Marx, a messiás

Az egyelőre megállíthatatlannak tűnő pénzügyi válság nyomán a beszámolók szerint a kommunizmus atyjának kötetei az elmúlt napokban egyre nagyobb keresletnek örvendenek szülőhazájában. A német filozófus munkáit elsősorban fiatalabb, felsőfokú végzettségű vásárlók keresik, akik „felismerték, hogy nem váltak valóra a boldogulásról szóló neoliberális ígéretek”. „Marx ismét divatba jött” – konstatálta a kiadó szerkesztője.

Hála istennek. Valamint Engelsnek és Leninnek – teszem hozzá már én. Már éppen arra gondoltam, ebből a zsákutcából már nincs kiút, a kapitalista pénzügyi rendszer menthetetlenül összeomlik, maga alá temetve a világot, és elszabadítva a féktelen anarchiát. De szerencsére kéznél van a jó öreg Marx, akinek a művei rubinszínben szikrázó vörös csillagként vetnek kalauzoló fénypászmát az összeomló gazdaság apokalipszisében bolyongó milliók útjába.

Amúgy jómagam sem vagyok a felelőtlen spekulációkat bátorító piac mindenekfölöttiségének tántoríthatatlan híve – az épp most bizonyítja önnön veszélyességét –, de azért a mostani divathullámot némi fenntartással kezelném. Elvégre a marxi tanok – még akkor is, ha némelyikük valóban megfontolandó – egyszer már bizonyítottak. Akadtak már olyan fiatal, felsőfokú végzettséggel rendelkező emberek, akik divatosnak találták a marxi eszméket, aztán idősebb, nem feltétlenül felsőfokú végzettséggel rendelkező társaikkal vállvetve sikerült megvalósítaniuk a proletárdiktatúrát fél Európában meg néhány jobb sorsra érdemes egzotikus országban. Igaz, annyi hiányossága volt a dolognak, hogy kevesebb proletár és több diktatúra volt benne.

Persze a mostani divathullám vélhetően előbb-utóbb lecseng, ha a válság elmúlik, de a Tőke példányai is hasznosak lehetnek, mondjuk a nonkonformista értelmiségi környezet hangulatát sugárzó szobadíszként. Ha viszont mégsem múlna el a válság, és jön a teljes összeomlás, akkor meg tüzelőként.