Azért kíváncsi lennék, hogyan sikerülhet keresztülvinni ezt a fölvetést. Az orosz ortodox egyház és a kommunista állampárt között ugyanis korántsem volt olyan kedélyes a viszony, mint a rendszerváltás előtti Romániában a román ortodoxia és a fasiszta-kommunista bukaresti hatalom között. Sztálin ugyebár a harmincas években leromboltatta az egyik legjelentősebb moszkvai templomot, a Megváltó Krisztus Székesegyházat, ami nem feltétlenül értékelhető a két intézmény közötti baráti viszony elmélyítése érdekében tett gesztusként. És hát például az évszázadok óta kolostor komplexumnak otthont adó Szolovecki-szigeteken is lágerekké alakították át a kolostorokat. (Mint ahogy azt Alekszander Szolzsenyicin is oly avatottan ábrázolta a Gulag-szigetcsoportban).
Szóval kissé meredeknek tűnik a javaslat, hacsak utólag nem derül ki, hogy a szívük fölött Sztálin arcképével, valamint párttagkönyvükkel harcba induló partizánok mozgalmának volt egy vallásos tagozata is, amely a német Közép Hadseregcsoport egységei elleni támadások előtt rövid áhítat keretében fohászkodott a Fennvalóhoz a Vörös Hadsereg diadaláért, majd Marx, Engels, Lenin, Sztálin, valamint Mihály arkangyal és Szent György nevét kiáltva rohant rá az ellenre.
Persze erre azért meglehetősen kevés az esély, a fiatal partizánlány vélhetően éppúgy a nép ópiumának tartotta a vallást, mint megannyi kommunista elvtársa. Úgyhogy az egyetlen esély az marad, ha kiderül, hogy csodákat tett, például ráolvasással elérte, hogy a német Tigris-tankok személyzete súlyos hasmenést kapjon közvetlenül a támadás előtt, és így harcképtelenné váljon. Akkor aztán Oroszország Anyácska hívő gyermekei napi fohászaikban immár az első ateista szenthez is folyamodhatnak, hogy járjon közben érdekükben az Úrnál.
Irányított légibombákkal támadta a dél-ukrajnai Herszont szerdára virradóra az orosz légierő, és Odesszát újabb dróncsapás érte.