Vodkapánik

Újabb nagyarányú tragédia körvonalazódik Oroszországban. Nem, most nem arról van szó, hogy a mínusz 35 fokos szibériai zegernye miatt ezrek fagynak halálra, és nem is arról, hogy az iszlám terrorizmus újra lecsapni készülne. Ennél lényegesen súlyosabb ügyről van szó: a moszkvai hatóságok ismét szesztilalmat, illetve -korlátozást vezetnek be. Az orosz főváros vezetői szerint ugyanis a polgárok az utóbbi időben kórosan sok vodkát fogyasztanak, ami mind egészségügyi, mind gazdasági, mind szociális szempontból siralmas állapotokhoz vezet. Ezért aztán úgy döntöttek, hogy az esti óráktól kora reggelig tilos 15 fokosnál erősebb szeszes italt árusítani.
Nem vitás: a döntés az orosz polgár elevenébe vág. Hisz olyan ez, mintha a párizsi önkormányzat úgy döntene, hogy lebontatja az Eiffel-tornyot, vagy mintha a budapesti vezetés a Dunába dózeroltatná az Országházat. A vodka gyakorlatilag hozzátartozik az orosz nép kulturális identitásához, részévé vált a szláv lélek esszenciájának, most meg holmi politikusok egyszer csak úgy döntenek, hogy a napi meló után az embereknek a kocsmában be kell érniük holmi félig erjesztett malátából és komlóból pancsolt sörökkel vagy harmatgyenge borokkal. Ennek a lépésnek beláthatatlan következményei lehetnek. Esténként várhatóan megcsappan a vendéglátó-ipari egységek forgalma, hisz az emberek napközben, a közértből vásárolnak majd néhány rekesz vodkát, hogy legalább otthon fogyaszthassák, ha már máshol nem juthatnak hozzá.
Már ha egyáltalán lesz vodka. Súlyosbító körülményként ugyanis azt is bejelentették, hogy elfogytak az alkohol-zárjegyek, a gyártásukkal megbízott nyomda nem szállította le a megrendelt mennyiséget, így aztán legálisan nem hozható forgalomba az ital.
Ha tovább fajul a helyzet, nem csodálkozhatunk, ha a kétségbeesés és a düh nyomán ismét fölkerekedik több millió orosz, hogy legázolja Európát. Csak ezúttal nem Közép-Európa, hanem Skandinávia felé indulnak majd.
A finneknek és a svédeknek ugyanis nagyon jó vodkáik vannak.