A magánbeszélgetéseket és a vallási szertartásokat kivéve gyakorlatilag mindenhol kötelezővé válik az ukrán nyelv használata, az ukrán nyelv, illetve a szabályok megsértése pedig jogi felelősségre vonást, bírságot, sőt mivel az ukrán nyelvet beemelték a nemzeti szimbólumok körébe, annak megsértése akár börtönbüntetést von maga után. A törvény hatálya kiterjed az állami vezetőkre és a képviselőkre, a bírákra és az ügyészekre, a jegybank alkalmazottaira, a katonatisztekre, a tanárokra, az állami finanszírozású egészségügyi intézményekben dolgozó orvosokra” – ismertette a hírhedtté vált törvény egyes részleteit a kárpátaljai szerkesztő. Mint elmondta,
a jogszabály azt is kimondja, hogy Ukrajna valamennyi állampolgára köteles beszélni az államnyelvet.
Ezért nyelvtanfolyamokat indítanak a felnőtt lakosság részére. A törvény létrehoz egy államnyelvi bizottságot, amely egyebek mellett meghatározza, milyen színvonalú ukrán nyelvtudást követel meg a nyelvvizsga, amely ezentúl az ukrán állampolgárság megszerzéséhez szükséges lesz. Sterr Attila végül arra emlékeztetett: Volodimir Zelenszkij új államfő még a beiktatása előtt azt nyilatkozta, hivatalba lépése után megvizsgálja a nyelvtörvényt arra vonatkozóan, hogy tiszteletben tartja-e a jogszabály az állampolgári jogokat. Csakhogy ez mindeddig nem történt meg, és a július 21-ére kiírt rendkívüli parlamenti választásig nem várható semmilyen előrelépés ebben a kérdésben – tette hozzá a kárpátaljai újságíró.
Végül Pászkán Zsolt politikai elemzőt arra kértük, foglalja össze a romániai anyanyelvhasználati helyzetet, különös tekintettel a kisebb vihart kavart közigazgatási törvénymódosításra. Emlékeztetett, hogy a nemzeti közösségek anyanyelvhasználatát Romániában az alkotmány és több más – például a közigazgatási, oktatási, egészségügyi és egyéb hasonló – törvény szabályozza.
– nyilatkozta a budapesti Külügyi és Külgazdasági Intézet Románia-szakértője. Kiemelte, Romániában nemcsak azért érheti és éri joghátrány a nemzeti közösségeket, illetve tagjait, mert a jogrendből hiányoznak olyan anyanyelvhasználattal kapcsolatos elemek, melyek más európai államban léteznek, hanem azért is, mert még a meglévő és a Romániai által ratifikált nemzetközi egyezmények betűjével és szellemével ellentétben
az anyanyelvhasználatot még mindig elsősorban egyéni jogként kezelik.
Illetve e jognak a hatóságok, jogi és magánszemélyek általi tudatos vagy mulasztásos megsértéséhez általában semmilyen vagy csak elhanyagolható súlyú szankciók társulnak.
Pászkán szerint szintén a romániai jogi szabályozás hátránya, hogy a törvényi rendelkezések nem egyértelműek, számos értelmezést tesznek lehetővé, és
a romániai bíróságok eddig tapasztalt jogalkalmazási gyakorlata általában szűkítő, mint bővítő jellegű.
Így például miközben más jellegű ügyekben a bíróságok az „ami nem tiltott, az általában véve szabadnak tekintendő”, a nemzeti közösségek és különösen a magyar közösség esetében az „ami nem megengedett, az általában véve tiltottnak tekintendő” elvet követik. A szakértő hasonlóan korlátozó jellegűnek nevezte a húszszázalékos küszöbszabályt, mely nemcsak a regionális nyelvekre vonatkozó charta rendelkezéseivel ellentétes, de számos nagyvárosban több tízezer személynek okoz(hat) joghátrányokat. „Ezt a helyzetet csak tovább rontja a Dăncilă-kormány által elfogadott, a közigazgatási törvényt módosító sürgősségi kormányrendelet. Sőt ennek anyanyelvhasználatra vonatkozó rendelkezései az ősszel várható parlamenti vita során – ellenzéki közreműködéssel – akár további hátrányos módosításokat szenvedhetnek el” – vázolta a helyzetet Pászkán Zsolt.
