Pákó a mi reménységünk

Hamarosan érkezik ugyanis a megmentő sereg. Nem kell megijedni, természetesen nem kormányszinten próbálnak javítani az elszakított nemzetrészek sorsán (Mi az, hogy? Sőt!), de ez nem is baj, hiszen mindannyiunk kedvenc Lári Ferijénél lényegesen befolyásosabb és népszerűbb személyiség áll a revizionista mozgalom élére. Fekete Pákóról van szó, a nigériai származású lakodalmasrock-sztárról, aki már csak azért is Lőrincze Lajos-díjat érdemelne, mert annak ellenére, hogy a magyar nyelv használata enyhén szólva komoly kihívást jelent számára, vidéki lakodalmakon edződött, főállásban megrögzött alkoholistaként tevékenykedő vízvezetékszerelő kisiparosokat megszégyenítő lelkesedéssel képes harsogni, hogy Add ide a didit...
Pákó egyébként merő önzetlenségből kezd kampányolni Erdély visszacsatolása mellett. Állítólag gyakori vendég egy Árpád híd melletti kocsmában, ahova számos erdélyi jár, és ők kérték föl, hogy legyen a kampány arca. Az indoklás könnyekig megható: „Ezek az emberek a tesóim, és miattuk azt szeretném, ha a Kárpát-medence megint olyan lenne, mint régen, a háború előtt” – nyilatkozta az afrikai születésű országegyesítő-aspiráns.
Azért ez mindenképpen melegséggel önti el az elszakított területeken élő magyar ember szívét, hiszen Pákó jóval ismertebb, és nagyobb mozgósítóerővel rendelkezik, mint bármely vezető értelmiségi, ezért komoly eredmények várhatóak, ha ő áll a visszacsatolást követelő mozgalom élére. Úgyhogy máris készülhetünk arra a frenetikus jelenetre, amikor mondjuk a piros-fehér-zöldbe öltözött nagyváradi Szent László téren a boldogságtól könnyező tömeg lelkesen üdvözli a fehér tevén közlekedő Fekete Pákót. Aki mellett hűséges társként mondjuk Lagzi Lajcsi poroszkál, miközben a tér fölött áldóan teríti szét legendás hajkoronáját a magyarok nagy királyának, Zámbó Jimmynek a szelleme. A tömeg pedig ekkor méltóságteljesen belekezd a felszabadító tiszteletére nemzeti imává avatott dalba: „Kiszlán, vidzázz, hodz e ne hibázd, kiszlán, a budjira vidzáázz...”