Természetesen merül fel tehát annak a kérdése, hogy mi, a zsidó felmenőkkel nem rendelkező lakosok hogyan és milyen indítékkal ápoljuk a szörnyűségek emlékezetét? Mit jelent számunkra a hiány?” – olvasható a közleményben. A kiállításon olyan művészek alkotásai láthatóak, akik közül egyesek elvesztek a holokausztban, olyanoké, akik túlélték azt, vagy akik a holokauszt utáni második generációhoz tartoznak, és olyanoké is, akik nem zsidók. A művek s a köréjük kialakított narratíva alapját jelentős mértékben az az alkotói módszer képezi, amely a valóságról levonatot vesz, hogy ezáltal tanúságot tegyen vagy érzékelhetővé tegye a hiányt.

Így Belu-Simion Făinarunak erre a kiállításra készített házát a belőle eltűnt zsidó élet lenyomataként értelmezhetjük. A mű kiindulópontja egy Szatmár vidéki, máig megőrzött zsidó falusi ház.

Rajk László ugyancsak a frottázs technikáját alkalmazta, hogy az auschwitzi barakkok téglafalairól és vakolatáról átmenekítse a bekarcolt neveket, amelyeket a foglyok utolsó dacos gesztusként hagyhattak az utókorra. Kerezsi Nemere és Nagy Csilla egy hatalmas pecséthengert készített egy első világháborús, testvérgyilkosságot ábrázoló dombormű alapján. Ezen mindkét alak kezében tőr látható miközben egymással küzdenek. Dan Beudean a mai valóságot másolta le – a halak szelektálásának technológiai megoldásait bemutató reklámfilmet –, hogy ezáltal felhívja a figyelmet arra, az elme számára milyen könnyen elfogadható az elfogadhatatlan.

Frigyes Marcell 1934-ben kiadott, Grünbaum Ernő által illusztrált verseskötete és Leon Alex Bokszolók című, 1942 előtt festett képe félelmetesen szemléltetik azt, hogy milyen egyértelmű képekben vetítették előre egyes festők, grafikusok és költők azokat a szörnyűségeket, amelyek megtörténhetnek, amennyiben a viszonyok nem változnak. Ezeket a képeket akkoriban őrült képzelgésnek lehetett tekinteni, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyni, azonban néhány év alatt a legszörnyűbb elképzelést is fölülmúlta a történelem. Mindhárman a holokausztban vesztették életüket. Ezekkel a látomásokkal szemben mellbevágóak azok az emberi gesztusok, amelyeket a házukat elhagyó hollandiai zsidók intéznek a kamera mögötti embernek.

Amint a Quadro Galéria csapata rámutat, „siratjuk a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink mellől elvitt zsidó testvéreink elvesztését, akiket idegen testként vetett ki magából a társadalom és zavartalanul pusztított el a hatalom. A társadalmunk visszafordíthatatlanul szegényebb lett ezáltal. Hiányoznak a zsidó öregek, a férfiak és a nők. Hiányoznak a gyerekek, és elvesztésük által hiányzik a jövő ígérete is”.

korábban írtuk

Ciolacu a holokauszt emléknapján: az Európát fenyegető veszélyek a tudatlanságból és a közönyből táplálkoznak

A kormány továbbra is fontosnak tartja és támogatja a fiatal generációk felvilágosítását a múltbeli tragédiákról, hogy megelőzze azok megismétlődését – jelentette ki hétfőn Marcel Ciolacu miniszterelnök a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából.